Úgy szerettük volna, ha jobban sikerül az ország tortája

Az augusztus 20-i hétvégén, most szombattól lehet megvásárolni az ország tortáját, a Komáromi kisleányt, de mi egy kicsit előbb szereztünk belőle, hogy a szerkesztőségben körbekóstoltassuk, és elmondjuk, hogy nekünk hogy tetszett. Sztaracsek Ádám komáromi cukrász nyert karácsonyi hangulatú sütijével, aminek a híre még a debütálás hétvégéjét is megelőzte. Úgy, hogy a zsűrin kívül még nem nagyon ehette senki a tortát, máris beleszállt a szakma azon része, aki nagyon szívesen maga mögött hagyná a rossz magyar beidegződéseket, és menne a fejlődés, illetve a francia elit felé.

Az ország tortája mindig nagy durranás, sokan mennek el valahova a hosszúhétvégén, és legalább a magyar cukrászat is népszerűsítheti magát, hogy van remény és kreativitás a hazai desszerteknél. Nézzük, hogy miből áll a cukros, nem mindenmentes, hanem jó gazdag Komáromi kisleány:

• mézes-diós piskóta
• vaníliás-fehércsokoládés mascarpone mousse
• vilmoskörte likőrös étcsokoládé
• fahéjas-diós roppanós réteg
• és a lényeg, a pont az i-n, a korona: citromos-gyömbéres körtekompót

Mielőtt könyörtelen, de annál őszintébb véleményt mondanánk a tortáról, előre kell kicsit magyarázni a bizonyítványát. Miért jogos és miért nem az páros lábbal beleszállni, ha valaki nem elégedett maximálisan az eredménnyel. Ilyenkor mindig egy egész ország ízlésének kell megfelelni, nem lehet túl sznob a süti, de az iszonyú, rámás vajkrémeken szintén túl kell látni, ahogy a dobostortán vagy a kókuszkockán is. Muszáj megtalálni azt az egyensúlyt, amire nem mondja az ország jó része, hogy ehhez még villával sem mer nyúlni annyira túlcifrázott, és a kifinomultabb közönség is elismeri, hogy legalább elindult a magyar cukrászat valamerre, nem toporog a kiegyezés óta egy helyben.

A másik fontos kritérium, hogy a Komáromi kisleányt nem egy pultnál lehet megkóstolni, hanem országszerte ehetünk majd belőle. A cukrászdák egy nyilatkozat aláírásával vállalják, hogy tartják a minőséget, és nem másítják meg a receptet. De ettől függetlenül mindig benne van a pakliban, hogy nem a nyertes íz szúrta el, hanem az adott hely volt képtelen megugrani a szintet, és változtatott az arányokon. Így esett, hogy tavaly például két vidéki cukit is kizártak az Ipartestületből, nem süthették és árusíthatták az ország tortáját egy bejelentés után.

Jó ez, csak szokni kell

Komáromi kisleány

Külalak: 28/55

Íz: 35/55

Az ember érthetően várja, hogy leessen az álla évről évre, de közben nem nézhetjük csak egy francia, mestercukrász szemével az eredményt. Ennek megfelelően eléggé megosztotta a kontrollcsoportunkat a teszt. Összesen tizenegyen ettünk belőle, és nem volt olyan kirobbanó sikere, mint ahogyan arra számítottunk, főleg a leírás alapján. Hogy egy finomabb véleményt szedjünk ki a durvábbak közül:

Hát elsőre meglepő, hogy ez a nyertes. (4/5)

És ez tényleg így van, semmi extra érzést nem indít el az emberben, nem fogunk erre gondolni hetekig, nem meséljük majd az unokáknak, hogy volt egyszer egy Komáromi kisleány. Ennek a hangzatos tortának nagyobb a füstje, mint a lángja: papíron hangzik csak igazán jól amellett, hogy nagy baj nem történt az ízekkel. Meg úgy semmi sem történt velük.

De kezdjük a külsővel. Volt, aki magasról tett rá, mások viszont kissé elszomorodtak, hogy nem túl bizalomgerjesztő a látvány. Mondjuk annyi azért jár a kommentárhoz, hogy nem tányérdesszertekről van szó, egyben sütik a tortát, és a házias jelleg dominált az elmúlt években is. A 2010-es szilvásgombóc tortán és a 2016-os Az Őrség zöld aranyán kívül nem volt akkora különbség. Utóbbit egyébként többen sírták vissza kóstolás közben, mint a legjobban sikerült ország tortáját.

Én szeretem a pudingot, és ha nem kézből esszük, szerintem jó puding lehetett volna ez. A körte tényleg lehetett volna dominánsabb, ha már arról kapta a nevét, esetleg egy-két kis gyümölcsdarab feldobta volna. (4/5)

Azt nem fogjuk persze egyértelműen eldönteni, hogy milyen lett a torta, úgyis sokan szeretik majd a Magyar ízek utcáján, de az tény, hogy senkit nem kapott el a hazafias láz. A legnagyobb hiányérzetünk amiatt támadhat, hogy a felsorolt összetevők nem érződnek ki. Sem a gyömbér nem dominál, sem a körte, mindent elnyom a mousse és az amúgy jó szottyos (valakinek túlságosan is) diós piskóta. Annyi mézet kapott a süti alja, hogy a gejl érzés ráült az egészre, nem maradt utána a szánkban más az édes ízen kívül. A kevesebb néha több mottóról álmodhatott szegény Komáromi kisleány, de csak elcukrozták.

Mennyibe fog kerülni?

Az árak nagyon eltérőek lehetnek 650-től nagyjából határ a csillagos az ég. A hétvégén a Magyar ízek utcáján idén is 750 forintot kérnek el a Komáromi kisleányért és a Három kívánságért is. Ahol meg turistásabb a környék 990 forint is lehet az ár (Művész). Sokan még nem tudják, hogy pontosan mennyiért rakják ki az ország tortáját a pultba, de körülbelül 8-900 forint lesz az átlag (a Jégbüfé sem tudott még pontos összeget mondani, de ezt a nagyságrendet lőtték be).

Az biztos, hogy sehol sem lesz a tavalyinál olcsóbb. Kevésbé központi részeken 7-800 forint lehet az átlag, de kérdeztünk olyan helyet is (XVII. kerület, Végvári cukrászda), ahol 650 forintba fog kerülni egy szelet, a Damjanich utcánál pedig találtunk olyan cukrászdát, ahol 690-nél húzták meg a határt.

Ha elemeire bontjuk a rétegeket, akkor sem találkozunk markáns jegyekkel, és a felsorolt ropogós részt egyáltalán nem éreztük ki, a mintához képest pedig a miénknél jó keskenyre sikerült a vilmoskörtés csoki. De bármennyire is vannak hiányosságai, jók az ízek, a többség egyáltalán nem bánná meg, ha ezt rendelné egy cukrászdában, csak sokkal kritikusabbak tudunk lenni, ha bármi az egész országot képviseli. Rögtön olyan tökéletességet és extrákat várunk abszolút jogosan, amit nem az ország tortája fog nekünk elhozni. Egy finom, de átlagos sütit lőjünk be a mércénknek, amiből elvileg legalább nem spórolták ki a minőséget. A 2018-as választásról meg az ömlesztett ítéletek előtt annyit, hogy benne van minden, amitől ez egy díjnyertes desszert lehetne, csak a rizikó hiányzik, egy plusz csavar. És az se biztos, hogy jó irány, ha valakinek a nyolcvanas évek jutottak róla eszébe, vagy az, hogy otthon anyukájától örülne a tortának, egy cukiból viszont kifordulna.

"Általában szokott ízleni az ország tortája, két éve, a tökmagolajos Őrség aranyát kifejezetten szerettem, de erre most tényleg nem tudok több pontot adni." (3/5)

"A tésztája még istenes de a többi része elég furi. Nem jó az állaga sem, plusz ha nem tudom, soha, de soha nem mondtam volna meg, hogy körtés." (2,5/3)

"Ha az a neve, hogy az ORSZÁG tortája, akkor csak nagyok lehetnek az elvárások. Ha más nevet adtak volna neki, akkor elmegy. " (2,5/3)

"Pont a torta büszkeségét jelentő gyömbéres-körtés töltelék annyira nem áll össze, viszont a krém az kimondottan ízlett, és a végére megenyhül az ember." (4/5)

"Egyáltalán nem rossz, de mind ízében, mind megjelenésében unalmas. Pont ezért vagyok biztos benne, hogy ez a biztonsági játék sokak tetszését elnyeri majd. A 750-850 Ft/szelet ár erős túlzás, 450, maximum 500 forintnál többet még egy elegáns helyen sem fizetnék érte." (3/5)

"Mostanában csak a méltán híres siófoki Grétában ettem sütit, de az százszor jobb volt." (2,5/3)

"Szokni kell." (3/5)

"Az íze totál gejl, tömény cukor, nehéz és nincs benne semmi egyedi. nem sok extra élményt nyújt a körte sem közepén, a gyömbért pedig egyáltalán nem éreztem." (2,5/5)

"Ízre nincs vele semmi baj, viszont jónak nem nevezném, nincsenek markáns ízek, a gyömbér és a körte alig érződik, elnyomja őket az étcsoki. Utóbbi mondjuk teljesen oké, és a torta alapját képező tészta is kifejezetten jól sikerült, nem száraz, nem üt el nagyon a krémes résztől." (3/5)

Az ország tortáját a Hisztéria cukrászdából kóstoltuk.

Kiemelt kép: Fotó: Csanádi Márton / 24.hu