Több bejegyzést is ígért a kegyelmi ügy hátteréről a Vidéki prókátor néven posztoló ügyvéd.
Terjedelmes posztban írt szerdán a kegyelmi botrány kirobbantásának körülményeiről az a vidéki ügyvéd, aki a Kúria határozatai között észrevette K. Endre ügyét. A Vidéki prókátor néven posztoló ügyvéd még február 1-jén talált rá a pedofil-ügyben elítélt bicskei gyerekotthon volt igazgatóhelyettesére vonatkozó döntésre, miközben K. Endrét már hónapokkal korábban kegyelemben részesített Novák Katalin.
Az ügyről először a 444 írt, a cikk és a botránysorozat végül a köztársasági elnök nyolc nappal későbbi lemondásához vezetett. A történtek következtében távozott a közéletből a kegyelmet ellenjegyző Varga Judit, korábbi igazságügyi miniszter, valamint a K. Endre érdekében lobbizó Balog Zoltán, elnöki tanácsadó, egykori emberi erőforrás miniszter is.
„Kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy a személyem – mivel nem vagyok közszereplő és a mai magyar közéletben való részvételhez, szemben a 90-es, vagy a 2000-es évek közéletével, egyelőre nem is igazán érzek kedvet – egyáltalán nem lényeges. Abból indultam ki, hogy csak akkor és csak olyan módon érdemes megszólalnom, ha és amilyen módon annak valamilyen szempontból értelme és haszna van. A hírnév, az ismertség, a médiában való szereplés lehetősége nem vonz, vonz viszont a dolgos, nyugodt, tartalmas, vagyis boldog élet, amit nem szeretnék értelmetlenül feláldozni. Meg aztán azt, amit tettem – bár a társadalmi és politikai következményei kétségkívül nagyon jelentősek és messze ágazók -, nem is tartom olyan szellemi teljesítménynek amire különösebben büszkének kellene lennem” – olvasható a Vidéki prókátor első posztjában.
Ezután kitér arra is, hogyan vette észre a Novák Katalin bukásához vezető határozatot.
„Undorral és elborzadva olvastam a határozat első 23 pontját, melyekben a Kúria leírta az első- és a másodfokon eljárt bíróságok határozatait, valamint az azokban megállapított és a felülvizsgálati eljárásban már nem támadható tényállást. Amikor azonban ahhoz az ominózus 24. ponthoz értem, a kávéscsésze kis híján kiesett a kezemből és majdnem leszédültem a székemről: a Kúria ebben a pontban rögzítette, mégpedig egy bírósági határozathoz méltó hideg, precíz tárgyilagossággal Novák Katalin kegyelmi döntésének tényét és pontos tartalmát. Többször is átolvastam a szöveget, mert nem hittem a szememnek. Elnöki kegyelem? Egy ilyen – még büntetőügyekhez szokott ügyvéd szemével nézve is – ocsmány, undorító ügyben, melyben szexuálisan abuzált, ráadásul érzelmileg, lelkileg és egzisztenciálisan teljesen kiszolgáltatott, gyermekotthonban nevelkedő kiskorúak a sértettek?”
A bejegyzésben kitér arra is, hogy mit gondol a történtekről:
„A döntés morális aspektusairól nem kívánok hosszan írni, mert nem érdemes: önmagáért beszél. Túl azon, hogy erkölcsi szempontból nyilvánvalóan védhetetlen egy ilyen ügyben, kiskorúak sérelmére elkövetett szándékos bűncselekmény miatt jogerősen elítélt személyt igazolható és nagyon nyomós indok nélkül kegyelemben részesíteni, az utóbb napvilágra került tények egyben azt is bizonyítják, hogy ma Magyarországon nem csak a jól fizető állások, a megrendelések és a közbeszerzések kerülnek protekciós alapon kiosztásra, hanem még a köztársasági elnök legfőbb közjogi döntései is ilyen módon születnek meg, ráadásul úgy, hogy egy elvileg szekularizált államban egy püspök úgy járkál ki-be a köztársasági elnöki hivatalban és úgy ad „atyai tanácsokat” az egyébként negyvenes évei közepén járó, kormányviselt köztársasági elnöknek, mintha csak otthon lenne a családja körében. A magam részéről nem hiszem, hogy a közjog és az államszervezet színvonala és erkölcse tekintetében egy ország képes lehet még ennél mélyebbre süllyedni. Nyilvánvalóan úgy gondolták az ügy résztvevői, hogy ez a protekciós alapon kijárt kegyelmi döntés soha nem fog nyilvánosságra kerülni, vagy, ha ki is derül, ugyanúgy nem lesz jelentős hatása, mint ahogy szinte semminek nincs ebben a szerencsétlen országban.”
A Vidéki prókátor első posztját itt lehet elolvasni:
