Sztálin 1953. március 6-i halála idején nem volt kész terv arra vonatkozóan, ki követi majd a Szovjetunió vezetőjeként. A diktátor utolsó, már a demencia jeleit mutató, és még hozzá képest is különösen paranoid éveiben a fél világot uraló szovjet birodalom irányítása tulajdonképpen egy együtt étkező és italozó asztaltársaság kezében volt.
Hasznos, de nem feltűnő
Sztálin Beriját, Malenkovot, Hruscsovot, Kaganovicsot, Vorosilovot, Molotovot és Bulganyint invitálta rendszeresen asztala mellé, ez a kör volt tehát a Szovjetunió legfelsőbb vezetése, és egyben a majdani utódlásra esélyesek köre is.
Mivel Sztálin alatt finoman szólva sem volt életbiztosítás a párt vezetői közé tartozni, azok, akik 1953-ra megmaradtak, mind kellően lojálisak voltak a diktátorhoz, és kellően tehetségesek ahhoz, hogy hasznosak, de ne szembeszökően hasznosak legyenek, elkerülve ezzel a túlzott figyelmet.
Sztálin udvari bolondja
Hruscsov több szempontból is különleges helyzetben volt. A többiekkel szemben sem a tisztogatásokban nem vállalt tevőleges szerepet, sem katona nem volt, szívós munkával küzdötte fel magát a párt ranglétráján. Mivel a társaságban fiatalnak számított, részben Sztálin "udvari bolondjának" szerepét is betöltötte:
a hatvan felé közeledő és nem túlzottan sportos alkatú Nyikita Szergejevics például rendszeresen néptáncolt, amikor Sztálin erre utasította.
Talán ezért sem vettek eléggé komolyan ellenfelei, amikor az utódlási harc megindult.
Végül csak ő maradt talpon
A három fő esélyes Malenkov, Berija és Hruscsov volt. A sztálini terror főhóhérának számító Berija ellen hamar összefogtak, június végén letartóztatták, majd az év végén ki is végezték. Persze elvtársai szemében igazi bűne nem milliónyi honfitársuk elpusztítása, hanem az volt, hogy túl sokat tudott és túl nagy hatalmat akart.
Sztálin halála után a minisztertanács elnöke és a párt főtitkára Malenkov lett, de utóbbi posztjáról még márciusban le kellett mondania a hatalmi játszma újabb fordulataként. Az ügyesen taktikázó Hruscsov végül 60 éve, 1953. szeptember 12-én szerezte meg magának ezt a posztot, hogy aztán egy darabig egyfajta duumvirátusban Malenkovval együtt, majd az utóbbi hatalmának módszeres leépítése után egyedül vezesse a Szovjetuniót 1964-ig.
Illusztráció: SPUTNIK
