Budapesten szinte mindennapos esemény, ha egy-egy építkezésen második világháborús robbanóeszközök bukkannak elő. A szövetséges bombázók elsődleges célpontjai voltak a fővárosi ipari létesítmények és közlekedési csomópontok, illetve a főváros csaknem két hónapig tartó ostroma a világháború második leghosszabb városostroma volt.

Az viszont már közel sem "szokványos", hogy a robbanótest hatástalanítása okán akkora területet zárjanak le, mint szerda reggel. A BAH-csomópont környékén egy 500 méter sugarú kört evakuáltak, összesen 530 ingatlant kellett elhagyniuk az embereknek.

Nem csak egy bomba

A helyszínen egy 100 kilós szovjet rombológránátot, egy 50 kilogrammos magyar bombát és több típusú és gyártmányú aknavető- és kézigránátot hatástalanítottak a tűzszerészek. Szerencsére jó állapotban voltak, a művelet sikerrel zárult, a bombatesteket elszállították, a gyújtószerkezeteket a helyszínen megsemmisítették.

Ahogy korábban írtuk, a kiszerelés, illetve a hatástalanítás idején mindössze egy tűzszerész, Debrődi Péter százados tartózkodott a robbanószerkezeteknél. Ez a művelet legérzékenyebb része, ha a gyújtószerkezet sérült, megrongálódott, könnyen működésbe léphet.

Helyben megsemmisítették

Az 500 méter sugarú lezárásra azért volt szükség, mert a száz kilós rombológránát ha felrobban, egy ekkora területen képes pusztítani, sérülést okozni

- mondta el a 24.hu-nak a sikeres akció után Dr. Markovics Zita főhadnagy, a HM Tűzszerész ezredének kommunikációs tisztje.

Fotó: Farkas Norbert /24.hu

A szakemberek tehát kiszerelték a gyújtószerkezetet, és mivel ezekben is van robbanóanyag, azt a helyszínen megsemmisítették: egy gödörben "felrobbantották", ami ilyen állapotukban nem több egy pukkanásnál. Az úgynevezett bombatesteket pedig speciális katonai járművekkel szállították el.

A legveszélyesebb helyzet

A főhadnagy lapunknak megerősítette, hogy a földben nyugvó világháborús robbanószerek nem jelentenek veszélyt, ha nem bolygatják, "maguktól" nem robbannak fel. Ehhez ütögetni, kalapálni, dobálni kellene, adott tárgy érzékenysége mindig az állapotától függ. Innentől válik kissé ijesztővé a dolog, hiszen a markoló kanala értelemszerűen erős fizikai hatásként éri a szerkezetet:

a robbanásra akkor van a legnagyobb esély, amikor a gép véletlenszerűen kifordítja a földből.

Nagyon fontos, hogy ha bárhol, bárki akár csak robbanószerkezetnek "tűnő tárgyat" talál, ne érjen hozzá. Ha épp a markoló kanalában van, maradjon is ott, a munkát le kell állítani, mindenkit el kell küldeni a közelből és a rendőrséget értesíteni. A többit ők, illetve a tűzszerész ezred katonái megoldják.

Alaposan megszórták az országot

Korábban részletesen írtunk arról, miért van ennyi éles bomba, lőszer gyakorlatilag hazánk teljes területén, itt csak egy rövid összefoglaló.

A Városligetnél talált aknavető gránát március 20-án. Fotó: Fülöp Dániel Mátyás /24.hu

Hazánk számára 1941 végén, a Szovjetuniónak, majd a Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak küldött hadüzenettel kezdődött el a II. világháború. A harcok ekkor még határainktól nagy távolságban folytak, ám 1942 szeptemberében megjelentek az első bombázók Budapest egén. Szovjetek voltak két hullámban, legközelebb csak 1944-ben, a német megszállás után hullottak bombák hazánkra, az angolszász repülők célpontjai ipari központok voltak.

Ezután folyamatosak voltak a stratégiai bombázások, a betörő szovjet Vörös Hadsereg útját is bombázók egyengették az ország széltében, hosszában. Ledobott, de fel nem robbant bombák, "besült" vagy hátrahagyott tüzérségi lövedékek, aknák, gránátok, lőszerek bárhol előbukkanhatnak az országban.

A legnagyobb számban azonban a főváros területén van erre esély, gyakorlatilag bárhol, ahol '45 óta nem voltak komolyabb építkezések. Nagy méretű bombák az olyan stratégiai pontokon kerülhetnek elő a legnagyobb esély, mint a pályaudvarok, vasúti hidak környéke, Csepel és a IX. kerület egykori fontos gyáraknak, hadiüzemeknek gyáraknak otthont részei.

Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!