A guillotine-t alapvetően a francia forradalommal és Joseph-Ignace Guillotin doktorral szoktuk párhuzamba állítani, ám ez önmagában mára két tévhithez vezetett. Először is az eszközt nem Guillotin találta fel, másodszor pedig nem a XVIII. század végén használták először - derül ki a Rubicon.hu cikkéből.
Itáliában már a XIII. században elterjedt, később Európa több táján is elterjedt, és eredetileg a kiváltságosoknak szánt eszköz volt, hiszen a "gépi" lefejezés sokkal kevesebb szenvedéssel járt.
A terror jelképe
A francia forradalom idején Guillotin, a fiantróp orvos épp ezért javasolta alkalmazását, ötlete azért is talált támogatásra, mert így a szegények e téren is azonos bánásmódban részesültek az előkelőkkel. Francia tudósok számos kísérlete után a "nyaktilót" 1792 áprilisában állították munkába, imázsa viszont hamar jelentős változáson ment át:
a kezdetben humánusnak tartott eszköz rövidesen a forradalmi terror jelképe lett.
Ráadásul a szerkezetet épp a dühöngő terror időszakában keresztelték el guillotine-nak, így az eredetileg jószándékú, emberséges doktor neve szerencsétlenségére a vérfürdővel forrt össze.
Az utolsó kivégzés
Franciaországban a kivégzéseket egészen 1939-ig nyilvánosan hajtották végre, a guillotine is rendre megjelent a piactereken. Utoljára 1977. szeptember 10-én állt szolgálatba a marseille-i Baumetes-börtön udvarán.
A tunéziai származású férfit, Hamida Dandjoubit barátnője meggyilkolásáért ítélték halálra, és úgy döntöttek, hogy az akkoriban sokkal gyakoribb főbe lövés helyett a guillotinba kell hajtania a fejét.
Ezt követően többé nem használták, 1981-ben Francois Mitterand francia elnök eltörölte a halálbüntetést, a guillotine múzeumba került.
