Jóllehet, már nem Donald Trump az Amerikai Egyesült Államok elnöke, és kitiltották őt a különböző közösségimédia-platformokról, hatása még mindig érezhető. És nemcsak azért, mert megindult ellene a második impeachment, azaz vádeljárás, hanem, mert olyan módon próbálta meg egy törvényesen lezajlott választás eredményét befolyásolni, amire még nem volt példa.
A New York Times január 22-én írta meg kormányzati forrásokra hivatkozva, hogy Jeffrey Clark, az igazságügyi minisztérium környezetvédelmi főosztályának vezetője szövetségre lépett Trumppal azért, hogy eltávolítsák a helyéről Jeffrey Rosen megbízott tárcavezetőt. A terv szerint Clark került volna Rosen helyére, és a minisztériumi eszköztárat latba vetve helyezte volna nyomás alá Georgia törvényhozóit, hogy érvénytelenítsék a 2020-as elnökválasztás eredményét az államban.
Kapcsolódó
Trump hisztizést és fenyegetést váltogatva követelte rá adott szavazatok "megtalálását"
Egy telefonhívásról készült hangfelvétel szivárgott ki. A választást elbukó elnök Georgia állam republikánus választási főtisztviselőjére próbált nyomást gyakorolni megcáfolt összeesküvés-elméletekre hivatkozva.
Trump elment volna a végsőkig
Bár Clark tagadta, hogy lett volna ilyen terv, a napilap által felvázolt sztori mást mond. Ezek szerint egy nappal azután, hogy távozott William Barr igazságügyi miniszter, és a helyét átvette Rosen, Trump rögtön az ovális irodába rendelte az új tárcavezetőt, majd közölte vele: azt akarja, hogy a minisztérium támogassa a választási eredmények törlésére vonatkozó indítványokat, amelyek végül mind elbuktak a bíróságon bizonyítékok hiányában. Trump azt is mondta Rosennek, hogy nevezzen ki egy különleges ügyészt az állítólagos választási csalások kivizsgálására, Rosen azonban mindkét ötletet visszautasította. Emlékeztetőül: elődje, Barr már korábban kijelentette, hogy a minisztérium semmilyen nyomot nem talált a rendszerszintű csalásra.
Rosen azonban nem úszta meg ennyivel. A New York Times cikkében azt állítja, Trump folyamatosan nyomasztotta azzal, hogy intézkedjen, ám a miniszter és helyettese, Richard P. Donoghue nem hagyta magát. Akkor még nem tudták, hogy Jeffrey Clark egyetértett Trumppal abban, hogy valóban csalás történt, és ez ellen valamit tenni kell. Nem sokkal később azonban Clark megemlítette Rosennek és Donoghue-nak, hogy sokat olvasott az interneten a választásról, és szerinte kellene egy sajtótájékoztatót tartani arról, hogy a minisztérium vizsgálódik az ügyben.
Clark egyre jobban erőltette a dolgot, míg végül december 31-én a felettesei közölték vele, hogy amit tesz, az helytelen, és a minisztérium nem változtathat a választás eredményén. Clark nem sokkal később találkozott Trumppal, majd értesítette Rosent, hogy az elnök le akarja váltani, és őt szeretné a helyére tenni, aki aztán majd megpróbálja megakadályozni, hogy a kongresszus hitelesítse az elektori szavazatokat. Clark hozzátette, hogy Rosennek nem kell feltétlenül távoznia a minisztériumból, ha akar, maradhat a helyettese.
Rosen megdöbbent a csendes, szürke egérnek ismert Clark szavain, és azonnal tisztázni akarta a helyzetet az elnökkel.
A találkozó előtt Donoghue vázolta a helyzetet a minisztérium maradék vezető jogászainak, aki kijelentették, ha Rosent kirúgják, akkor ők azonnali hatállyal felmondanak.
Rosen, Donoghue és Clark közel három órán keresztül tárgyalt Trumppal és ügyvédeivel, míg végül az elnök úgy döntött, hogy Clark terve kudarcra van ítélve, így Rosen maradhatott a helyén az új kormány hivatalba lépéséig.
Azóta már Clark sincs a minisztériumban, de ez nem jelenti azt, hogy elfelejtődne az ügy. Az igazságügyi minisztérium munkáját felügyelő Michael Horowitz ugyanis bejelentette, vizsgálatot indított azért, hogy kiderüljön, jelenlegi és korábbi minisztériumi dolgozók valóban megpróbálták-e megváltoztatni az elnökválasztás eredményét.
Nem jött túl jókor Trumpnak
Mindezek a fejlemények érdemben befolyásolhatják a második impeachment eljárást is, amelynek dokumentumai hétfőn jutottak el a szenátusba. A Trump elleni vádeljárásról a képviselőházban már szavaztak: a demokrata többség mellett tizenegy republikánus képviselő is támogatta a javaslatot. A szenátusban február 9-én kezdenek el tárgyalni arról, hogy Trump valóban lázadást szított-e akkor, amikor a Capitolium január 6-i megtámadása előtt beszédet tartott.
A mostani impeachment több dologban is különbözik az előzőtől, amely fél évvel ezelőtt elbukott Trumppal szemben. Például abban, hogy Trump most már nem az USA elnöke, jogászok szerint azonban ez nem jelent problémát, mert az eljárást szabályozó alkotmány nem tartalmazza, hogy az elnök hivatali ideje alatt elkövetett tetteit csak addig lehet vádeljárással kivizsgálni, amíg nem távozik.
Változott a helyzet abban is, hogy míg az előző impeachment alatt a republikánusok teljes mértékben beálltak Trump mögé, most már Mitch McConnell, a szenátus republikánus frakcióját vezető politikus is azt mondja, hogy Trump és más fontos emberek hazudtak a támogatóiknak arról, hogy történt-e választási csalás. Sőt, McConnell - ugyancsak az előző helyzettel ellentétben - nem szólította fel társait a nemmel szavazásra, helyette arra az álláspontra helyezkedett, hogy majd a tényeket figyelembe véve dönt.
De van-e értelme ennek az egésznek? Egy korábbi cikkünkben már megírtuk, hogy Trump és támogatói miatt a Republikánus Párt jó pár fontos adományozót elveszített, ami hosszú távon is sokba kerülhet a pártnak. És ameddig Trump ott van a közelben, addig az adományozók is távol maradhatnak. Amennyiben az impeachment során bűnösnek találják Trumpot, elveszítheti az elnökként neki járó juttatásokat, nem indulhat újra az elnökválasztáson és nem vállalhat semmilyen fontosabb politikai tisztséget. Ezzel nemcsak a demokraták, hanem a Trumpot nyűgnek tartó republikánusok is jól járnának, ehhez azonban az kell, hogy az ötven demokrata szenátor mellett legyen tizenhét republikánus is, aki támogatja a kezdeményezést. Szakértők szerint erre egyelőre kevés esély van, de McConnell szava mellett a most napvilágra került összeesküvés is befolyásolhatja a szavazást.
