Az amerikai kongresszus mindkét háza jóváhagyta a 2020-as védelmi költségvetést. A benne szereplő 738 milliárd dollár bő 20 milliárddal több az idei kiadásoknál, és noha kevesebb, mint amennyit az elnök kért, Donald Trump beiktatása óta így is 130 milliárd dollárral nőttek a védelmi ráfordítások.
Az elmúlt évtizedeket tekintve az Egyesült Államok 2011-ben költötte a legtöbbet, mintegy 805 milliárd dollárt védelemre. Akkoriban Afganisztánban majdnem százezer amerikai katona próbálta utoljára megnyerni az ottani polgárháborút, miközben Irakból a katonák utolsó tízezrei vonultak ki. Barack Obama elnöksége idején ezekhez hasonlóan jelentős beavatkozások nem voltak, mandátumának végén Irakban és Afganisztánban összesen alig volt 15 ezer amerikai katona.
A most emelkedő kiadásoknak nincs közük konkrét háborús kiadásokhoz, hanem az elmúlt évtized spórolását ellensúlyozzák, és a 2001 óta folyó háborúkban elhasznált haditechnika cseréjét és modernizációját célozzák. Az állandó igénybevétel ugyanis a humánerőforrást, a haditechnikát és a készleteket is megviseli. 2016-ban, az Iszlám Állam elleni légi háború idején az amerikai légierő "kifogyott" a bombákból, ezért haderőnem csendes-óceáni területen levő készleteihez kellett hozzányúlni. Az állomány most 3,1 százalékos fizetésemelést kap, bevezetik a 12 hetes fizetett szülési szabadságot a kormányzati alkalmazottaknak, és javítanak a katonák lakhatási problémáin.
Ami a haditechnikát illeti, tavaly kisebb botrány okozott, amikor az éves összesítésekből kiderült, hogy az amerikai légierő hadrafoghatósága tovább romlott, és átlagban 71,3 százalék volt csak. A stratégiai bombázóknak (B-1, B-2) alig több mint a fele volt repülőképes állapotban, és még rosszabb volt a helyzet a világ legjobbjának mondott, ötödik generációs "lopakodó" képességű F-22-eseknél. Az F-35-ösöknél az alkatrészutánpótlás hátráltatta a készültség biztosítását, így épp csak 50 százalék feletti volt. Csak a pilóta nélküli repülőeszközök (MQ-1 Predator és MQ-9 Reaper) tudtak 90 százalék feletti hadrafoghatóságot felmutatni.
2018 októberében Jim Mattis akkori védelmi miniszter utasításba adta, hogy a következő évtől minden típus esetében el kell érni a 80 százalékos készültséget. Még nem tudjuk, ez sikerült-e végül idén, de a megnövekedett kiadások részben ezt szolgálják. Ugyanígy extra forrásokra van szükség a haditengerészetnél ahhoz, hogy a meglevő hadihajó-állomány működőképes maradjon. Tizenegy repülőgép-hordozó áll hadrendben, de ebből novemberben egyszerre hat volt karbantartás és üzemidő-hosszabbítás miatt kikötőben. Az új Ford-osztályú hordozók darabja körülbelül 13 milliárd dollár, most kettőre van pénze a haditengerészetnek.
A források másik része a meglevő, de már elavult eszközök cseréjét szolgálja. A légierő legutóbb az 1980-as években, a hidegháború utolsó időszakában rendszeresített nagyszámú repülőeszközt (több mint kétezret), amik cseréje időszerűvé vált. A szárazföldi erők talán egy évtizede nem kaptak új harckocsikat, így 2020-ban nagyjából 150 darab legyártására kaptak lehetőséget.
Mivel a költségvetés összeállítása mindig egy alkufolyamat a demokraták, a republikánusok (sőt az egyes képviselők, szenátorok), valamint a kormányzat között, a Pentagon nem mindig pontosan azt kapja, amit kért. A törvény konkrétan megtiltotta a KC-10-es légiutántöltők kivonását, viszont 98 darab F-35-ös vadászbombázó finanszírozását biztosítja, amit hússzal több annál, amit a kormányzat kért. A haditengerészet által kért négy Virginia-osztályú atomtengeralattjáró helyett viszont csak háromra lesz pénz. A haditengerészet ugyanakkor az egyik olyan haderőnem, amelynél hosszú távon darabszámra is növekedésre lehet számítani. A törvény a már említett második új repülőgéphordozó mellett három DDG-51 Arleigh Burke-osztályú romboló, egy fregatt, egy America-osztályú, helikopteres partraszállást támogató hajót és több más kisebb hajóegység megvásárlását is lehetővé teszi.
Nem kérdés, hogy a jövőben Kína jelenti a fő katonai kihívást az USA számára, ezért a haditengerészet jelenlétének és ütőerejének bővítése kulcskérdés. Az amerikai haditengerészet és tengerészgyalogság jelenleg kevesebb mint háromezer hajóegységgel rendelkezik, Kína majdnem a duplájával. Igaz, ha a vízkiszorítását nézzük (azaz a hajók méretét), akkor az amerikai flotta a háromszorosa a kínainak. De
Peking elképesztő ütemben építi hadiflottáját, egyre nagyobb és fejlettebb hajóegységeket állít hadrendbe. Ezek ugyan nem minden esetben veszik fel a versenyt az amerikaiak tudásával (különösen nem a repülőgéphordozóknál), de a különbség folyamatosan csökken.
A védelmi költségvetés fontos részét képezik a külföldi partnereknek nyújtott támogatások, amire az Egyesült Államok 2020-ban 2,3 milliárd dollárt költ majd. Emellett mintegy hatmilliárd dollárt különítettek el az Európai Védelmi Kezdeményezés támogatására, azaz arra, hogy az amerikai haderők jelenléte biztosítva legyen a kontinensen.
A 2014-es orosz agresszió után ebből a forrásból biztosította az USA, hogy a korábbi évek haderőcsökkentése után részben állandó, részben rotációs jelleggel páncélos dandárok, vadászrepülő-századok és más egységek települjenek át az Egyesült Államokból, és hadgyakorlatokat tartsanak a NATO-partnerekkel. 2020-ban Defender Europe 20 néven gigászi hadgyakorlat kezdődik: mintegy 20 ezer katonát fognak - haditechnikai eszközeikkel együtt - "átdobni" Európába, tesztelve, hogyan tudnák megvédeni a kontinenst egy esetleges külső agressziótól. Ilyen méretű amerikai csapatmozgás nem volt a térségben a hidegháború vége óta.
Ukrajna ismét kap 300 millió dollárnyi katonai segélyt, ennek egy részéből olyan haditechnikát vásárolnak valószínűleg, ami a szakadárokkal való harcokban jól jöhet. A védelmi költségvetésbe került be az a szankció is, amely azokat a cégeket és magánszemélyeket bünteti, amelyek/akik részt vesznek az Északi Áramlat 2 és a Török Áramlat munkálataiban. Mindkettőnek az a célja, hogy az orosz földgázt elhozza Európába, Ukrajna megkerülésével. A szankció alkalmazása - bár kérdéses, mennyire lesz hatékony - is mutatja, hogy az orosz befolyás feltartóztatásában nem csak katonai eszközök játszhatnak szerepet.
A törvényhozás Törökországról sem feledkezett meg. Ankarát a Török Áramlattal kapcsolatos szankciók is érinteni fogják, de az orosz Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer beszerzése miatt további válaszlépésekre is számíthatnak. Sőt a védelmi költségvetés egyik klauzulája - feltételekkel - lehetővé teszi a Ciprussal szembeni fegyverszállítási embargó felfüggesztését is. Ez egyértelműen jelzés a törököknek, akik Észak-Ciprust egyedüliként ismerik el, és akik nemrég kötöttek megállapodást Líbiával úgy, hogy figyelmen kívül hagyták a görög és ciprusi érdekeket.
Összességében az új védelmi költségvetés azt mutatja, az amerikai politikai és katonai elitben konszenzus van arról, hogy Oroszország és főleg Kína jelenti a kihívását a jövőben. Kezelésükre pedig az elmúlt két évtized terrorizmus elleni háborúiban leamortizált amerikai hadsereg nem képes jelenlegi állapotában, ezért szükséges a források és a képességek növelése.
Kiemelt kép:Donald Miralle/Getty Images
