Törpe víziló (Choeropsis liberiensis) született január 20-án a Szegedi Vadasparkban, a jövevény az állatkertben gondozott pár, Tigi és Chipo harmadik borja.
Veprik Róbert igazgató a nőstény kölyök orvosi vizsgálatát követően elmondta, Tigi, az anyaállat már tapasztalt szülőként, gondosan neveli kicsinyét, amely tömege születés óta csaknem háromszorosára 14-15 kilóra nőtt.
A törpe víziló neve ellenére nem számít kis méretű emlősnek, a kifejletten 160-275 kilós állatok legfeljebb rokonaikhoz, az akár másfél tonnás nílusi vízilovakhoz képest tűnnek apróbbnak. A fajt viszonylag későn, a 20. század elején fedezték fel. Sokáig ugyanis azt hitték, hogy növendék nílusi vízilovakról szólnak az élménybeszámolók, illetve tanúskodnak a maradványok.
A törpe víziló nagy méretű rokonától eltérően nem csapatban él, hanem magányosan, valamint kevésbé kötődik a vízhez, veszély esetén is inkább az esőerdők sűrű bozótjába menekül. A törpe víziló sokat van szárazon, ezért speciális zsíros váladékot választ ki, egyrészt az élősködők elleni védekezés miatt, s azért, hogy ne száradjon ki a bőre.
A kifejlett állat vízinövényekkel, gyökerekkel, gumókkal, lepotyogott gyümölcsökkel táplálkozik. A törpe víziló hossza eléri a 180-185 centimétert, az emberen kívül a felnőtt állatnak legfeljebb a leopárd lehet az ellensége.
A nőstény 190-210 napos vemhesség után egy vagy két kicsinyét a szárazföldön hozza világra. Az újszülött akkora, mint egy kifejlett házinyúl, 5-7 kilogramm. Születése után mindjárt föláll és kéthetesen már tud úszni.
Jelenleg veszélyeztetett fajnak számít nyugat-afrikai élőhelyén, mindössze 2000-2500 kifejlett egyede él vadon a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai alapján. Élőhelyének pusztulása és az orvvadász veszélyezteti leginkább. Európai állatkertekben 128 egyedét gondozzák az állatkertek nemzetközi adatbázisa (ZIMS) szerint.
A törpe vízilovakat a Szegedi Vadaspark fajmentő tenyészprogram (EEP) keretében tartja és szaporítja a programot vezető koordinátor utasításai szerint. A korábban Szegeden született két borjú más állatkertekbe került, Hollandiába és Olaszországba. Feltehetően az új jövevény is új otthonra talál majd, addig azonban a látogatók figyelemmel kísérhetik a felcseperedését, tavasztól, ahogy az időjárás engedi, már a külső kifutóban is.
