Hogy élte túl a nehéz napokat?
Mindannyian benne vagyunk, és mindenki jobban megszenvedi nálam. Senki nincs biztonságban, tehát minden reggel úgy ébredek, hogy hálát adok, hogy olyan biztonságban vagyok, ami másoknak nem adatik meg.
A felesége túlélte a mellrákot, és nagyon megszenvedte a kororonavírust. Hogy van most?
Pozitív alkat, komoly erőtartalékkal. Olyan kreatív energiája van, hogy néha már engem is irritál. Csak abban tud gondolkodni, hogy még mit csináljon, mit tegyen le az asztalra. Lerombolhatatlan! Semmi nem állítja meg, semmi.
Csak állok és nézem, és cipelem utána a szájfényt, és megmondom, hol hagyta a telefonját.
Tom Hanks ír egy forgakönyvet. A filmet csont nélkül leforgatják, Berlinben megveszi a Sony, készülnek a bemutatóra. És jön a bejelentés, hogy nem lesz mozipremier, mert az Apple TV mutatja be a Greyhoundot. Miért döntött így, mint az egyik vezető producer? Hová lett a részesedése a mozijegyekből? És mi indokolja, hogy egy kimondottan nagyvászonra tervezett film a kis képernyőn, netán a számítógépen éli le az életét?
Hogy ez a film nem kerül moziba, nem úgy mutatják be, ahogy kellene, összeszorul miatta a szívem. Június 8-án lett volna a bemutatója, a Wonder Woman és a Top Gun 2 között. Csak 88 perces, a költségvetésébe belefért volna a kópiák legyártása is, a reklám is, de a pénzügyi realitás mégis mást mondott. Mert májusban, amikor már világos volt, hogy a Covid-19 világjárvány, be kellett látnunk, hogy nem fogjuk tudni bevinni a nézőket a moziba, mert nincs mozi. Hogy tudjuk mégis leggyorsabban eljuttatni a közönséghez a filmünket, ha nincs mozi? Streaming szolgáltatóval. Mindenki keresett rajta egy kicsit, nem mondom, hogy úgy, mintha moziban játszották volna, de többet kaptam heti 300 dollárnál, tehát nem panaszkodom, kifizették a munkámat. És így most július 10-én az Apple TV-n elkezdik játszani világszerte a filmet. Persze, hogy nem örülök annak, hogy nem a megfelelő minőségben, nagyvásznon látják a nézők, de talán szélesebb körben látják, mint reméltük. Most mindenesetre, az biztos. De az is biztos, hogy a moziélményt semmi nem helyettesíti.
Ez a harmadik forgatókönyv, amit írt…
Igen. A Nyomul a banda és a Larry Crowne után.
Mit jelent önnek az írás, mennyivel ad többet, mint eredeti szakmája, a színészet?
Több, mint 7 éve kezdtem adaptálni C. S. Forrester regényét. Nem volt könnyű, mert elég sajátos elképzelésem volt, nevezetesen az, hogy a főszereplő szemével, az ő szemszögéből akartam láttatni ezt a sztorit, és rajtam kívül senki nem látta így. Olyan lett, mint egy jó, zsíros, laktató kaja, amibe teljesen beleszerettem. Csakhogy a filmkészítés nem magányos folyamat, és eléggé frusztrált, mikor elkezdtem kérdezősködni, hogy ki akarja megcsinálni a filmet. Mert nem akadt rá vevő. Nincs rosszabb, mint mikor egy színész ír magának forgatókönyvet. Senki nem akar foglalkozni vele. Beszélgettem tudós kollégákkal, akik értenek a forgatókönyvíráshoz, mondtam nekik, kell hogy legyen valaki ebben a szakmában, aki hajlandó belecsapni úgy, hogy nem teszi tönkre az ollójával az egész ruha-anyagot. És megtaláltam azt a rendezőt, aki úgy csipegetett bele, hogy eltűnt, aminek nem volt ott a helye, és előkerült, ami hiányzott. Vagyis: összeállt a film. 40 millió dollárból megcsináltuk.
Mikor gondolja, hogy vissza tud menni Ausztráliába és elkezdhetik forgatni az Elvist?
Az egész iparág ezt próbálja most kitalálni: hogy hogy menjünk tovább. Van elképzelésünk, talán októberben, de minden attól függ, mi lesz a vírussal.
Hogy mi lesz a karanténnal, a hőmérőzéssel, hogy lehet megoldani, hogy műteremben forgassunk. Három hétig voltam Ausztráliában, elkezdtünk dolgozni, aztán történt, ami történt. Visszajöttünk. Egy hajszálnyira voltunk a forgatástól, tényleg csak annyira. Megcsinálták a tesztet kedden, szerdán már karanténban voltunk, és következő hétfőn kezdtünk volna forgatni. Ember tervez, isten végez, örülök, hogy nem kezdtünk bele.
A korához képest legalább húsz évet letagadhat. Honnan van ennyi belső ereje?
Nem tudom. Talán attól, hogy nyitott vagyok, hogy érdekelnek az emberek. A gimiben felfedeztem a színjátszó szakkört, nagyon élveztem, és mikor kiderült, hogy a bizonyítványba is beszámít ugyanúgy, mint a matek meg a fizika, majdnem kivertem a plafont örömömben. Nem hittem, hogy ebből meg fogok tudni élni, mert eleinte csak fáklyahordozót játszottam a Hamletben. De mikor Hamlet azt mondja, hogy a színész dolga, hogy tükröt tartson a természetnek, rádöbbentem, miért szeretem ezt csinálni.
Pedig egy vasam se volt, már majdnem apa voltam, nem láttam magam előtt, hogy fogok kikecmeregni a statiszta szerepkörből, de elképzelni se tudtam semmi mást. És valami őrületes szerencsém lett.
Meg vagyok áldva azzal a képességgel, mint az, aki nincs egészen jelen és fogalma sincs a dolgok igazi súlyáról. Lebeg. Órákig tudok elemezni egy filmet, minden darabra emlékszem, amit valaha színházban láttam, és ha azt az energiát, amivel imádom ezt a szakmát, mondjuk az autószerelésbe vagy a gázszerelésbe öltem volna, valószínűleg sokkal többet tettem volna az emberiségért. De nem tehetek róla, így alakult. Úgyhogy ne bízd rám, ha kiakad a teraszajtód, mert négy-öt órát szöszölnék vele, és a végén ki kellene hívnod egy rendes szerelőt.
Kiemelt kép: Christopher Polk/AFP
