A hosszú távú párkapcsolatokban az egyik legnagyobb kihívás, hogy miként tartsuk meg a vonzalmat, mit tegyünk azért, hogy megmaradjon közöttünk az erotikus szikra. Amikor megismerkedünk valakivel, akibe beleszerettünk hetekkel később, magától értetődőnek vesszük, hogy a vonzódás kettőnk közt pontosan olyan lesz évek múltán is. Nagyon nagy tévhit, ha abban hiszünk, hogy évről évre könnyedén fenn tudjuk tartani a vonzalmat, mindenfajta erőlködés nélkül. Sokan abban a helyzetben találják magukat évekkel később, hogy a vonzalom eltűnt, szex alig-alig van a kapcsolatban, mert számos olyan esemény, probléma, betegség történik velünk, amik miatt a vonzalom alább hagyhat, de az is megtörténhet, hogy szimplán csak ráununk egymásra.

Hogyan lehet éveken át fenntartani a vágyat?

A kapcsolatnak jót tesz, ha napokat, heteket is külön töltünk olykor, hiszen hiányozni fog a partner, elkezdünk utána sóvárogni.

Unalom, mint a vonzalom legfőbb gyilkosa

A párkapcsolat elején a szenvedélyé a főszerep, majd ahogy a kötelék erősödik és egyre biztosabbá válik, hogy hosszú távú kapcsolattá alakul, a biztonság és a stabilitás egyre erősödnek. Ezzel párhuzamosan viszont lankad a szenvedély, amműl kevesebb marad belőle, minél inkább a biztonságé lesz a főszerep. Ez törvényszerűen működik így, a hormonjainknak is nagy szerepük van ebben, a biztonság és stabilitás pedig szükségesek a párkapcsolatban. A vonzalom amiatt múlhat el teljesen, hogy ebben

az egyébként szuper érzelmi és fizikai biztonságban kiszámíthatóvá válunk, a tetteink, a cselekedeteink, a mondataink, a válaszaink mind kiszámíthatóak lesznek a partner számára.

Túlságosan családivá válik a kötelék

Akár szülővé válunk az évek alatt, akár nem, idővel a családias érzés lesz úrrá a párkapcsolaton. Sok esetben rá is toljuk tudattalanul a partnerre az eredeti családból hozott szülői szerepeket. A kommunikációnk is ezekhez a szerepekhez rendeződik, feladatokat teljesítünk egymásnak, mosunk, főzünk, takarítunk, nevelünk, kutyát-macskát gondozunk, és ez meglátszik a hétköznapokban is. Munka után már nem arról beszélgetünk egymással, hogy mit tartunk egymásban vonzónak, elfelejtjük felidézni a megismerkedésünk pillanatait, elfelejtünk kedvesnek lenni egymással és elfelejtünk randizni. Ahogy hazaérünk a melóból még a csókot is elfelejtjük, öleléssel, szájra puszival köszönünk egymásnak. A közös otthonba hazaérve felvesszük az otthoni ruhát, vacsorát készítünk, foglalkozunk a gyerekekkel, kutyával, macskával, takarítunk, mosunk, mosogatunk, majd bezuhanunk az ágyba. Másnap felébredve folytatjuk ugyanezt, észre sem véve, hogy családtagokként élünk, és teljesen eltűnt a romantikus kapcsolódás.

Belefeledkezünk a szerepeinkbe és sajnos eszerint is kommunikálunk egymással: főnök-beosztott, szülő-gyerek kommunikációval állunk egymáshoz a mindennapokban. Az évek alatt azonban emiatt elmúlik a vonzalom, a partner szemében megváltozik a kép rólunk.

Megoldatlan konfliktusok vannak

Nemcsak a megváltozott szerepekkel és kommunikációval kapcsolatban, de egyéb területeken is rengeteg konfliktusunk lehet az évek alatt. A barátok közül nem biztos, hogy mindenkit el tudunk fogadni, a családtagok valóban sokszor nehezítik a párok életét, de az anyagi gondok, az egzisztenciális válság, a szexszel kapcsolatos problémák (hogy kevés, vagy hogy minőségében nem elég jó), a napi praktikus együttműködésben megélt konfliktusok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a vonzalom eltűnjön. A neheztelések, a viták nem mindig vezetnek okos kompromisszumhoz vagy konszenzushoz, ott maradhatnak és távolságtartást eredményezhetnek a két fél között.

Ha haragszunk egymásra, azzal a vonzalmat is gyilkoljuk. Mindketten.

Saját magunkra nem úgy figyelünk, mint anno

Van, hogy a konfliktusok, a családtaggá válás és az unalom mellett egészen más okozza a vonzalom elvesztését. Ilyen az, ha szó szerint elveszítjük önmagunkat a kapcsolatban és megszűnik az az énünk, akit megismert a partnerünk évekkel korábban. Az, hogy változunk, természetes folyamat, de ha egészen másmilyenekké váltunk - mind külsőben, mind belsőben -, az a vonzalomra is hatással van. A test külső és belső változásaira a betegségek is hatással vannak, a hormonok is változhatnak: például szülés után a pajzsmirigy működése felborulhat. Hízunk, fogyunk, nemcsak a nők, a férfiak is, és mindez szintén hatással van a vonzódásra, hiszen megváltoztathatja a partnerünkben kialakult képet rólunk. Nem az a legfontosabb, hogy mindenki címlapra képesen nézzen ki kívülről, hanem az, hogy

egészséges táplálkozással, rendszeres mozgással, stresszkezelési technikák alkalmazásával, megfelelő mennyiségű alvással, a betegségeink karbantartásával és a szellemi fejlődésünkre is figyelve egyensúlyban tartsuk magunkat.

Ha a vonzalom alábbhagy a kapcsolatban és ezt észleljük, akkor az nem a végét jelzi, hanem a kezdete annak, hogy megmutassa magát a párkapcsolatban az a bizonyos szikra. Ebben pártanácsadó, párkapcsolati tanácsadó is segíthet, de ha magunkra ismertünk, és látjuk a probléma okát, akkor párkapcsolati mediátorral is beszélhetünk a konfliktusainkról. Sok-sok párnál nemcsak a cikkben felsoroltak egyike akadályozza a megfelelő vonzódást egymás iránt, hanem több tétel is, ilyen esetben mindenképpen érdemes megkeresni egy szakembert.

Párkapcsolati és szexuális tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.

Kiemelt kép: Getty Images


ÉRTÉKELD A MUNKÁNKAT EGY LÁJKKAL, ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! KÖSZÖNJÜK!