Egy új tanulmány alapján Kínában a véltnél ezer évvel korábban, 9 ezer évvel ezelőtt megkezdődött a sörkészítés - írja az MTI. A kutatók úgy gondolják, hogy a korabeli sörivás a temetkezési szertartás része lehetett.
A régészek a Csiaotouban végzett ásatáson egy sírdombban ősi edényekre bukkantak, az érintett tárgyak alkoholfőzésről árulkodnak. A környéken településmaradványokat nem találtak. A nyughelyben két ember csontvázát fedezték fel, sírjukban kíváló minőségű kerámiákat is eltemettek. Az edényeket fehérre festették, néhány darabot pedig absztrakt mintákkal díszítettek. A szakértők szerint ezek a leletek valószínűleg a világ legkorábbi ismert festett kerámiái.
A vizsgált 20 edényből hét olyan hosszú nyakú edény lehetett, amelyekből alkoholt ittak. Ennek megerősítésére a kutatók a leletek belső felületéről vett mintákat elemezték. Olyan mikrobotanikai és mikrobiális maradványokat azonosítottak, amelyek összefüggésbe hozhatók a sörerjesztéssel, és amelyek természetes módon nem fordulnak elő.
Vang Csia-csing antropológus és a csapat tagja szerint a 9 ezer éves alkohol nem hasonlított a mai sörökre, enyhén erjesztett, édes ital volt, amely igen zavaros lehetett.
A kutatók penészt, rizshéjat és más növényi származékokat is kimutattak az edényekben. Ezeket erjesztőanyagként adhatták a sörhöz.
A Jangce folyó völgyében a rizs háziasitása fokozatosan történt. A folyamat mintegy 10 ezer éve kezdődött, 9 ezer éve a legtöbb közösség még inkább vadászott és gyűjtögetett. A szakértők szerint a rizs betakarítása és feldolgozása munkaigényes volt, a Csiaotouban talált sör ezért rituális jelentőségű ital lehetett.
Vang elmondta: azt pontosan nem tudják, hogyan készült az ősi alkohol. "Ha az embereknek volt némi maradék rizsük, ami esetleg megpenészedett, akkor észrevehették, hogy a szemek az öregedéssel édesebbek és alkoholosabbak lettek" - nyilatkozta a kutató. Vang hozzátéve, az erjedési folyamatot megfigyelve, próbálgatással juthattak el a sör létrehozásához a korabeliek.
A szakértők szerint a rituális ivás a társadalmi kapcsolatok és az együttműködés kialakításának szerves részét képezhette. A szokás valószínűleg hozzájárult a 4 ezer évvel később létrejött komplex rizstermesztő társadalmak megalapozásához.
