Tíz éve nem néztünk szembe a valósággal, ezért duplán fizetünk az egészségünkért

A magyar egészségügy rosszul működik. 2016-ban az állam mindössze a GDP 5,2 százalékát költötte az egészségügyre, ez rendkívül alacsony a 7,8 százalékos OECD-átlaghoz képest. A helyzetet tovább rontja, hogy az egy főre eső GDP viszonylag alacsony Magyarországon, így ez az 5,2 százalékos ráfordítás a jómódú országok egészségügyi költéseinek a harmadát sem éri el.

Az állam kevés pénzből rossz egészségügyi rendszert tart fenn, és az alacsony színvonalú szolgáltatást a betegek saját zsebből kompenzálják.

Erről a helyzetről írt tanulmányt Lantos Gabriella egészségügyi közgazdász, a Róbert Károly Magánkórház korábbi operatív igazgatója a TÁRKI Társadalmi Riport című kedden bemutatott legfrissebb kötetébe.

Lantos Gabriella tanulmánya szerint a privát egészségügyi szolgáltatások mankószerepe annyira általánossá vált, hogy mára az egészségügyi kiadások harmadát a magánszektor fedezi.

Társadalmi Riport 2018

A Társadalmi Kutatóintézet Zrt. (TÁRKI) 1990-ben indította el Társadalmi Riport című, kétévente megjelenő tanulmánygyűjteményét, amit idén már tizenötödik alkalommal publikáltak. Társadalomtudósok, statisztikai szakemberek és meghívott szakértők a magyar társadalom változását adatokkal alátámasztva, témakörökre lebontva elemzik, dokumentálják hazai és nemzetközi összehasonlításban. A témák bár hasonlóak, nem állandóak. A változásokra, tendenciákra reagálnak: így idén például a 22 feldolgozott téma közé bekerült Oroszorszország szerepe a magyar közvéleményben és az országgyűlési választás.

A Társadalmi Riport legutóbbi, 2016-os kiadásáról bővebben itt írtunk.

Leszavazták a realitást

Lantos Gabriella szerint a 2008-as, szociális népszavazás után vált egyértelművé, hogy a társadalom nem tud, nem akar szembenézni az egészségügyi rendszer átalakításának szükségességével. A tanulmány megfogalmazása szerint:

Húsz évvel a rendszerváltás után a nagy elosztórendszerek strukturális átalakítását már nem fogadja el a magyar társadalom. Ez alatt a húsz év alatt nem akadt egyetlen szereplő sem, aki segített volna megértetni a közvéleménnyel egy közgazdasági egyszeregyet. Azt, hogy az egészségügyben gyors, olcsó és közelben lévő ellátást nem lehet egy időben nyújtani.

A magyar társadalmat megosztottság jellemzi lehetőségeiben és prioritásaiban is.

• Vannak, akik számára az olcsóság, az ingyenesség a legfontosabb és az is jó, ha az ellátás közel van. Ők használják az állami egészségügyet, a politikai szereplők az ő igényeikre reflektálnak.
• A másik csoport érzi, hogy az állami ellátórendszerben nem kap gyorsan jó minőségű segítséget, így a magánegészségügyben keres megoldást. Az egészségügy romlásával ez a csoport egyre nagyobb lett, a bővülő kereslet pedig bővülő kínálatot eredményezett.

Az alulfinanszírozott egészségügy kompenzációja a jövedelmekhez képest aránytalanul sokba kerül: a magyarok fejenként átlagosan évi 200 ezer forintot áldoznak saját forrásból. Az irreális költést az életösztön motiválja, az állami egészségügy hatékonyságáról sokat elmond, hogy a magyarok sokkal korábban halnak meg, mint más európai országok lakói.

A legtöbb pénz a járóbetegellátásba ömlik. 2016-ban a szakrendeléseken negyedével többet költött a lakosság, mint az állami biztosító. Ennek egyik a oka a kettős finanszírozás tiltása: egy szolgáltatást nem lehet magán és állami forrásból is kifizetni. A lakosság nagyobb része viszont nem tudja fedezni a magánkórházi ellátást, így a kórházi kezelést tb-alapon, a különböző szakrendeléseket inkább a magánszektorban veszi igénybe, aki megteheti.

A betegek 69 százaléka magánorvosnak is fizet

A Szinapszis Kft. idei felmérésére szerint míg három éve a lakosság 53 százaléka vett igénybe magánegészségügyi szolgáltatást, tavaly ez a szám elérte a 60 százalékot. Még pontosabb arányt láthatunk, ha figyelembe vesszük, hogy két év alatt az embereknek csak 87 százaléka fordul orvoshoz:

tehát két év alatt az összes orvoshoz forduló beteg 69 százaléka keresett fel magánorvost.

A magánegészségügy tipikus páciense

• 45 évnél fiatalabb,
• A-B státuszú (Az Esomar piackutató cég társadalmi kategóriarendszerében ezek a magasan képzett, jól kereső személyek. Bővebben a változóról itt olvashat.)
• munkaerőiacon aktív, tb-járulékfizető
• gyermekes nő.

A tanulmány szerint a magánegészségügyben pénzt költő személyek a szolgáltatás kiválasztásakor éppen úgy vásárlóként viselkednek, mint a szolgáltatói szektor más ágazataiban, a Google-ben keresnek és az egészségügyi portálokat böngészik döntés előtt. A már idézett felmérés szerint a magánegészségügyben történő választásokat, véleményeket legalább annyira meghatározza az ügyfélélmény, mint a konkrét orvosszakmai munka. Ez egy jelentős különbség az állami rendszerhez képest, ahol a megmaradás és a tartós siker nem a páciens elégedettségétől, hanem a hierarchiától, a pozíciótól függ.

Lantos Gabriella úgy véli:

Az elmúlt tíz évben végre nem hajtott egészségügyi reformok miatt az állami ellátás már sohasem lesz olyan, ami ki tudná szolgálni az egyre öntudatosabb fogyasztókat. Ezért más megoldást kell keresni. Az egészségügy szektorsemleges szabályozása és finanszírozása a megoldás. Nincs másik szekor, amelyikben világosabban mutatkozna meg az állami monopólium kártékony hatása.

Lantos Gabriellával tavaly novemberben interjút készítettünk:

Kovács-Angel Marianna korábbi cikkei

• 1,7 milliárdért keresett patológusokat a Bajcsy-Zsilinszky Kórház, ez sem volt elég
• Mészárosék brüsszeli százmilliókért szállítják a szervereket a Belügyminisztériumnak
• Négy hónap alatt 18,7 milliárdot szórtak ki kommunikációra Rogánék

Kiemelt kép: Balogh Zoltán / MTI