Az Antarktisznál található Weddell-tengeren minden télen vastag jégtakaró jön létre. A jégpáncélon azonban bizonyos években hatalmas lyukak is megjelennek, melyeknek eredetét eddig nem sikerült felfedni - írja a ScienceAlert. A lyukak, az úgynevezett polinyák meglehetősen gyakoriak, és a tengeri állatoknak, például a fókáknak sokat segítenek a vadászatok során.
Az Antarktisznál először 1974-ben figyeltek fel egy hatalmas, új-zélandnyi lyukra, amely 1975-ben és 1976-ban is kialakult. 1977-ben viszont nem jelent meg újra, a szakértők pedig már ekkor sejtették, hogy különleges folyamattal van dolguk.
Évtizedek teltek el az óriási polinya feltűnése nélkül, mígnem 2016-ban, majd 2017-ben ismét kialakult egy-egy valamivel kisebb lyuk.
2017-ben egy tanulmány kimutatta, hogy a polinyáknak a ciklonaktivitáshoz lehet közük. A szakértők azonban azt feltételezték, hogy a jelenség ennél jóval összetettebb, hátterében több faktor is állhat.
Az 1970-es évek óta a technológia sokat fejlődött, így manapság a kutatók sokkal pontosabban fel tudják mérni a lyukak tulajdonságait. Stephen Riser, a Washingtoni Egyetem munkatársa csapatával műholdas felvételeket, egy antarktiszi úszó mérőállomás, illetve műszerekkel ellátott fókák adatait elemezte.
A szakértők arra jutottak, hogy az óceáni állapotok, például a szélsőséges sótartalom és hőmérséklet mellett a régióban kialakuló, közel hurrikán erejű szelek is hozzájárultak a polinyák megjelenéséhez. A nagy sebességű levegő képes úgy megmozgatni az extrém meleg, sós vizet, hogy azzal meggátolja a jég kialakulását.
Korábbi tanulmányok alapján idővel még gyakoribbá és erősebbé fognak válni a sarki szelek. Ez azt jelenti, hogy egyre több polinya alakul majd ki, a lyukakon keresztül pedig nagy mennyiségű szén áramolhat a felszínre az Antarktisz mélyéről.
Kiemelt fotó: iStock
