Lengyel Árpád, a 25 éves gégész gyakornok 1911-ben egy újságban bukkant a hirdetésre, ahol angolul beszélő magyar orvost kerestek a Carpathiára, a patinás angol társaság, a Cunard Line hajójára. Kivándorlóhajó volt, fedélzetén számos magyar vándorolt az Újvilágba, 1912 elején is Fiuméból ment Triesztből az olasz partok és Gibraltár érintésével New Yorkba.
Már visszafelé tartottak Európába, amikor 1912. április 15-én éjjel fél egy előtt öt perccel befutott a Carpathiára a Titanic vészjelzése - idézi fel a Múlt-kor.hu.
Lengyel Árpádot álmából riasztották, a harmadosztályon állították szolgálatba. A Titanicról a fedélközbe érkező megmentettek állapotáról először a magyar orvos adott gyors és pontos diagnózist, ő döntött arról is, kinek milyen orvosi segítségre van szüksége. A Carpathia végül reggel 8 óra 50 perckor 705 túlélővel (Lengyel feljegyzése szerint 712-vel) indult vissza New York felé.
A mentés során a magyar orvos 42 sebesültet részesített sebészeti ellátásban, sok volt a zúzódás és a töréses eset. Sokan teljesen átfagytak, a legtöbben sokkos állapotban voltak.
Úgy tűntek, mintha halottak lennének
"Az emberek, akik az első mentőcsónakban ültek, annyira át voltak fagyva, hogy tehetetlen állapotban emeltük őket a fedélzetre a fedélzetmester székének segítségével. Néhányuknak kávét, másoknak konyakot, átmelegítő masszázst adtunk. Bár orvos vagyok, aki hozzá van szokva szörnyű helyzetekhez és látványokhoz, minden képzeletet felülmúlt, amit láttam" - nyilatkozott Lengyel április 19-én a New York Timesnak.
"Néhányan estélyi ruhát viseltek, néhányan pizsamát, de mindannyian sokkos állapotban voltak, mint Mr. Daniel, egy philadelphiai bankár, akinek saját öltönyömet adtam oda. Sokan sebesültek voltak, feltehetőleg ugrás közben szerezték a sérüléseket. (…) Találtunk négy férfit, akik 2-3 órát úsztak a jeges vízben (…) Bár ezek a férfiak automatikusan úsztak, és tartották ki a fejüket a felszín fölé, mentálisan azonban eszméletlenné váltak attól a felismeréstől, hogy megmenekültek. Amikor a fedélzetre emeltük őket, úgy tűntek, mintha halottak volnának. Levágtam róluk a ruháikat, és befektettem őket egy meleg luxuskabinba, ahol nagyjából 12 óra múltán tértek magukhoz."
Hála és felejtés
A Titanic túlélői hálásak voltak Lengyel Árpádnak, sorra érkeztek címére a hálálkodó levelek és ajándékok. Az átélt tragédia teljesen megváltoztatta az orvos életét, "élményeiről" még családi, baráti körben sem beszélt, mélyen eltemette magában a feldolgozhatatlan emlékeket. A dolgos hétköznapoknak azonban folytatódniuk kellett.
Itthon praktizált egészen 1940-es haláláig, története pedig lassan feledésbe merült. Csak valamikor az 1980-as évek közepén - amikor az amerikai tengerkutató, Robert Ballard felkutatta a Titanicot - vált ismertté a történet, de akkor is csak a Titanic katasztrófája, nem pedig maga a mentés.
