Nem úszva, hanem elkábítva, hátrakötött kézzel mentették ki Thaiföldön nyáron a barlangban rekedt gyerekeket - állítja egy most megjelent könyv.
A 12 fiú és edzőjük 17 napot töltött a föld alatt egy barlangban, ahová kalandvágyból mentek le. A hirtelen nagy mennyiségű eső elzártak az útjukat, mert a járatok megteltek vízzel. Mentésükben egy nemzetközi csapat dolgozott, napokon át hozták ki őket oxigénpalack segítségével.
Akkor azt mondták, hogy a gyerekek - a pánik elkerülésére - enyhe nyugtatók kaptak, és úszva tették meg az út egy részét.
Egy újságíró, Liam Cochrane a The Cave, azaz A Barlang című könyvében azt írja, hogy a fiúk mentése nem volt ennyire egyszerű, erős nyugtatót kaptak, és a kezüket hátra kötötték, hogy nehogy a maszkot leszedjék ijedtükben magukról.
A szerző azt állítja, hogy csak a szülők megnyugtatására mondták azt, hogy megtanítják a gyerekeket úszni, és búvárokkal együtt teszik meg a víz alatti távot. Azt állítja, hogy
"akik voltak benn elárasztott barlangban, azok tudják, hogy egy tapasztalatlan gyerek nem tud végigmenni egy ilyen iszapos és alattomos akadálypályán".
Éppen ezért más esély nem volt, mint elkábítani a fiúkat, és a tapasztalt búvárokra bízni, hogy kihozzák őket a mostoha körülmények között is. Külön gondot jelentett, hogy a maszkok túl nagyok voltak a gyerekekre, és csak pár darab volt alkalmas a nagyobbaknak. A mentés előtt a helyi uszodában gyakoroltak a búvárok, hasonló korú, méretű gyerekekkel.
A mentésben résztvevő két orvos diplomáciai mentességet kért a thai kormánytól arra az esetre, ha meghalna valaki. Ezzel mentesültek volna a helyi eljárások alól.
A barlangból elsőnek egy 14 éves gyereket mentettek ki, az edzővel ugyanis azt beszélték meg, hogy ő értesíti majd a többiek szüleit. Nem sejtették, hogy kint mekkora készültséggel várják őket.
A fiú az erős nyugtatóktól elvesztette az eszméletét, ekkor beöltöztették búvár ruhába, ráerősítették a palackot, és a maszkot, majd mikor a légzése rendeződött, hátrakötötték a kezét.
Az első vízkamra után ellenőrizték az állapotát, utána mehettek vele tovább. Mivel a beadott szer hatása gyengült, újabb adagokat kapott. A mentés végül sikerült, bár hosszú és veszélyes folyamat volt. A kiérkező fiút az orvosok megvizsgálták, és rendben találták. Ezt a módszert alkalmazták aztán a többieknél is.
A mentési folyamatról előre tájékoztatták a gyerekeket is, akik nem pánikoltak, csak az volt fontos számukra, hogy kijussanak.
A mentés megkezdése előtt még elmondták a gyerekeknek, hogy írhatnak üzenetet a családjuknak arra az esetre, ha mégsem sikerülne kijutniuk. Ám a fiúk nem érezték ennek súlyát. Volt aki annyit írt, hogy arra kéri a tanárát, ne adjon nekik sok házi feladatot, más pedig "készüljetek, hogy megyünk rántott csirkét enni".
A mentés közben voltak problémák is. Például mikor a víz alá vitték a kábult testet, a légzésük egy rövid időre leállt. Volt olyan fiú, aki rosszul viselte az altatást, a légzése rendszertelenné vált. Egy másiknak a lába akadt egy drótba a víz alatt.
A tanár később elmesélte, hogy szörnyű gondolatok gyötörték, de végül úrrá lett rajtuk. A legborzasztóbb az éhség volt, attól tartott, hogy ez konfliktusokat okoz majd. A sötétség beszűkítette a gondolataikat, miközben tartottak a víztől is, amely folyamatosan emelkedett - írta az Index.
A mentésről, a könyvről további információk, képek és videók a Daily Mail cikkében.
