A külföldi működőtőke beáramlásával pótolnák a kieső EU-s pénzeket, ezzel azonban hatalomtechnikai szempontból jelentősen szűkül a kabinet mozgástere.
Komoly árat kell fizetnie azért a magyar kormánynak, hogy a külföldi működőtőke beáramlásával pótolja a kieső EU-s pénzeket – írja a 24.hu.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter hónapok óta számos fórumon elmondta, hogy egy olyan finanszírozási szerkezetváltozást valósítottak meg az elmúlt időszakban, amelynek keretében egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak a külföldi működőtőke beruházások (FDI). A miniszter szerint az FDI beáramlását a teljes beruházási skálán belül 20 százalék feletti arányon kell tartani, ez pedig azt jelenti, hogy nominálisan évi 10-14 milliárd eurós FDI-volument tűztek ki célul, ami jelentősen meghaladja a 2022-es rekordévet is (6,5 milliárd euró).
A kormány mindezt egyedi kormánydöntésen alapuló támogatásokkal igyekszik elérni. Míg 2010 és 2020 között körülbelül 500 milliárd forintot fordítottak erre, addig 2023-ra már el is érték ennek az összegnek a kétharmadát. Gál Zoltán, a Magyar Regionális Tudományi Társaság (MRTT) elnöke, a Pécsi Tudományegyetem professzorának kalkulációja szerint ebből 320 milliárd forint értékű támogatás ment a CATL Debrecenben épülő akkumulátorgyárának, míg a szintén Debrecenben épülő BMW-üzemre a 44 milliárd forintos hivatalos támogatás mellett további 140-150 milliárdot költ a magyar állam gyár körüli infrastruktúra-fejlesztésére.
Ezeknél a pénzeknél ugyanis könyörtelenül a megtérülési szempontokat veszik figyelembe, így a kormány és holdudvara nem tud beleszólni a források felhasználásába. Mindez pedig nagyon behatárolja a kormányzati cselekvőképességet, a döntéshozók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek.
Az uniós források elapadása már most érezteti hatását az állami fejlesztésekre. Ennek egyértelmű jele a Lázár János építésügyi miniszter által leállított építési projektek sora. Emellett arra is lehet számítani az EU-s pénzek hiányában, hogy a fizetési mérleg masszívan deficites lesz.
Korábban egyensúlyban volt az ország külső finanszírozása, nagyjából fele-fele arányban támaszkodott Magyarország az uniós forrásokra és a a külföldi működőtőkére, most viszont a kormányzat már egymást kizáró tényezőkként gondol ezekre az eszközökre. Ez viszont nagyon kockázatos egy olyan időszakban, amikor a források elérhetősége a Covid-válság következtében bizonytalanná vált, miközben már így is Magyarország van legjobban kitéve a közvetlentőke-befektetéseknek.
Sass Magdolna szerint ráadásul az 1990-es évek óta számtalanszor előfordult már az is, hogy a multicégek által beharangozott beruházási érték jelentősen meghaladta a későbbi tényleges pénzmozgások szintjét. Különösen igaz volt ez az ázsiai cégekre. Egy másik probléma, hogy az ebből eredő pénzbeáramlás akár 3-5 évre is elhúzódhat, jó példa erre a kecskeméti Mercedes-gyár esete.
