Oroszország kereskedelmi páriává fog válni.
Mary Lovely közgazdász, az amerikai Petersoni Nemzetközi Gazdasági Intézet vezetője nyilatkozott így a CBS Newsnak Oroszország jelenlegi gazdasági helyzetéről. Ahogy a szakember fogalmazott, nagyon kevés cég meri azt meglépni, hogy az oroszokkal szemben hozott gazdasági szankciókkal ellentétes döntéseket hozzon, azoknak ugyanis beláthatatlan következményei lennének - akár közösségi médiás fronton is. Elég csak a Coca-Cola és a McDonald's kései lépéseire gondolni: azért kaptak negatív visszacsatolást a követőiktől, mert szerintük nem reagáltak elég gyorsan a kialakult helyzetre.
Kapcsolódó
A Coca-Cola és a Pepsi is felfüggeszti üzleti tevékenységét Oroszországban
A Coca-Cola közölte, hogy felfüggeszti üzleti tevékenységét az országban, írja a Guardian. A cég bejelentését követően nem sokkal a Pepsi is jelezte, hogy ugyanígy tesznek, tiltakozva Oroszország ukrajnai offenzívája ellen.
Moszkvában persze igyekeznek megálljt parancsolni a bajnak: február végén korlátozás alá vették a külföldi vállalatok tőkekivonását, azaz arra szólították fel a pénzügyi intézményeiket, ne engedélyezzék az olyan ügyleteket, melyek során külföldi cégek eladnák az orosz értékpapírjaikat. A tőkekiáramlás megfékezésére hozott lépés arra volt jó, hogy a világmárkák ne véglegesen, hanem csupán ideiglenesen szakítsák meg kapcsolatukat az orosz piaccal. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője szerint főként az USA indított gazdasági háborút Oroszország ellen.
Az Egyesült Államok nyilvánvalóan gazdasági háborút hirdetett és folytat Oroszország ellen. Ez de facto így van.
Az orosz állam persze nem ad ki nyilvános adatokat arról, hogy mit tesznek hozzá a külföldi cégek az orosz gazdasághoz, azt pedig jelenleg lehetetlen megjósolni, Oroszország meddig bírja majd el a folyamatos szankciókat.
Arra viszont már most tehetünk kísérletet, hogy elemezzük: milyen etikai vonatkozásai vannak a szankcióknak.
James O'Rourke, az amerikai Notre Dame Egyetem professzora szerint nem szabad elfelejteni, hogy két szempont alapján kell mérlegelni az orosz piacon üzleti érdekeltségeket felfüggesztő cégek döntéseit: erkölcsi és pénzügyi értelemben.
Ez olyan, mintha Charles Manson kultuszvezérrel üzletelnének a cégek. Senki nem akarja, hogy a neve az ilyen emberekkel kapcsolódjon össze.
Ugyancsak lényeges szempont, minél tovább húzódik a háború, az érintett vállalatoknak annál nehezebb lesz megmagyarázniuk az alkalmazottaknak is, hogy meddig maradnak fizetett szabadságon.
Minden az ESG-ről szól
A cégek orosz piacról kivonulása kapcsán szinte minden elemző cikkben előkerül az ESG nevű fogalom. A mozaikszó az angol Environmental (környezeti), Social (társadalmi) és Governance (irányítási) szavakból tevődik össze. Az ESG-n belül ezeket pilléreknek nevezzük, és ez az a három tématerület, amik mentén a vállalatoknak helyesen kell működniük. Az ESG nagy célja ugyanis az, hogy a rövidtávú, kizárólag a profitra koncentráló szemléletmódot felváltsa egy etikus profitmaximalizálás.
A három szempontot így tudják beépíteni egy adott vállalat vizsgálatába:
- A környezeti tényezőket elemzik: egy vállalat figyel-e a természeti értékek védelmére (klímaváltozás, karbonkibocsátás, légszennyezés, hulladékkezelés).
- A társadalmi tényezőket vizsgálják: a vállalat szem előtt tartja-e a társadalmi hatásokat, szociális értékeket (például védi-e a személyes adatokat, az emberi és a munkavállalói jogokat).
- Irányítási perspektívákat elemeznek: áttekinthető-e a vállalat működése, milyen szabályok vannak (vezetők döntései átláthatók-e, mennyire etikus az üzlet, versenyellenes lépéseket tesznek-e).
A piac legtöbb szereplőjének már csak az ESG miatt is foglalkoznia kellett Putyin és az orosz vezetés lépéseivel, ugyanis mindegyik pillérre hatással van az orosz-ukrán háború.
Ha az adott cég egy modern alapokon nyugvó vállalatként tekint saját magára, kötelező reflektálniuk a kialakult helyzetre. Magyarán, az ESG lényege, hogy egy vállalat figyel a környezet megóvására, a társadalmi értékek megőrzésére, áttekinthető a működése a befektetők számára.
Divat- és technológiai szankciók ér(het)nek a legtöbbet
Az orosz fiatalok érdeklődési köre manapság a technológiára és a divatra szűkül leginkább, állítja Mykhalio Fedorov ukrán miniszterelnök-helyettes, aki úgy véli, ha ezeket a szektorokat korlátozás alá veszik a külföldi cégek, az azzal járhat, hogy az orosz fiatalok tiltakozni kezdenek a háború ellen, akár úgy is, hogy utcára vonulnak Putyin ellen. Nem tudni, van-e realitása ennek az állításnak, de azt nem nehéz belátni, hogy a közösségi média oroszországi térnyerése is óriási, miképp a divatipar hatása is.
A divatcégek legnépszerűbb szereplőinek számítanak orosz földön a super fast fashion vállalatok, mint az ASOS vagy a Shein, webshopjaikban több ezer (általában gyenge minőségű) termék áll sorban arra várva, hogy a világ különböző országaiba küldhessék azokat. Sokáig úgy tűnt, az ASOS-t nem különösebben zavarja az orosz-ukrán háború, ám a brit cég kis fáziskéséssel arra a döntésre jutott, nem lenne helyes, ha Oroszországban is elérhetőek lennének a termékeik. A Shein gazdasági lépéseibe gyakorlatilag lehetetlen belelátni, annyira óvják azt a nyilvánosságtól. Mindenesetre Chris Xu, a vállalat alapító-igazgatója szeretett volna benyitni a New York-i tőzsde ajtaján. Terveit azonban félretette az elhúzódó konfliktus miatt, ahogyan azt már korábban kétszer is meglépte: legutóbb az USA és Kína között húzódó feszültség szabott gátat ennek.
A japán Uniqlo szintúgy a fast fashion márkák közé tartozik, ők azonban nem terveznek kivonulni az orosz piacról. Jelenleg ötven üzletük van az országban, a cég vezérigazgatója arról beszélt, Putyin lépései nem zárhatják el a termékeiket az orosz társadalom elől.
A ruha szükséges dolog az élethez. Oroszország népének ugyanolyan joga van az élethez, mint nekünk
- fogalmazott Tadashi Yanai. Emiatt az Uniqlo ellen ugyanolyan bojkott indult a közösségi médián belül, mint amilyet a Coca-Cola és a McDonald's kaptak március első napjaiban. A japán cégnek világszerte 1500 üzlete van, amelyeket érzékenyen is érinthet a bojkott. Ezt megelőzendő 10 millió dollárt adományoztak az ukrajnai károsultaknak, a pénzt menedékhelyek kialakítására, pszichológiai támogatásra és egyéb költségekre használhatják fel.
Patty Huntington, a Harper's Bazaar divatszakértő újságírója úgy fogalmaz, az olyan nagyobb fast fashion cégeknek, mint a H&M, ugyan vannak jelentősebb pénzügyi érdekeltségeik Oroszországban, de az orosz piac már nem annyira jelentős pénzügyi szempontból, mint korábban.
Ennek a felfüggesztésnek egy része vélhetően erőfitogtatás. Már közel sem akkora az orosz piac, mint volt, ráadásul most bűzlik is az egész. Így könnyű kihátrálni.
Rolex óra, mint mentőöv
A luxusmárkák jóval lassabban haladtak az oroszországi boltjaik ideiglenes bezárásával. A humanitárius segélyek felajánlása viszonylag gyorsan megtörtént a részükről is, de kevés cég lépte meg az azonnali bojkottot Oroszországgal szemben, noha ellátási problémák és erkölcsi kérdések bizonyára befolyásolják a mindennapi működésüket (a UPS, DHL és FedEx futárcégek például nem működnek most az országban).
Alapvetően gazdasági okai vannak a szankciók lassabb bevezetésének, ugyanis soha nem látott méretekben költenek most luxuscikkekre az orosz vásárlók. A Bloomberg elemzéséből kiderült, hogy miután zuhanni kezdett a rubel értéke és a tőzsdék bezártak,
a luxustermékek felvásárlása jelenti a legkomolyabb beruházást az oroszoknak, ugyanis az aranyhoz hasonlóan a drága órák és táskák is menedéket nyújthatnak az inflációval szemben.
A thefashionlaw.com cikkében megszólalt Adam Tooze, az Európai Innovációs és Technológiai Intézet igazgatója, aki azt mondja, Moszkvában március elején pánikba estek az emberek, és nekiláttak különböző luxuscikkek felvásárlásának, mert azt gondolják, hogy egy Birkin márkájú táskának vagy Rolex órának magas a viszonteladási értéke, főleg a fekete piacon, ahol akár háromszoros áron is elkelhet egy-egy darab. Az órákkal kereskedő cégeknél valós gond a szűkös készlethiány, hiszen a háború előtt átlagos darabszámot tároltak a boltokban, nem számítva arra, hogy majd megrohamozzák őket.
Az LVMH francia cégcsoport tulajdonában lévő Bvlgari üzleteiben is (hozzájuk tartozik még a Dior, Givenchy, Kenzo és TAG Heuer is) jelentősen megnőtt a termékek iránti kereslet. Az Omega és a Rolex sem siet felfüggeszteni az oroszországi működését, egyedül a Cartier volt az az ékszermárka, amely ideiglenesen bezárta az üzleteit. A Bvlgari vezérigazgatója még biztatta is a vevőket, szerinte biztonságos befektetés az ékszereiket választani, sok országban vannak jelen, ahol bizonytalanság és feszültség uralkodik, nincs ez másként Oroszországban sem. A Guardian cikke kiemeli, az LVMH csoport részvényei bezuhantak a háború kitörése után napon, így talán az sem véletlen, hogy az utolsó pillanatig kivártak az üzletek bezárásával.
A kézitáskák iránt is nőtt az érdeklődés Oroszországban, itt az olyan luxusmárkák kaptak nagy figyelmet, mint a Hermès. Termékeikről elég annyit tudni, hogy az Amerikai Egyesült Államokban annyira kelendőek, hogy előre fel kell iratkozni egy listára, ha valaki vásárolni szeretne belőlük - kis szerencsével pedig hónapok múlva nyílik csak lehetősége erre. A Hermès március elején bejelentette, ideiglenesen kiszállnak az orosz piacról, ami három üzletüket érinti.
Hasonlóan járt el
- a Chanel,
- a Prada,
- a Louis Vuitton
- és a Burberry is.
Azt egyelőre senki nem tudja megmondani, meddig mehetnek el költekezésben a tehetős oroszok a még nyitva lévő luxusüzletekben, ugyanis előbb vagy utóbb ezen a területen is ellátásbeli problémák jelentkezhetnek. A SWIFT-intézkedések gyakorlatilag már most lehetetlenné teszik az Oroszországba irányuló importot, így csak annyit látni, hogy rövid távon fellendülhetnek az üzletek. Érdekesség, hogy a svájci óragyártó, a Swatch Group nem törődik sem az ellátási gondokkal, sem az erkölcsi üzenetekkel, és maradnak az orosz piacon.
Luxus az orosz piacra? Nincs értelme
Az Indian Express világított rá márciusi elemzésében, hogy ugyan a jómódban élő orosz polgárok szívesen felvásárolják a luxustermékeket, de a számok azt mutatják, az oroszországi értékesítés eltörpül a kínai és amerikai piachoz képest.
A Jefferies Group becslései arról árulkodnak, hogy az oroszok éves szinten 9 milliárd dolláros forgalmat bonyolítanak luxustermékek vásárlásával, ami az ugyanilyen típusú kínai kiadások mindössze 6 százalékát teszik ki.
A Morgan Stanley elemzései hasonló megállapításra jutottak: az orosz piacon eladott luxuscikkek aránya elenyésző. A korábban már említett LVMH és Swatch Group esetében is elmondható, összbevételeik mindössze 2 százalékát teszik ki az orosz piacról származó bevételek.
A háború elhúzódása miatt az Oroszországban működő, luxuscikkeket áruló divatmárkáknak korai lenne visszafordíthatatlan lépéseket tenniük, nem vághatják el magukat véglegesen az orosz piactól. Ezért van az, hogy nem láthatunk teljes kivonulásokat, inkább csak felfüggesztéseket, sőt egyes cégek meg sem szólalnak a konfliktus kapcsán, inkább hallgatnak. Csakhogy hosszú távon egyik sem tűnik működő formulának, előbb vagy utóbb minden szereplőnek egyértelmű álláspontot kell megfogalmaznia.
