Taylor Swift a héten egy Tumblr-posztban kelt ki Scooter Braun sztármenedzser ellen, akinek olyan neves ügyfelei vannak, mint Ariana Grande, vagy éppen Demi Lovato, továbbá ő fedezte fel a YouTube-on gyerekként Justin Biebert is, akit azóta is képvisel. Sőt, sokáig ő volt Kanye West menedzsere is. A felháborodás apropója pedig az volt, hogy Braun cége 300 millió dollárért, azaz átszámítva 86 milliárd forintért felvásárolta Swift volt kiadóját.
https://taylorswift.tumblr.com/post/185958366550/for-years-i-asked-pleaded-for-a-chance-to-own-my
Azóta kisebb celeb polgárháborúvá alakult a szituáció, ki Swift, ki Braun oldalán szállt be a harcba, úgyhogy itt az ideje, hogy végigmenjünk azon, mi miért is történt, kinek van igaza, miről is szól ez az egész valójában, továbbá ki kinek az oldalán áll.
Minden Kanye Westtel kezdődött
Mint ismert, Swift 2009-ben megnyerte a nem túl nagy presztízsértékkel rendelkező MTV Video Music Awards-on a legjobb videó női előadótól kategóriában a díjat, West a színpadra rohant, kikapta az énekesnő kezéből a mikrofont, majd elmondta, hogy nagyon büszke rá, mindjárt befejezheti a mondandóját, de Beyoncé Single Ladies klipje - amit legyőzött a kategóriában Swifté - minden idők egyik legjobb videója. A pillanat mémmé vált, mindkettejük karrierjének jót tett. Kanye aztán bocsánatot kért, később azt mondta, nem bánta meg, végül kibékültek, sőt: Swift adott át egy MTV életműdíjat 2015-ben a rappernek, barátjának nevezve. Aztán Kanye három éve kiadott egy Famous című dalt, amiben arról rappel, hogy Swifttel még akár szexelhetnek is, mert híressé tette.
Swift nyilvánosan felháborodott a szövegen, mondván, nem tudott róla, hogy erre készült West, elhatárolódva a szöveg tartalmától. Sőt, amikor 2015-ben megnyerte az év lemezéért a Grammy-t, köszönőbeszédében is odaszúrt Westnek. Erre reakcióként aztán Kim Kardashian nyilvánosságra hozott Snapchatjén egy felvételt, amin Kanye felhívja Swiftet, elmesélve, hogy mire készül a dal kiadása előtt, Swift pedig lelkesen az áldását adja rá, amivel megcáfolta az énekesnő állításait.
Ettől Swift felháborodása is csak egy cinikus marketinghúzásnak tűnt, hogy írjanak róla a lapok és hősként tetszeleghessen. Ezek után a közvélemény egy része Swift ellen fordult, mivel hazudott. Ugyanakkor Kanye-t sem kell sajnálni, ugyanis a szám klipjében szerepel egy teljesen életszerű meztelen Taylor Swift is, sok más híresség mellett, amire az énekesnő nyilván nem adott engedélyt, és jóformán bosszúpornó. Swift aztán Reputation című lemezének promócióját erre a botrányra építette, kvázi felvállalva a bosszúálló főgonosz szerepét a Look What You Made Me Do klipjében, a dal pedig gyakorlatilag Kanyéról szól. Az album nem volt túl sikeres, továbbá az is furcsa volt, még ha tuti nem is szándékos, hogy a lemez Kanye anyja halálának az évfordulóján jelent meg. Addigra viszont Swift megítélése akkora csorbát szenvedett, hogy sokak szerint szándékos volt a dátumválasztás.
Hogy jön a képbe Scooter Braun?
Braun volt ebben az időszakban Kanye West menedzsere, továbbá Westtel és Justin Bieberrel szerepelt egy Swiftet gúnyoló Instagram-posztban. Kanye ügynökeként nem tudni, pontosan mennyire volt aktív a szerepe a történésekben, de a nullánál egészen biztosan több, Kanye ügynökeként érdeke volt, hogy a rapper irányába billentse a közvéleményt kettejük csatározásaiban. Swift szerint nagyon is fontos szerepet játszott, a háttérből alakítva a dolgokat, valamiféle személyes hadjáratot folytatva az énekesnő ellen. Braun cége megvásárolta volt kiadóját, a Big Machine Records-t, ezzel együtt pedig az összes eddigi lemezének maszterjeit is, így a korábbi anyagait mostantól a sztármenedzser kezeli.
Swift erre reakcióként írta a Tumblr-posztját, valamennyire azt sugalmazva, hogy Braun ha nyilván nem is bosszúja részeként vásárolta meg, de akár kicsinyes vélt vagy valós bosszúját is kiélheti, ha akarja vele. Swift posztjára először Justin Bieber reagált, rögtön menedzsere védelmére kelve Instagramon, mondván Swift csak szimpátiát akar kelteni azzal, hogy posztjában a közvéleményt Braun ellen fordítja. Elmondta, hogy az őt gúnyoló posztjáról Braun megpróbálta lebeszélni és amúgy szóba se került a közös beszélgetésükben akkor. Továbbá azt mondta, Braun és ő is szereti Swiftet és előbbi mögötte fog állni mindenben, ami a volt kiadójánál maradt anyagait illeti.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Justin Bieber (@justinbieber) által megosztott bejegyzés, Jún 30., 2019, időpont: 2:54 (PDT időzóna szerint)
Aztán valóságos polgárháború alakult ki, Braun térfelén többek között Bieber és Hailey Baldwin, Demi Lovato, Sia, Charlie Puth, és Kacey Musgrave, míg Taylor Swift oldalán Halsey, Iggy Azalea, Cara Delevingne, Brendon Urie a Panic! At The Discoból állt ki a legismertebb nevek közül, továbbá egy sor híresség követte ki a menedzsert közösségi médián. Nehéz úgy igazán igazságot tenni abban, hogy most akkor Braun valamiféle szupergonosz, aki el akarja pusztítani az énekesnőt, vagy Swift túldramatizálja kissé a dolgot. Mint korábban kiderült, nem teljesen idegen tőle, hogy mesterségesen drámát gyárt, ha éppen promózni kell valamit. Továbbá a posztjában azt állítja, hogy a hírekből értesült, hogy Braun kezébe kerültek dalainak jogai, holott az apja részvényes a Big Machine-ben, így tudnia kellett a tranzakcióról, sőt, a Big Machine alapítója, Scott Borchetta egy üzenetet is közzétett, amit állítása szerint Swiftnek küldött, hogy értesítse a tranzakcióról. Swiftnek sikerült a közvélemény részét igencsak bizalmatlanná tennie az irányába, ugyanakkor kettejük piti drámáján túl egyvalamiben az énekesnőnek teljesen jogos a felháborodása, és fontos is, hogy felhívta rá a figyelmet.
Mi is az a maszter?
Maszternek nevezik minden dal eredeti verzióját és annak jogait, amivel a tulajdonosa rendelkezhet. Ha egy előadó nem rendelkezik egy dal maszterjének a jogaival, a jogtulaj akár olyan módon is felhasználhatja azt, amibe ha tehetné, sose egyezne bele. Például odaadhatja a dalt egy politikus kampányához, amit amúgy nem engedne, de gyakorlatilag azt kezdhet a dalokkal, amit csak akar. Swiftnek előnye, hogy az úgynevezett publishing jogai nála maradtak, mivel a dalainak többnyire szerzője is, így ha nem is tud bármit megakadályozni, de talán lesznek szituációk, amikben némi beleszólása lehet. Swift 15 évesen úgy írt alá az akkor induló Big Machine független kiadóval, hogy lemondott a maszterjének a jogairól, amik most 300 milliót értek. Ugyanis bár akadnak Amerikában sikeres country előadói a Big Machine-nek, Swift volt az egyetlen világsztárjuk, gyakorlatilag a fejőstehenük, ha nem lett volna az üzlet része Swift addigi összes lemezének maszterjei, akkor töredékét érte volna kiadó. Swift 10 éves szerződése tavaly járt le, viszont úgy döntött, hogy nem hosszabbít, hanem átmegy a Universal Music Group egyik alkiadójához. Ez az üzlet anyagi vonzata mellett azért is volt előnyös számára, mert a Universal ajánlatában felkínálta neki jövőbeli zenéje maszterjének a jogait is, míg a Big Machine hosszabbítási ajánlatában ugyan felajánlotta neki az addigiak jogait, de a további lemezeié továbbra is a volt kiadójához kerültek volna. Ráadásul egy hónappal azután, hogy lejárt a szerződése és aláírt a Universallal, rögtön eladóvá nyilvánították a Big Machine-t, ami talán akkor is megtörtént volna, ha hosszabbít, így nemcsak az addigi zenéje, de a következő 10 éve is vélt vagy valós ellensége, Braun kezébe kerülhetett volna. Gyakorlatilag lemondott a teljes addigi munkássága felhasználási jogairól azért, hogy karrierjének következő tíz évében nagyobb kontrollt kapjon a zenéje felett.
Bevett gyakorlat, de nem helyes
Swift azt is sérelmezte, hogy fel sem kínálták neki megvételre a maszterjeit, hogy magával vihesse, így valószínűleg már sosem fogja tudni kontrollálni, csak azt, amit ezután kiad. Ez egy elég hülye helyzet, viszont egyáltalán nem kirívó. Amikor valaki leszerződik egy kiadóval, a cégek gyakran kihasználják azt, hogy egy pályakezdő bármit aláír egy lehetőségért cserébe, hogy aztán csak karrierjük későbbi, sikeresebb időszakában jöjjenek rá, hogy csúnyán kihasználták őket. Az eset pedig jól mutatja, hogy ha egy Taylor Swift ilyen helyzetben tudja találni magát, akkor bárki. Swift másik ellensége, Kanye West például most éppen azért küzd kiadójával, mert karrierje elején olyan szerződést írattak vele alá, ami kimondja, hogy ha lejár is a fix évre kötött szerződése, addig a kiadó kötelékében marad, amíg nem teljesíti a megadott számú, gyakorlatilag teljesíthetetlen mennyiségű dalt a szerződés értelmében, továbbá van olyan kitétele is, hogy nem mehet nyugdíjba. Akadnak olyan előadó szerződések, amik olyan kitételt is tartalmaznak, hogy a kiadó eladhat gyufától kezdve egészen fehérneműig bármit az adott előadó arcképével, amiért jobb esetben is csak százalékot kap az adott sztár, de beleszólni nem tud, hogy mihez adja az arcát. Akadnak olyan szerződések is, amivel a kiadó beleszólhat az előadó külsejébe például. A nagyobb - és olykor kisebb - kiadók az ősidők óta kihasználják az előadókat, meg a helyzetet, hogy megtehetik. A zenészeknek nincs szakszervezetük, továbbá igazán szabályozások sincsenek, amik megvédenék a frissen szerződő előadókat attól, hogy a kiadók kihasználják őket.
Az internet adhat reményt az előadóknak
Hála az internetnek, egyre több előadó épít függetlenként közönséget online, olyan pozícióba hozva magát, hogy több kiadó verseng érte, így könnyebben tud kiharcolni előnyösebb feltételeket, ráadásul a modern technológia révén már akár egy iPhone-nal is lehet egészen vállalható minőségben zenét felvenni és összerakni. Sőt, akadnak olyanok is, akiknek nincs szükségük kiadókra a netnek hála, erre a leghíresebb példa Chance The Rapper, akiért még mindig versenyt futnak az óriás kiadók, horribilis összegeket kínálva neki, hogy szerződjön le velük. Ugyanakkor nagyobb szeletet tud zsebre tenni a bevételeiből függetlenként, sőt, teljes kontrollja is van a zenéje felett, ezeket pedig sok nagy sztár nem mondhatja el magáról. Ráadásul az egyik legnépszerűbb előadó Amerikában, reklámokban szerepel, ezen a ponton nincs is szüksége már egy nagy cégre, hogy prosperáljon a karrierje a továbbiakban, ráadásul 20 milliót kap csak azért az Apple-től, hogy új lemeze náluk jöhessen ki először.
A zeneiparban gyakorlatilag veteránnak számító Ciara nemrég vásárolta vissza a maszterjeit korábbi kiadójától, amiről szintén lemondott fiatalon. Új lemeze már saját kis független kiadója alatt jelent meg, és bár nem volt kiugró siker, így, hogy a zsebébe vándorol a teljes bevétele, és nem fölöz le belőle előtte a kiadója, még mindig jobban járt. Frank Ocean pedig gyakorlatilag kijátszotta magát egy szerződésből. Szeretett volna megszabadulni a sikere fényében a kiadójától, ami szintén birtokolta a maszterjeit, ráadásul egy rakás nagyon trükkös részt tartalmazott a fiatalon aláírt szerződése, amivel a Def Jam visszaélhetett. Így sikerének csúcsán két évre eltűnt, folyamatosan ígérgetve a következő lemezét. Ez idő alatt titokban elkezdte visszavásárolni darabonként zenéjének maszterjeit kiadójától. Szerződése kötelezte még egy album kiadására, amit aztán le is tudott, amikor már birtokában volt az összes addigi maszterjének.
Viszont amint kijött, kiderült, hogy egy kvázi trollkodás az album, amivel letudta a szerződési kötelezettségeit, egy héttel később pedig jött a függetlenként kiadott valódi tervezett lemeze. Időközben pedig aláírt egy 20 milliós szerződést az Apple-el, olyat, amilyet Chance The Rapperrel is kötöttek, így rögtön 20 milliót tett zsebre még azelőtt, hogy eladott volna egy példányt is az új lemezből, ami több mint egy millió példányban kelt aztán el - egy kiadó promóciója nélkül. Ráadásul az első lemeze jogai is nála voltak, még ha a bevételein továbbra is osztozik a volt kiadójával. Ráadásul a második lemeze elkészülésének költségeiből készítette azt az albumot is, ami aztán nem a kiadónál jelent meg. Ugyanakkor ezek a sztorik még mindig nem annyira gyakoriak, mint a horrorsztorik. Viszont egyre több zenész veszi saját kezébe az irányítást az internet segítségével, sőt, egyre többen érzik azt, hogy ma már nincs szükségük egy nagy kiadóra, hogy sikeresek lehessenek a zeneiparban. Ez persze még hosszú folyamat, de biztató jövőképet jelezhet az előadók számára. Ha Swiftnek sikerült elérnie, hogy a kezdő előadók bizalmatlanabbak legyenek a lemezcégekkel, akkor már megérte az egész drámát.
Kiemelt kép: Kevin Mazur/Getty Images, dcp
