A külföldi együttesek közül jó eséllyel a Depeche Mode-nak van a legnagyobb rajongótábora Magyarországon. Már a '80-as évek vége óta szerveznek rendszeres DM-klubesteket országszerte, a legnagyobb ünnep pedig nyilván az, amikor maga a zenekar is ellátogat hozzánk.
A fokozott érdeklődést Dave Gahanék is érzik: legelőször még a rendszerváltás előtt, 1985-ben léptek fel Budapesten, az elmúlt 15-20 évben pedig mindegyik turnéjukon útba ejtettek bennünket legalább egyszer, de előfordult, hogy többször is.
A most zajló Globar Spirit Tour során már kétszer jártak itt, tavaly május után legutóbb alig pár hónapja, február elején játszottak a Papp László Sportarénában. De már akkor tudni lehetett, hogy hamarosan újra visszatérnek, méghozzá első magyarországi fesztiválfellépésükre.
A VOLT nulladik napját teljes egészében rájuk húzták fel, a színpadok többsége még nem is üzemelt, a fő attrakción kívül csak néhány magyar fellépő szerepelt a programban.
Mondjuk az elég jó kérdés, utóbbiak közül miért pont a Belgát kellett berakni közvetlenül eléjük, miközben ég és föld a különbség köztük és a DM zenéje között, de emelkedjünk felül ezen, elvégre alig egy órát játszottak.
A napijegyeket 20 ezer és 28 ezer forint között árulták (vásárlási időponttól függően), ami majdnem a duplája annak, mint amennyibe a többi napra kerültek. Valószínűleg ez, valamint az előző koncert közelsége volt az oka, hogy végül nem hirdettek teltházat, de így is rengetegen voltak. Az emberek még közvetlenül kezdés előtt is tömött sorokban vártak bejutásra a bejáratnál, és teljesen megtelt a nagyszínpad előtti terület.
Pontban 9 órakor, még világosban vette kezdetét a show, ami nem igazán volt autentikus, de szerencsére hamar besötétedett. Az időjárás is kegyes volt: bár a délután folyamán teljesen hektikusan esett az eső – hol igen, hol nem –, estére elállt és a koncert végéig nem is kezdte újra.
"Van egy olyan érzésem a DM kapcsán, mintha az utóbbi időben már nem is az életmű bővítése miatt adnának ki új albumokat, inkább csak azért, hogy legyen apropójuk a turnézásra"
– ezt a 2013-as budapesti koncert után írtam, és öt év, valamint egy újabb turné elteltével továbbra is igaz az állítás.
A jelenlegi turné apropóját adó Spirit lemezről ezúttal mindössze két dal (Going Backwards, Cover Me) szerepelt a repertoárban, plusz még kettő a legelején az intróban, felvételről.
Élő közvetítésünk négy számról:
Szeretlek Magyarország
Depeche Mode - Volt Fesztivál
A 2005-ös Playing the Angelről meghagyták a Pain That I'm Used To-t és közönségkedvenc Precioust, ezeket leszámítva viszont semmi mást nem játszottak ez elmúlt két évtizedből. Ami nem feltétlenül baj – és valószínűleg a rövidebb fesztiválszettnek is köszönhető –, de jól mutatja, hogy a kritikusok és a közönség mellett maga a zenekar is jóval többre tartja életművének első felét.
A '80-as, '90-es évek nagy slágereiből viszont nem volt hiány: az Uselesstől a World in My Eyes-on, az In Your Roomon, az Everything Counts-on és a Stripped-en át a Personal Jesusig egymás után következtek a klasszikusok, a közönség nagy örömére.
A levonulás előtt mi más következhetett volna, mint a Never Let Me Down Again, ami ezúttal is – ahogy mindig – a koncert legkatartikusabb része volt. Eleve maga a dal is nagyon erős, de a védjegyévé vált kaszálós koreográfia, amit több tízezren követtek Gahant utánozva, hatványozottan hidegrázóssá teszi.
Ugyanez néhány napja az Isle of Wight fesztiválon:
A raadásban a gitáros-vokalista Martin L. Gore is kapott egy szólódalt, a Somebody-t, ettől viszont inkább csak leült a buli.
Persze az általa énekelt lassabb, lírai számoknak is megvan a hangulatuk, de nem biztos, hogy a végére kellene hagyni őket, pláne egy fesztiválon.
Ezután viszont szerencsére jött a Walking In My Shoes, a talán legnagyobb sláger Enjoy the Silence, végül pedig meglepő húzással a mai fülnek kicsit vicces hangzású, ősrégi (1981-ben megjelent) Just Can't Get Enough zárta le az estét 1 és háromnegyed óra után.
A fesztivál még csak most veszi kezdetét, de a Depeche Mode koncertje tökéletes bemelegítés volt a következő néhány napra. Bár néhány "Sopron, how are you doing?"-on kívül nem volt túl sok interakció a közönséggel, valószínűleg senkinek nem maradt emiatt hiányérzete.
A zenekar pedig robog tovább, holnap már Dániában, rá két napra Svájcban játszanak, meg sem állnak július végéig. Ezen a turnén valószínűleg már nem jönnek többet, azonban biztosra vehetjük, hogy néhány éven belül újra ellátogatnak Magyarországra.
(A teljes számlistát IDE KATTINTVA nézheted meg.)
