Hiába válik az életünk egyre inkább digitálissá, hiába vagyunk annyian közösségi oldalakon, hiába zajlik egy csomó dolog online: az emberek most is szeretnek egymásnak post-it cédulákon, A4-es papírokon, fecniken vagy levélpapíron üzenni egymásnak.
A Pesti cetli Facebook-oldal sikere is ezen alapul. Az utcákon, lépcsőházakban, közintézményekben, vagy éppen irodákban kiragasztott üzeneteken évek óta jókat szórakozunk.
Kedves, megható vagy éppen vicces üzeneteket a gyerekek is szoktak hagyni. Például a tanáraiknak. Változatos módon fejezik ki az érzéseiket és a gondolataikat.
A tanároknak írt leveleket a Cetlik tanároknak Facebook-oldal gyűjti. Ezekből válogattunk párat.
"Kedves Laci bácsi! Nos, hát hol is kezdjem? Emlékszem, mikor magához kerültünk, eléggé örültünk. Én mint Máté, elmondanám, hogy a rengeteg konfliktus mellett rengeteg tudást kaptam és kaptunk magától. Mikor történelemórán tanít, annyira bele tudom élni magam, mintha tényleg ott lennék egy háború közepén. Rengeteg örömteli órát töltünk el magával, igaz, néha nem úgy, ahogy kéne, de tudunk mi, ha akarunk.
Sajna már csak pár hónapunk van hátra magával. Csak ennyit szerettem avagy szerettünk volna, további kellemes éveket, hónapokat, ünnepeket.
8. B."
"Sok szeretettel Nórika néninek Szanditól ezt, amit tetszik látni, hamburgert. Ne tessék beleharapni, mert papírból van."
Egy hálás (egykori) diák általános iskola 4. osztályának befejezésekor írta az alsós tanítójának az alábbi levelet:
"Azért szeretem Rita nénit, mert kedves és sokat segít nekem. Amikor elsőben kitűnőek voltunk, kaptunk tőle saját készítésű baglyos kulcstartót, amit még ma is használok. Egyszer elestem, és megengedte, hogy feltegyem a pad alatti rúdra a fájós lábamat. Volt olyan nap is, amikor csak rímekben beszélt.
Szerintem Rita néni vicces. Nekem nagyon fog hiányozni!"
