Rájöttem, hogy tulajdonképp nem kell nekem percről percre, kronológiai sorrendben végigmennem a műsoron, aki erre vágyik, nézze meg az adást. Úgyhogy nyugodtan csaponghatok, rögtön rá is térnék Bye Alexre. Mint múlt héten is kifejtettem, szerintem nagyon profin nyomja a mentorkodást. Ő tulajdonképpen már elkezdett sztárt faragni a mentoráltjaiból. Főleg persze az USNK-ből, akik hogy-hogy nem, most is egy új rappel érkeztek, és megint jelent meg új klippjük. Az előző klippjük több mint 3 millió megtekintésnél jár. Ha minden igaz, ők voltak az X-Faktor – de talán az összes hazai tehetségkutató – első olyan formációja, amelynek már a verseny alatt megjelent klippje.
Viszont ma némi következetlenségen értem kedvenc mentoromat, ami – szerintem – az egyik zenekarába került. A Ricky and the Drunken Sailors Gáspár Laci slágerét, a Hagyd meg nekem a dalt játszotta tangós stílusban. Alex ugyanis úgy vélte, hogy unalmas lesz, ha mindent rockabillyben adnak elő. Amiben akár igaza is lehetne. No de ha szerinte a rockabilly unalmas adásról adásra, akkor mit mondjuk az USNK-ről, akik eddig lényegében minden fordulóban ugyanazt a rapstílust nyomták? Ha már lassan beletörődöm, hogy egy énekverseny döntőjében rapelnek, legalább a műfajon belül váltogathatnák a stílusokat. Egy múlt hetihez hasonló, pörgős számmal a részeg tengerészek tarolhattak volna, így viszont az est egyik búcsúzója lett az együttes annak ellenére, hogy az adást még széken kezdték.
Az USNK kapcsán Radics Gigi két filozófiai problémát is felvetett a megszólalásával. Egyrészt azt mondta: „...én nagyon szeretem az R&B-t, a hip-hopot, a rappet...” Amire kicsit felkaptam a fejem. Nem Gigi tehet róla, de viccesnek tartom, ahogy az R&B kifejezés alatt az évtizedek során kicserélődött a tartalom, olyannyira, hogy Gigi most ugyanazt a stílus megjelölést használhatja egy rap előadás után, mint amiről nekem inkább Ray Charles vagy Fats Domino jut eszembe.
Ami érdekesebb, Gigi kijelentette, hogy duettet szeretne az USNK-val. Ami elvisz minket ahhoz az érdekes problémához, hogy ha egy énekesnő egy kéttagú zenekarral lép fel az duett (hiszen két önálló produkció áll össze), vagy trió (ha csupán az embereket számoljuk). Ez tipikusan olyan tök lényegtelen kérdés, amin órákat lehet pörögni a komment szekcióban, úgyhogy hajrá.
Ha már Alex, essék szó a Stolen Beatről is. A kisfilmjükből kiderült, hogy a srácok kénytelenek voltak megtanulni mosni, főzni, vasalni és hasonló szörnyűségeket művelni. Háromra egyszerre sajnáljuk őket. Egy-kettő-három. Ezúttal nagyon népszerű dalt dolgoztak fel. Bár hozzá kell tennem, a „dal” fogalmának nagyon tág definícióját kell itt alkalmaznunk, hogy beleférjen a Bulibáró is. Igen, eljutottunk oda, hogy az X-Faktor színpadán Pixa és Kis Grofó szól. Ezen még az sem segít, sőt, talán ront rajta, hogy Alex olyan zenészeket rakott a két Bence mögé, mint Bíró Szabolcs a Maszkura és a Tücsökrajból.
Feltűnt egy másik ellentmondás is, ez a műsor készítőit érinti. Kiss Ramóna minden szünet előtt elmondja, hogy a reklám alatt a Facebookon élőben jelentkezik Szabó Zsófi a Backstage-ből. Ha én az RTL Klubon reklámoznék, ettől azért valószínűleg lüktetni kezdene egy ér a halántékomon. A csatorna lényegében azon dolgozik, hogy az emberek NE nézzék a fő műsoridőben vetített reklámokat.
Apropó Szabó Zsófi: az adás előtt elkaptam Facebookon az X-Faktor live bejelentkezést a backstage-ből. Mindig hálás, ha az egyszeri halandó néző bepillanthat a kulisszatitkokba. Szabó Zsófi a következő gondosan felépített történetet adta elő, amely úgy érzem, be fog vonulni a nagy színész (celeb) anekdoták közé (nem szó szerint közlöm, de a lényeget úgy érzem, sikerült megragadnom):
„Éppen sminkeltek, amikor a hátam mögött megjelent a Gergő, és azt kérdezi: ez a Zsófi? Mire én: Te vagy az, Gergő? Megismert a hajtincseimről én meg őt a hangjáról. Ez van, ismerjük egymást.”
Köszönjük, Zsófi. Tamáska Gabi elárulta, milyen tanácsot adott neki a mentora, Gáspár Laci:
„Azt mondta, ha izgulok, gondoljak a bicepszére.”
Tényleg nehéz dilemma, hogy az ember az élő bejelentkezéseket nézze, vagy a reklámokat. (A megfejtés nyilván az, hogy lehetőleg egyiket sem, az élet túl rövid az ilyesmihez, én például a szünetekben Wodehouse-t fordítok.)
Amúgy emlékszem (és bocs, ha esetleg már írtam), amikor Bye Alexmegnyerte A Dalt a Kedvesemmel, Szabó Zsófi volt azon celebek egyike, akik kiakadtak, és azt javasolta, hogy lépjen vissza. Rákerestem, idézem:
„En sajnálom ezt a fiút! ByeAlex egy laza, jó fej, rohadtul flegma srác, aki rohadtul nem a médiába való !!! Nem a szórakoztató iparba !!!... Ez a fiú akkor jönne ki legjobban abból a kellemetlen helyzetből, hogy Ő képviselje Magyarország hangját, ha visszautasítaná az eredményt! Óriási respect lenne és egy ország kedvelné meg ... Kisírt szemmel bújok ágyba!”
Reményeim szerint nem sokára interjút készíthetek Alexszel, akkor majd megkérdezem, megbeszélték-e a dolgot a kolléganővel.
Ezen az estén annyit módosult a szabály a múlt hétről, hogy négy helyett csak három biztos továbbjutást jelentő szék volt viszont három helyett csak két versenyző esett ki. Kövesdi Cartmenként rögtön le is lövöm a poént: Szekér Gergő volt a másik távozó, aki Stromae dalát, a Tous Les Mêmes-t énekelte. Franciául énekelni jó taktika: miközben a versenyzők angol kiejtését nem egyszer szóvá tették már, azt egy mentor sem tudja, mi a helyes francia kiejtés, pláne a belga-francia. Én azért megkérdeztem egy franciául elég jól tudó fordító kollégát, aki azt mondta, a „randesvous” szón kívül konkrétan semmit nem lehetett érteni. Sajnos ez a dal pont úgy állt Gergőnek, mint nekem az apacstangó. A volt gimis osztálytársaim pontosan tudják, miről beszélek, de szerintem a többiek is el tudják képzelni.
Puskás Peti, bevallottan Alex hatására, engedte, hogy másik versenyzője, Kovács Pali saját dalt hozzon. Pali a nótát még tizennégy évesen írta, tehát két éve. Szerelmi vallomás volt, kissé suta, de aranyos. Még aranyosabb, amikor Ramóna érdeklődésére Pali zavarban elhebegte, hogy az a lány, akinek a dalt írta, már nem „aktuális”, és sokkal inkább annak a lánynak szólt az előadás, aki „aktuális”, és ott ül a közönség soraiban. Jaj, el ne felejtsem: Palinak is volt tegnap klippremierje.
Amikor elkezdett gitározni, nem tudtam nem a House of the Rising Sunra gondolni, és nem voltam egyedül, mert a dal után az értékelés alatt az X-Faktor zenei szerkesztője mily meglepő, pont az Animals slágerét keverte be aláfestésnek.
Gáspár Laci megjegyezte: „Új dalt hoztál, viszont slágeres.” Ami remek alkalom a nyelvtannáciskodásra nyelvészkedésre. Ahogy Bobo, azaz Bodrogi Attila barátom éles szeműen megállapította: egy új dal nem lehet sláger, még csak slágeres sem. Be lehet mutatni egy új dalt, ami aztán remélhetőleg sláger lesz. Persze Palinak még mindig sokkal jobb esélye van arra, hogy a száma sláger legyen, mint az USNK-nak. Legalábbis ha a régi mondást vesszük alapul, miszerint sláger az, amit másnap még a suszterinasok is fütyülnek. Jó, suszterinasok sincsenek már, mondjunk akkor pizzafutárt helyette.
Lássuk, mi is volt még a második élő showban... Gigi aktuális ruhájáról legyen elég annyi, hogy a 6 éves kisfiam elnevezte méhecske mentornak. Alex pedig így bókolt Raminak:
„Neked is jól áll a bűvészjelmez.”
Gáspár Laci és Puskás Peti kibékült a múltkori csörte után, bár Laci ezután rögtön megállapította, hogy mentortársa úgy néz ki, mint a Dumb és Dumberben Peti papagáj – aki esetleg nem emlékszik, ő volt a döglött papagáj, akit eladtak a vak kisfiúnak.
Beszéljünk még a lányokról. Tamáska Gabi magához képest mindenképp előre lépett. Nem rontotta el (legalábbis nagyon nyilvánvalóan nem) Jessey J Queenjét. Változatlanul bírom Gabi hangját, és karakterét – bár az orrpiercingjéről mindig Fábry Sanyi jut eszembe, aki sokszor elmesélte, annak idején a suliban hogy tettek apró villanykörtét, vagy ragasztó galacsint az orrukba, közmegbotránkoztatás céljából. Viszont ami a produkciót illeti, nekem kicsit lapos volt, és a mentorok is visszafogott lelkesedéssel fogadták. Ezzel együtt kapott széket.
Arany Timi kicsit mást hozott, mint amit megszokhattunk eddig. Pinktől a What About Ust. Engem ismét megvett kilóra, bár Alex szerint nem volt tökéletes a produkció. Lehet, hogy szakmai szempontok alapján igaza volt, nekem tetszett, bármikor újrahallgatnám. Az biztos, hogy Timinek semmi oka arra a sok bizonytalanságra, szorongásra, amelyekről a felvezető kisfilmben panaszkodott, mert – és ezt a mentorok is elismerték – messze a legjobb énekes az idei mezőnyben. Ehhez képest fura módon megismétlődött a múlt heti eset: leülhetett, de amikor elfogytak a székek, a nézők szavazatai alapján fel kellett állnia. A szerkesztők viszont rendesek voltak, nem szívatták mint múltkor, Ramóna elsőként mondta ki a nevét a továbbjutók között.
Az est utolsó fellépője Taka volt. Gigi az előző adásban ugyebár elvesztette a csapata kétharmadát. Arra lehetett számítani, hogy biztosra mennek majd Takával, de nem ez történt. Húszra lapot húztak: Taka magyarul énekelt, ráadásul a Piramis Ha volna két életem című kultikus slágerét, és letarolt mindent és mindenkit. Még az a Gáspár Laci is hüledezve dicsérte, aki a mentorházban még azt bizonygatta, hogy a japán orvos nem tud énekelni. Hozzá kell tenni, én sosem tartoztam a nagy Piramis rajongók közé, Révész Sándor éneklési modora sem jön be igazán, tehát nálam nincs olyan magasan a léc, ha erről a nótáról van szó. Minden esetre ez az előadás tetszett.
Volt vendég fellépő is, a rajtam kívül mindenki más által ismert Follow the Flow.
Mint már említettem, Szekér Gergő és a Ricky and the Drunken Sailors távozott. Már csak két adás van hátra az évadból. Ramóna azt ígérete, a jövő hétre megint változik a szabály, visszatér a régifajta X-Faktor, de azért megmaradnak a székek is. Vagyis pont nem lehet tudni, mi lesz, gondolom a Facebookon kiderül. De azt hiszem, én kibírom jövő szombatig, hogy megtudjam.
