A biztonságpolitikai szakértő szerint hatalmas a nyomás az izraeli politikai vezetésen, hogy ne a bosszú dominálja a választ. Európában nőtt a terrorveszély, de az unió terrorelhárítása is sokat fejlődött az utóbbi években.
Izrael több mint egy hete adott 24 órát a Gázai övezetben élő palesztinoknak, hogy délre húzódjanak, mert csak így lehetnek biztonságban a meginduló szárazföldi támadásnál. Csakhogy a szárazföldi támadás azóta sem indult meg. Közben kedden rakétatalálat ért egy gázai kórházat. A Hamász azonnal Izraelre mutogatott, ám a zsidó állam nem sokkal később bizonyítékokat mutatott be arra vonatkozóan, hogy a tragédiát valójában az Iszlám Dzsihád eltévedt rakétája okozhatta. Gázába ugyan szombaton eljutott 20 kamionnyi segélyszállítmány, de az ENSZ szerint ez csak csepp a tengerben, a több mint 2 millió ember által lakott térségben nincs elég élelem, tiszta víz, egészségügyi felszerelés és üzemanyag. Londonban szombaton százezren tüntettek a Gázát ért légicsapások ellen, miközben érezhetően nőtt a terrorveszély Európában, és emiatt újra határellenőrzést vezettek be számos európai ország között, például a szlovén-magyar határon is.
Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének vezetőjével az elmúlt hét fejleményeiről beszélgettünk.
- Számít-e egyáltalán a közvéleménynek, hogy mi az igazság a kórházi robbanással kapcsolatban?
– Minden érintett félnek erős érdeke fűződik ahhoz, hogy a saját javára döntse el ezt a kérdést. A Hamász azt szeretné, ha a világ többsége legalábbis kétkedne abban, amit Izrael állít, miközben Izraelnek nagyon fontos lenne bizonyítani azt, hogy nem az ő rakétájuk ölt meg rengeteg civilt a kórháznál. De összességében ezt érzelmi alapon közelíti meg a közönség, az emberek pedig a politikai vezetőiken vagy a nem minden esetben elfogulatlan médián keresztül tájékozódnak.
– Lehet ez az incidens egyfajta fordulópont az igazán még el sem kezdődött háborúban?
– Szerintem nem erről van szó. A gázai kórház lebombázása arra jó a Hamásznak, hogy megpróbálják amortizálni az Izraellel szembeni szimpátiát. Azt gondolom, hogy
Láthatóan van egy hatalmas nyomás az izraeli politikai vezetésen, hogy ne a bosszú dominálja a választ, hanem a Hamász megsemmisítésre, de legalábbis meggyengítésére vonatkozó jogos törekvés. Nagyon fontos, hogy a válasznak arányosnak kellene lennie, ami már csak azért is nehezen valósítható meg, mert már most több a palesztin civil áldozatok száma, mint ahány izraeli meghalt a két héttel ezelőtti támadás következtében. Vagyis
Egyes politikai szereplők óva intik Izraelt attól, hogy hasonló hibát kövessenek el, mint az Egyesült Államok a szeptember 11-i támadások után. Az akkori terrortámadást követően szintén óriási volt az együttérzés az amerikaiakkal, amit az ország vezetése három éven belül – elsősorban az iraki háborúval – szinte teljesen leamortizált. Mindezt azért, mert a terrorizmus elleni küzdelembe csomagolták Irakkal kapcsolatos politikai céljaikat.
– Mekkora változást okozhat Izrael és a környező arab országok viszonyában a gázai kórházat ért tragikus rakétatalálat?
– Szerintem az arab országok politikai vezetése nem érdekelt abban, hogy eszkalálódjon a konfliktus. Nem állítom, hogy ezek az országok különösebben demokratikusak lennének, de mindenféleképpen figyelembe kell venniük, hogy mit gondol az eset kapcsán a társadalom.
Azt gondolom, hogy Irán az Izrael és arab államok viszonyának normalizálására törekvő Ábrahám-megállapodásokkal megindult folyamatok megakasztásában érdekelt. Ugyanis a térség négy nagyhatalma, vagyis Irán, Izrael, Szaúd-Arábia és Törökország közül az utóbbi három az amerikai érdekeknek megfelelően tudná a Közel-Keletet alakítani.
– Mindenképpen beszélnünk kell Kínáról és Oroszországról is, akiknek az álláspontja leginkább egy Palesztina melletti távolságtartásnak tűnik. Milyen szerepe lehet ennek a két országnak a jelenlegi helyzetben?
– Szerintem is részben visszafogottak. Kína nem a Hamász, hanem a palesztinok mellett áll ki, közben pedig mindennek örül, ami lefoglalja az Egyesült Államokat és elvonja a figyelmét Ázsiáról, de különösen Tajvanról.
ami azt jelentené, hogy nagyobb esélyük kínálkozik az orosz-ukrán háború megnyerésére, vagy egy számukra kedvező tűzszünet kikövetelésére, amit valószínűleg a hadsereg megerősítésére használnának fel. Kína és Oroszország kívülről figyeli a közel-keleti történéseket, semmiképp sem főszereplők, de amikor csak tehetik, saját érdekeik mentén beletrollkodnak az eseményekbe.
– A gázai kórházat ért rakétatalálat után érezhetően máris megszaporodtak a terrorcselekmények Európában. Belgiumban két svéd fociszurkolót lőttek le, a Louvre-t kiürítették bombafenyegetés miatt, és több francia repteret is le kellett zárni hasonló okokból. Várható, hogy a következő időszakban újabb terrorhullám éri el Európát?
– Amikor a Közel-Keleten valamilyen nagyobb politikai esemény vagy háború alakul ki, akkor Európában a dzsihadisták és az iszlamista szélsőségesek szolidaritásból megmozdulnak, és képesek terrorcselekményeket végrehajtani. Így volt az iraki háború 2003-as kezdete után, amikor Madridban és Londonban voltak robbantások. Ezt követően az Iszlám Állam 2014 és 2016 közötti felemelkedésével összefüggésben jött például a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás, majd a Bataclan klubban történt vérengzés. Utána Nizza, Berlin, Barcelona, Manchester, London... Egyes vélemények szerint, ha ez a mostani konfliktus nagyon elhúzódik, vagy sok civil palesztin áldozata lesz, akkor szó lehet egy újabb terrorhullámról. De ennek már csak azért sem túloznám el a lehetőségét, mert főleg
2021-ben az Europol összesítése szerint összesen három ember halt meg az EU-ban terrortámadás során, miközben 15 ilyen cselekmény vált ismertté, melyek közül csak 3 volt befejezett merénylet, a többit pedig megakadályozták vagy sikertelen volt.
– Kik követik el főképp ezeket a támadásokat az Európai Unióban?
– A keddi, brüsszeli támadás elkövetője egy olyan illegális migráns volt, aki nem kapott menedékjogot. Napjainkban
Gondoljunk bele: megérkeztek Európába, de nem telepedhetnek le, haza szintén nem mehetnek, vagy nem akarnak menni, hiszen felszámolták ottani életüket, vagy esetleg számon kérhetik őket valamilyen tettük miatt.
– Magyarországon kell attól tartani, hogy egy esetleges újabb európai terrorhullám esetén hazánkban is lesznek támadások?
– Az iszlamista terrorizmus elsősorban azokat a társadalmakat fenyegeti, ahol jelentős muszlim kisebbség van, ami hazánkra nem jellemző. Minél nagyobb a muszlim kisebbség, annál nagyobb eséllyel lehetnek köztük szélsőségesek. A terrorszervezetek ezeket keresik, illetve célozzák meg propagandájukkal. A terrorizmus ugyanis nem úgy működik, hogy több ezer kilométert gyalogol menekültként egy terrorista, majd minden helyismeret nélkül rábízzák például egy épület felrobbantását.
A kelet-közép-európai társadalmak félelme a dzsihadista terrorizmustól egészen más jellegű, mint mondjuk a britek, a franciák vagy a németek félelme. Utóbbiak ismerik a jelenséget, tudják mi ez, és jellemzően kevésbé félnek a dzsihadista terrorizmustól, mint azok, akik csak a médián és a politikai közbeszéden keresztül találkoztak a terrorizmusnak ezzel a fajtájával. Vagyis a kelet-közép-európaiak, köztük a mi félelmünk is azért erős, mert az ismeretlentől félünk, ami mindig erősebb, mint az ismert dolgoktól tartani.
