Szuperhős nagyik, frusztrált fotelforradalmárok (a továbbiakban 3F), valamint az elbaltázott generáció. Ez a három fő csoport mozgatja meg legélénkebben a fantáziámat. Főként azért, mert az első kettő kölcsönös egyetértésben ítéli el a harmadikat.
Azt például tudtátok, hogy a mai 65 pluszos korosztály képviselői közt mennyi szuperhős bújik meg? Sőt, én hiperhősre nevezném át őket, mert olyan érzékenységgel választják ki a legtutibb időpontokat a hipermarket meglátogatására, hogy ahhoz feltétlenül természetfeletti érzék kell.
Ha rosszmájú lennék, azt mondanám, nem valami hiper-szuperképesség dolgozik itt. Sokkal inkább egy belső erő, hogy a vásárlás időpontja essen egybe a csúcsforgalommal. Vagyis reggel, iskolába és munkába induláskor, illetve délután, amikor a lestrapált diákok és népünk szorgos, hasonlóan lastrapált hangyái hazafelé tömegközlekednek.
Amúgy a nyugdíjas lakosság zöme – nézzünk magunkba! – simán ráérne napközben vásárolni, amikor csendesebb a forgalom. De sokkal izgalmasabb a gurulós táskával a zsúfolt villamoson helyet csinálni.
És akkor még nem is említettem azt a különleges élvezetet, amit az okoz – legalábbis, ha rosszmájú lennék, azt mondanám, az okozza! –, hogy halálsugarat lövellő pillantások közben degradáló megjegyzéseket lehet tenni az ifjabb lakosságra, akik folyton útban vannak, mert mind ott állnak az ajtó előtt, a jelzőgombnál, meg amúgy az egész villamos a neveletlen kölkökkel van tele. Akik, ha nem adják át a helyet – mert sajnos ez is gyakorta előfordul – „mihasznaneveletlenkölykök”, mert „bezzegazénidőmben”, ha pedig megkísérlik átadni, akkor a gurulós táska tulajdonosa méltatlankodva közli, hogy mindjárt leszáll, vagy keresztüldöf a pillantásával, hiszen ő még annyira nem is idős, hogy le kellene ülnie…
Na, el is jött a pillanat, amikor rá kell kanyarodnunk a második kategóriára. Ennek fő oka, hogy már elkezdték veszettül verni a laptopjuk billentyűjét, a halálos ítéletem fogalmazása közben. A 3F csoportra célzok. Persze isten ments, hogy bárki is magára vegye! Megint a rosszmájúság beszél belőlem. De talán nem én vagyok az egyetlen, aki megfigyelte, hogy
ha olyasmi kerül fel egy közösségi oldalra, ami A) valamiféle negatív véleményt fogalmaz meg; B) pozitív érzelmet lenne képes kiváltani – biztosan beindulnak az ellenvéleményt kendőzetlen őszinteséggel megfogalmazó trollok. Tehát indok mindig van.
A 3F ténykedésének egyébiránt az a lényege, hogy mindenképpen elítélő poszt vagy komment kerüljön ki billentyűt verdeső ujjaik alól, illetve személyes interakcióik során vehemensen fejezhessék ki keserűségtől fröcsögő véleményüket, ergo a végeredmény keserű szájíz legyen, hiszen ők attól lesznek boldogok. Illetve ily módon sikerül frusztráltságukat szinten tartaniuk.
Ami még érdekesség, hogy általában belőlük lesznek a csúcsforgalomban közlekedő szuperhős nagyik. Habár unokájuk nem nagyon van, hiszen minek legyen, ha az a generáció úgyis el van baltázva.
Meg is érkeztünk a harmadik kategóriához.
Az elbaltázott generáció jellegzetessége, hogy minden rossz, amit csinálnak. Rosszul tanulnak, neveletlenül viselkednek. Csak elvárnak, sosem adnak. Lázadoznak az iskolarendszer ellen, holott csak az a dolguk, hogy tanuljanak.
/”Bezzegazénidőmbe’ mégszombatonis voltiskola!”/ Buliznak, isznak, drogoznak. A fiúk nem udvarolnak, csak ágyba döntik a lányokat, a lányok nem kéretik magukat, hanem rögtön ágyba dőlnek. És különben is! Mind ingyenélő, nem fogják megtermelni a nyugdíjunkat, mamahotelben laknak, nem dolgoznak.
Igen, elismerem, baj van a mai generációval! Ahogy a korábbiakkal is. Ahogy társadalmi szinten is nagy a baj. Lesarkítva a dolgot: az idősebb átlaggeneráció megkeseredett, alacsony nyugdíjból tengődő néni és bácsi, akinek a negyvenes-ötvenes fia vagy lánya hajtja a pénzt, lógó nyelvvel ér haza a munkából, hogy eltartsa a saját gyerekét, akiből sajnos az odafigyelés hiánya miatt motiválatlan, kütyüfüggő fiatal lesz, aki semmit nem vár igazán az élettől csak annyit, hogy ne kelljen úgy élnie, ahogy a szüleinek…
Tudom, világot megváltani nem lehet újságcikkekkel. Ahogy társadalmi jelenségeket megváltoztatni sem. A cél csupán egy kis szemnyitogatás. Azt gondolom, egyik generációnak sincs joga elítélni a másikat, mert közös erővel, hosszú évek áldozatos munkájával sikerült elérnünk, hogy a most általam elbaltázottnak nevezett generációt kitermeljük. Szándékosan nem a „kineveljük” szót használtam, mert ha nevelünk, akkor már nem lesznek elbaltázottak…
A 65 pluszos méltatlankodó szuperhősöket már nem tudjuk megváltoztatni, de mi, a harmincas-negyvenes-ötvenes generáció, akik esténként lógó nyelvvel érünk haza a munkából, esetleg még kitörhetünk a 3F kategóriából. Ha csak a posztolgatásra és kommentek olvasgatására szánt időt egymással, a gyerekeinkkel lefolytatható hasznos, konstruktív tevékenységekre, beszélgetésre, netán nevelésre fordítjuk, már akkor tettünk valamit.
Hogy a mi gyerekeinket ne sorolhassa senki az elbaltázott generáció tagjai közé, később se a 3F kategóriát erősítsék, és persze ne elégedetlen, az ifjúságot sárba döngölő, megkeseredett idős ember váljék belőlük. Rajtunk (IS) múlik.
