Rengeteg ember halála szárad a lelkükön, ők azonban továbbra is rendesen megszedik magukat a függőséget okozó fájdalomcsillapítókon. A Harry Potter-filmek rendezője most bemutatja, egyesek milyen alávaló módszerekkel gazdagodnak meg a halálos betegek fájdalmából.
Manapság igen népszerű a filmesek körében az opioidkrízis témája. 2022-ben a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt ítélték oda a Mennyi szépség és kín című dokumentumfilmnek, amely pellengérre állítja a Sackler családot, akik a Purdue Pharma nevű cégük által forgalmazott fájdalomcsillapítójukkal, az OxyContinnal beindították az opiátjárványt. A népszerű és engedélyezett gyógyszer természetesen súlyos függőséget okoz, amely már több ezer életet követelt.
A nemrég a Netflix kínálatába felkerült horror-dráma, Az Usher-ház bukása pedig épp a Sackler család által ihletett Usher famíliát tette a középpontjába, amelyben a Purdue Pharmát Fortunatónak, az OxyContint pedig Ligodone-nak hívták. Vagyis a karakterek, a cég és minden más fiktív, de egyértelműen Sacklerék inspirálták őket.
Nemrég pedig szintén a Netflix mutatta be A fájdalom ügynökeit, amelyben hasonló tematikát találunk. A történet szerint az epilepsziás tinilányát, Phoebe-t (Chloe Coleman) egyedül nevelő Liza Drake (Emily Blunt) egzotikus táncosőként próbál valami pénzt keresni. Egy este a klubban megismerkedik a Zanna nevű kisebb gyógyszercégnél dolgozó Pete Brennerrel (Chris Evans), aki munkát ajánl neki: Lizának orvoslátogatóként kellene házalnia a vállalat Lonafin nevű fentanilalapú fájdalomcsillapítójával.
Kezdetben természetesen folyamatos kudarc kíséri kísérleteit, majd, amikor végre sikerül rábeszélni egy orvost, hogy írja fel rákos betegének az egyébként valóban működő Lonafint, beindul a szekér, a Zanna szárnyalni kezd, és mindenki rendesen meggazdagszik. Majd persze beüt a krach, amikor kiderülnek a gyógyszer népszerűsítésének illegális módszerei (+ maga a szer természetesen szintén függőséget okoz).
Kapoor a Subsys nevű opioidkészítményt népszerűsítette, egy nagyon erős fájdalomcsillapítót, amelyet eredetileg a rákos fájdalom kezelésére használtak. Kapoor egy úgynevezett "bónuszprogram” révén talált sikerre, amelyben az orvosok népszerűsítették a terméket, természetesen jutalékért cserébe. Vagyis rávették az orvosokat, hogy szükségtelen és erősen addiktív gyógyszereket írjanak fel a kiszolgáltatott betegeknek. 2020-ban Kapoort az orvosok megvesztegetése és "zsarolási összeesküvés" miatt 66 hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélték.
Hughes a cikkből könyvet írt The Hard Sell: Crime and Punishment at an Opioid Start-Up címmel, amely felkeltette David Yates rendező figyelmét, aki egy fiktív elbeszéléssé fejlesztette azt. Megváltoztatták a neveket, új karaktereket találtak ki. Pl. Liza Drake sem létezett a valóságban (csupán azon alapul, hogy Hughes cikkében említésre kerül, hogy az Insys egy volt egzotikus táncosnőt vett fel), John Kapoort viszont az Andy Garcia által alakított baktériumfóbiás és különc milliárdos Jack Neel figurájában adaptálták a sztoriba, Chris Evans karaktere pedig leginkább Hughes egyik főszereplőjére, Alec Burlakoffra hasonlít.
Ezt David Yates is elismerte, akinek a neve amúgy négy Harry Potter- (A Főnix Rendje, A Félvér Herceg, A Halál Ereklyéi 1. és 2. rész), valamint a három eddigi Legendás állatok-filmből (Legendás állatok és megfigyelésük, Grindelwald bűntettei, Dumbledore titkai) lehet ismerős, tekintve, hogy mindent ő rendezte (+ a 2016-os Tarzan legendáját is, de azt fedje jótékony homály).
A fájdalom ügynökei érezhetően egy „kisebb”, személyesebb projekt volt Yates számára a sok nagy költségvetésű Varázsvilág-kaland után, és bár kudarcot nem vallott vele, azért azzal sem vádolhatjuk, hogy igazán emlékezeteset alkotott volna. Egy sokszor látott felemelkedés és bukás-sztoriról van szó, amelynek elején főhősünk a létminimumon tengődik, majd kitartásának és leleményességének köszönhetően hirtelen a legnagyobbak között találja magát, a siker, a pénz és a hatalom végül korrumplálják őt, a kapzsiság miatt pedig a rendszer összeomlása elkerülhetetlen, így a számára két út marad: vagy együtt bukik vele, vagy időben kiugrik belőle, és próbálja helyrehozni a bűneit (ilyen volt az utóbbi időben példáiul a WeCrashed vagy az Isten hozott a Chippendalesben sorozatok is).
A törtető, lelkiismeretlen vállalatvezetőt legalábbis kevésbé hisszük el neki, mint a világ bátor szívű megmentőjét.
Azért érdemes utánajárni, hogy Blunt és Evans mit alkottak ezúttal, mert ha nem is telítődhetünk életre szóló élményekkel, azért egy mindvégig pörgős és érdekes, ugyanakkor megbotránakoztató történet a jussunk (még ha sablonos is), amely talán sokak szemét felnyitja a gyógyszercégek mohósága és kapzsisága kapcsán.
