Bezsenyi Tamás kriminológus-bűnözéstörténésszel próbáltunk a végére járni olyan kérdéseknek, mint hogy mit jelentett az olajszőkítés, miért kellett meghalnia Fenyő Jánosnak, és miért volt az évtized egyik legszimpatikusabb figurája egy egyszerű bankrabló.
Aki „mai fiatalként” az 1990-es évek rendőrségi híreit nézi, hajlamos lehet azt hinni, hogy ebben az évtizedben kész életveszély volt akár csak végig sétálni egy budapesti utcán.
A filmbe illő korszak – aminek közbiztonsági hiányosságait maga a regnáló miniszterelnök is elismerte – persze ennél lényegesen élhetőbb volt, és ha volt is esély rá, hogy csekkbefizetéskor épp mellettünk csap le a viszkis rabló, és sajnos olyan tragikus események is beárnyékolták a magyar mindennapokat, mint Fenyő János meggyilkolása vagy az Aranykéz utcai robbantás, a bűn gyakran már a inkább a képernyőkön jelent meg. Milliók nézték Juszt László, később Máté Kriszta olyan műsorait, amikben az olajszőkítés vagy az áfacsalások mindennapos témának számítottak.
A rendszerváltással, mint az élet sok más területén, a bűnözésben is megjelentek olyan fogalmak és módszerek, amik addig ismeretlenek voltak – mondja el az Emlékszem, amikor podcast legújabb adásában Bezsenyi Tamás kriminológus, bűnözéstörténész.
A szakértő segítségével olyan fogalmak mélyére ásunk, mint a szervezett bűnözés, az olajszőkítés vagy az áfacsalások. Beszélünk arról, hogy miért az 1990-es évek tipikus bűncselekményei voltak ezek, és miért érte meg erre építeni az ekkora már különböző módon szerveződő bűnbandáknak.
Beszélünk arról, hogy miért kellett meghalnia Fenyő Jánosnak, és mi köze volt ennek a korszak más bűnügyeihez. És természetesen beszélünk a korszak sztárnyomozóiról, valamint talán leghíresebb sztárbűnözőjéről, a Viszkis rablóról is.
