A tragikus véget ért tengeralattjárón tartózkodó öt ember fejében meg sem fordult, hogy bármilyen probléma adódhat a merülés során. Teljesen váratlanul érte őket a halál.
Christine Dawood férjét és fiát veszítette el a Titan felrobbanásakor, két héttel a tragédia után pedig elárulta, hogy a Titanic roncsaihoz indult tengeralattjáró legénysége miként készült a merülésre, és hogyan teltek az utolsó óráik.
Ahogyan beszámoltunk róla, az OceanGate vállalat Titan merülőhajója június 18-án reggel 8 órakor kezdte meg merülését a Titanic roncsai felé. Egy óra 45 perccel a merülés után, 9 óra 45 perckor megszakadt a kapcsolat a tengeralattjáróval, és az amerikai haditengerészet ekkor egy robbanás hangját regisztrálta. Ma már ismert, hogy
A tragédia után két héttel Christine Dawood megmutatta a Daily Mailnek az utolsó fényképet, amely férjéről, a 48 éves, brit-pakisztáni milliárdos Shahzada Dawoodról és fiukról, a 19 éves Sulemanról készült, mielőtt beszálltak volna a Titanichoz induló Titanba.
Közben Christine és 17 éves lánya, Alina a tengeralattjáró kísérőhajójának, a Polar Prince-nek a fedélzetén volt, innen integettek a családjuk férfi tagjainak közvetlenül a Titan indulása előtt.
Christine elmondta, három hónappal korábban az OceanGate vezérigazgatója, Stockton Rush és felesége, Wendy az Egyesült Államokból Londonba repült, hogy meggyőzze a Dawood családot, biztonságos lenne a Titanic roncsaihoz utazni a Titannal.
„Rush úr azt mondta, hogy a Titannal az Atlanti-óceán mélyére menni biztonságosabb, mint az utcán átkelni” – tekintett vissza Christine.
A 61 éves Rush meggyőzően érvelt, így aztán 12 héttel később Pakisztán egyik legsikeresebb üzleti dinasztiájának örököse és fia felszállt a merülőhajó fedélzetére. Hármójukhoz még a 77 éves francia Titanic-szakértő, Paul Henry Nargeolet, valamint az 58 éves brit milliárdos kalandor, Hamish Harding csatlakozott.
Christine elárulta,
Arra is figyelmeztette őket, hogy koromsötétben fognak merülni, mert lekapcsolják a fényszórókat, hogy kíméljék a tengeralattjáró akkumulátorát.
Christine elmondása szerint férje rendkívül izgatott volt a merülés miatt, mert azóta szerette volna látni a Titanic roncsait, hogy 2012-ben, a hajó elsüllyedésének 100. évfordulóján ellátogattak egy szingapúri kiállításra. Aztán rábukkant az OceanGate hirdetésére, és eredetileg a feleségével szeretett volna elmenni az útra. Ám a koronavírus-világjárvány miatt késett az expedíció, mígnem fiuk, Suleman elég idős lett ahhoz, hogy részt vegyen rajta – így került anyja helyett a Titanra.
Christine azt mondta, az OceanGate által szervezett merülés előkészítése mindvégig lenyűgözően profinak tűnt számára, egyedül akkor gondolta úgy, hogy baj lehet, amikor először hallotta a kísérőhajón, hogy megszűnt a kapcsolat a Titannal. Ekkor azt mondták neki, nem kell aggódnia, mert a kommunikáció sokszor megbízhatatlan lehet,
Ám a Titan később sem került elő, Christine pedig innentől rendszeresen kémlelte az óceánt, hátha meglátja felbukkanni a tengeralattjárót.
A 46 éves nő a kísérőhajó fedélzetén volt, amikor június 23-án megérkezett a hír, hogy megtalálták a Titan törmelékét az óceánfenéken.
