Orosz "sztárja" volt egy hétvégi cambridge-i konferenciának: a brit szlavisták és Kelet-Európa-kutatók társasága, a BASEES éves találkozójára a világ egykori egyik leggazdagabb embere érkezett, s egy pódiumbeszélgetésen elemezte is a mostani oroszországi helyzetet.
Mihail Hodorkovszkijnak, a Jukosz vállalatbirodalom egykori vezérénél kevés embernek vannak közvetlenebb tapasztalatai Vlagyimir Putyin rendszerének működéséről. Megtapasztalta, milyen az orosz elit csúcsán állni, majd megjárta az orosz börtönöket, a szibériai átnevelő-, fogolytáborokat is. Többek között egy úgynevezett "csornij" (fekete) láger lakója is volt. Ez a tábor a szibériai Csita közelében, Krasznokamenszkben található. A Hodorkovszkijról elnevezett honlap szerint a térségben lévő uránbánya hulladékai miatt Krasznokamenszk környéke radioaktív anyagokkal szennyezett, és amúgy Moszkvától elég messzire van, körülbelül 6500 kilométerre…
Érdekes, hogy Hodorkovszkij szenvedéseiről többet tudtunk meg Cambridge-ben, mint arról, hogy hogyan gazdagodott meg - ami talán nem véletlen. Áldozatként népszerűbb az egykori olajbáró, és szívesebben nyílt meg a "mártírszerepben", mintha arról kérdezték volna, hogyan sikerült az első egymillió dollárját összekuporgatnia. Vagy az első egymilliárdját…
Hodorkovszkij nehezen oldódott fel a cambridge-i Robinson College pódiumán, de aztán sütkérezett az áldozat szerepében. Mesélt az átnevelőtábor két parancsnokáról. Az egyik a tényleges, formális parancsnok volt, a másik a bűnözők vezére, a "Felügyelő", aki informálisan irányította a tábor életét. De persze az utóbbi élete sem könnyű: egy alkalommal vele is példát statuáltak, és kénytelen volt beismerni, hogy a valódi "Felügyelő" mégiscsak a tényleges táborparancsok. Egy hasonló tulajdonsága a két parancsnoknak azért volt. Hodorkovszkij szerint a "Felügyelő" kábítószerfüggő volt, a hivatalos parancsnok pedig alkoholista.
Hodorkovszkij tehát a csúcsról jutott a mélybe, és ennek oka nem az volt, hogy milyen körülmények között gazdagodott meg, és lett a jelcini időkben Oroszország egyik legbefolyásosabb oligarchája. A probléma az volt, hogy az oligarchák közül ő nem állt be a sorba, amikor Putyin került hatalomra, sőt politikai ambíciói is voltak.
Ezt már nem hagyta az államapparátus, és lecsapott Hodorkoszkij vállalatára, a Jukoszra. Innentől kezdve végeláthatatlan viták kezdődtek, hogy az orosz hatóságok 2003-tól kezdve jogszerűen tüntették-e el a föld színéről a cégcsoportot, amely csődbe jutott, majd vagyonelemeit potom áron főleg Putyinhoz közeli vállalkozók szerezték meg, vagy tényleg elkövettek valamilyen törvénytelenséget korábban Hodorkovszkijék.
Nagyon messziről nézve az ügyet, tulajdonképpen mindegy is: Putyinékat nem a törvénytelenségek érdekelték ugyanis, hanem az, hogy a Jukosz olajvállalat ne legyen képes az orosz államhatalommal szemben politikai ellenzéket finanszírozni, és maga Hodorkovszkij is adja fel politikai ambícióit. Az orosz oligarchát egykor a világ 10-20 leggazdagabb embere közé sorolták. Vagyona 15 milliárd dollár lehetett, de hatalma ennél sokkal nagyobb volt: a legnagyobb orosz olajbirodalmat irányította a 2000-es évek elejéig.
Az első terve sikerült Putyinnak, vagyis a Jukoszt leradírozták a térképről, a második putyini törekvés talán nem, de a Jukosz nélkül Hodorkovszkij már nyugodtan lehet ambiciózus - nem sok veszélyt jelent az orosz hatalmi elitre.
A szibériai fogságból kiszabadulva működteti ugyan Open Russia (Nyílt Oroszország) nevű szervezetét, de ez már sok vizet nem zavar. Igaz, Hodorkovszkij szerint mind a mai napig különböző ürügyekkel zaklatják munkatársait, akiknek személyes szabadsága is veszélyben van Oroszországban. Ennek kapcsán hosszasan elemezte az orosz bírósági szisztéma problémát - erről eléggé közvetlen tapasztalatai lehettek -, de idézett egy számot arról is, hogy gyakorlatilag elenyésző számban mentenek fel a vádak alól embereket. A vádlottak mindössze 1 százalékát nem ítélik el büntetőügyekben.
Hodorkovszkij legérdekesebb megjegyzései arra vonatkoztak, hogy a putyini rendszer mennyire "személyes" jellegű. Azaz mennyire függ Putyin személyétől. Az ex-oligarcha úgy véli,
az orosz elnök Moszkvában hatalomra jutva, az egész állam élén állva ugyanazt teszi, amit Leningrádban, illetve Szentpéterváron tanult, ahol a helyi maffia és az államapparátus közötti közvetítőember volt.
