Kamaszkoromban fedeztem fel, hogy jó érzés, ha simogatom magam, és nagyjából fiatal felnőttkoromra lett teljes a kép, hogy amikor önkielégítek, egy párbeszéd zajlik a fejemben, amiben csúnyán beszélek. Ez eléggé izgat fejben, és nem tudom, hogy ez olyan dolog-e amit kipróbálhatok élesben is, vagy jó, ha megmarad a fantáziámban. Együtt élek valakivel négy éve, jól megvagyunk, de nyitott lennék az újdonságokra, a kérdés az, hogy megkérjem-e a partneremet erre. Félek, hogy ki fog nevetni. Azt se tudom, hogy hogyan kezdjünk ennek neki. Ebben szeretnék segítséget kérni.
Az olvasói levelet Tamara küldte nekünk, akinek álnevet választottunk, hogy senki ne ismerjen rá, kiről is van szó.
Mit lehet tenni?
A szexuális vágyak, fantáziák egy része valóban jobb, ha ott marad ahol van, viszont vannak olyanok, amiket bátran megélhetünk egy arra alkalmas partnerrel. Ehhez kölcsönös bizalomra van szükség, és ahogy olvasónk leveléből is látható, a bizalom mellett a gátlásosság és a szégyenlősség is az ellen szól, hogy bátrak legyünk ilyenkor. Az, hogy két ember közül az egyikük szeretne kipróbálni valami mást, valami olyat, ami régóta izgatja a fantáziáját, teljesen érthető. De honnan tudhatjuk, hogy valamit tényleg ki szeretnénk próbálni, vagy csak fantázia? Onnan, ha feltesszük magunknak a kérdést, ha valóban csinálnánk, és a valóságban is megélnénk az adott vágyat, izgatna? Ez jó kiindulási pontja annak, hogy tudjuk, hol vannak azok a határok, amik megkülönböztetik a vágyat a fantáziától.
A félelem és gátlások sokak életét keserítik meg a szexuális életben, ennek fő oka az önelfogadás is lehet, legalábbis ha a kérdéskört a szexuális fantáziák szempontjából közelítjük meg. Ennek leküzdéséhez az első lépés az, ha tudatosítjuk magunkban, vannak szexuális fantáziáink, vágyaink, amik gyönyörűek, izgatóak, és lehet, hogy van néhány, amit nem szeretnék a valóságban is megélni, van egy-kettő olyan, amit pedig igen. Nem mindenki szereti megbeszélni partnerével a szexuális vágyait, mert tartanak attól, hogy hogyan fogadja majd a másik, fog-e ítélkezni, kinevetni, vagy hogy a szexuális élet ugyanolyan marad-e mint volt, vagy valami véglegesen elromolhat.
Az igazság az, hogy a szexuális fantáziáink felett nincsen kontrollunk, olyan, amilyen, és senkit nem minősít. El kell fogadnunk magunkat ezzel együtt, és tudni, hogy mik azok a fantáziák, amiket valóban szívesen kipróbálnánk.
A partnerrel csak akkor beszéljük meg, ha a kapcsolatunk olyan, amiben biztos, hogy a partner nem fog ítélkezni, bántó megjegyzéseket tenni, és ezt előre egyeztessük, közös szabályként. Amennyiben úgy dönt olvasónk, hogy elmondja partnerének, aki szintén megosztja majd egy fantáziáját olvasónkkal, akkor a párkapcsolat mélyülhet, hiszen ez egy olyan mértékű kölcsönös elfogadást is jelent egyúttal, ami előrelendítheti a kapcsolatot. Fontos, hogy senki ne erőltesse rá partnerére a vágyát és ne legyen feltétele annak, hogy a kapcsolat folytatódjon, tehát ne csak azért csinálja bárki is azt, amire a partnere kéri, mert elvárás és fél, hogy elhagyják. Akkor egyezzünk bele, ha valóban szívesen kipróbálnánk, és ha egyáltalán nem tetszik, nem izgató, akkor még mindig számtalan más dolgot is kikísérletezhetnek egymáson.
Ez meg micsoda?
A 24.hu blogjában szakembernek teheted fel a kérdéseidet azokról a témákról, amikről nem szívesen beszélsz másokkal, legfeljebb netes fórumokon, Facebook-csoportokban próbálsz kutakodni a válaszok után. A tanácsokat, segítséget kérő leveleket a [email protected] email címre vagy a szakértő weboldalán, az seregtimea.hu oldalon üzenetben küldheted el, a válaszokat pedig itt, a 24.hu-n közöljük. A feladók névtelenségét természetesen garantáljuk.
Párkapcsolati és szexuális tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: 24.hu/Máté Csaba
