Ádventi hangulatban Rézi bácsi azon töri fejét, vajon miért nem eszik halat a magyar. Mert hogy nem eszik, ez tény. Egy magyar ember egy év alatt 6 kg halat nyammog el, miközben az átlagos uniós polgár 25 kg halat fogyaszt el ugyanennyi idő alatt. Ez a szomorú helyzet, honfitársaim.
Szóval az okok. Persze, nincs tenger, a húsnál jóval drágább a hal, az élővizekben nem lehet halászni, de a legfontosabb ok mégiscsak az, hogy generációk nőttek fel szinte hal nélkül, és még az ország főzni valamelyest tudó része is valószínűleg csak a fejét vakarná, ha a kezébe kerülne egy élő ponty. Mi a fenét kezdjek ezzel? Valahogy úgy alakult (tisztelet a kivételnek), hogy a nagyapák nem tanították meg fiaikat, a nagymamák a lányaikat halászlevet, halpaprikást, sült halat, rácpontyot stb. készíteni, így aztán az unokák se tudnak mit kezdeni a hallal, néhanap belehajítanak a fritőzbe némi mélyhűtött rántott halrudacskát, ezzel el is van intézve a halnap.
Mi a közös a könyvben és a halban? Mindkettő karácsonyi portéka lett. Halat és könyvet ugyanis az átlagos magyar polgár már csakis karácsonykor vásárol. Könyvet ajándékba, halat halászlébe. Így megy ez.
Rézi bácsi tehát halat ajánl így karácsony előtt. Két halászcsárdát és két harcsát. Az egyik egy Tisza-híd, a másik egy Duna-híd mellett készül.
Ezt edd 3000 forintért
Rézi bácsi és Madame Besamel eteti önöket minálunk.
"A" héten Rézi jön, a húsfaló, aki a főzeléket sem veti meg, "B" héten Besamel, a vega, aki nem löki ki tányérjából a szalámit.
Gasztroblogunk alappillére: tíz euró, azaz háromezer forint van jóllakni.
A Fehér Amur Halászcsárda Poroszló külterületén működik, a Tisza-hídnál, a teraszról gyönyörű kilátás nyílik a folyóra. A klasszikus magyar konyha fogásai az étlapon. Szombat van, ebédidő, dugig a parkoló autóval, dugig a vendéglő néppel. És esznek. Majdnem mindenki halat. Van ponty-, harcsa-, vegyes- és korhelyhalászlé. Belsőség, alaplé külön is. És rengeteg halétel: rántott ponty, harcsapaprikás túrós csuszával, fokhagymás csuka, horgász fatányéros, dorozsmai molnárponty, süllőfilé roston, rántva, Orly módra, horgászi módra, fogasfilé, harcsafilé roston és rántva és bakonyi módra galuskával, törpeharcsa, egészben sült süllő és keszeg, sajnos még hekk is.
Rézi bácsit egy barátja viszi el az Amurba, aki minden hónapban meglátogatja a műintézményt, és rajongva beszél a konyháról. És friss halat vásárolni se felejt el soha a csárda melletti halboltban. Rézi bácsi nem variál, mint Matókné teszi ezt a meggyszósszal, egy rántott harcsát rendel, és felettébb meg van elégedve. Friss, lágy, finom. Éppen belefér a 3000 forintos keretbe, ugyanis burgonyapürével és tartárral 2990 forintba kerül. A barát - a halak nagy értője és fogyasztója - velős pacalt burkol, és elnézést kér, ő is halat akart enni, de nem tudott ellenállni a pacal csábításának. Mert ilyen a magyar: bort iszik és vizet prédikál, halakról áradozik, de velős pacalt rendel a halászcsárdában. (Legyünk őszinték, Rézi bácsinak is össze kell szednie minden önuralmát, hogy ne birkapörköltet kérjen a gyorslábú pincértől.)
Második harcsánk egy szerbiai harcsa. Rézi bácsinak sok év óta egyik kedvenc helye a Čarda Aqua Doria. Ha átfáradunk a hídon Újvidékről Péterváradra (Petrovaradin), az Alföldről a Szerémségbe, már meg is találtuk. A híd jobb oldalán, a vár alatt, a domboldalon. Füstölgő kéményeiről és a Duna fölé lógó rozoga faerkélyéről rögtön felismerjük. Nyáron kellemesebb itt, hiszen a gyönyörű kertben fogyaszthatjuk el ebédünk vagy vacsoránk, de ilyenkor, télvíz idején se rossz. A régi kemence kellemes meleget ád, s szól a hangfalból halkan a Surda. A grillezősziget most nem működik a csárda közepén, de a dekoráció minimum autentikus: medvefej, kitömött hal, falvédők, ikonok, hálók, varsák, befőttek, korsók, borok…
Rézi bácsi régi elve, hogy járt utat járatlanért fel nem ad. Ugyan evett már itt mindenfélét (a mohácsi nyárstól a cserépedényes egytálétel bárányverzióján át az aranybarnára sült pisztrángig), de azért legtöbbször harcsapaprikást rendel. Ami tulajdonképpen - sűrűségét tekintve - valamiféle átmenet, középút a magyarországi paprikás és a leves között. A magyar paprikásnál lédúsabb, a magyar halászlénél jóval sűrűbb (még a szegedi verziónál is sűrűbb a leve). Vannak még alternatívák: bezdáni halpaprikás és "riblji perkelt" (avagy: "fish goulash"). De Rézi bácsi mindig ezt a filézett harcsából készült paprikást rendeli. Bográcsban hozzák, éppen öt tányér jön ki belőle, Rézi bácsi az utolsó két tényért elajándékozza asztaltársai között, képtelen megbirkózni vele. (Régen a halászléhez és a paprikáshoz a pincérek mindig hoztak a vendégnek egy belebújós, fehér védőruhát, jó kis cirkusz volt, úgy látszik erről mára leszoktak.)
A harcsapaprikás minősége fantasztikus (és az ára is baráti: 720 dinár, ami nagyjából 2000 forint, minimum kettő-, de inkább háromembernyi adag). Tűzvörös, jó a paprikájuk, a harcsa lágy, ízes, a lé füstillatú. Szuper kenyér jön a halfogáshoz, ez nagyon fontos, valamint fokhagymás olaj és erőspaprika-szósz. A fokhagymás olaj meredeknek tűnik halpaprikás esetében, de csak elsőre. Mert nagyon jó szétfokhagymázni a paprikást (egy erdélyi halvendéglőben fogyasztott, faszénen grillezett hal mellé kapott, halalapléből készült muzsdéj jut eszébe Rézi bácsinak). Különben is, Rézi bácsinak régi törvénye, hogy olyan szó nem létezik: "túlfokhagymázni." Minden ételbe annyi fokhagyma kell, amennyi éppen otthon található. Nem több, nem kevesebb.
Szóval, halra magyar! Boldog karácsonyt kíván minden éhenbeteg olvasójának: Rézi bácsi! Csók!
Tesztelés ideje: 2018. november 24.; 2018. november 29.
Tesztelés helye: Fehér Amur Halászcsárda, Poroszló, Külterület, Tisza híd; Čarda Aqua Doria, Kamenički put 21131, Pétervárad, Szerbia
