Nyilvános vécékre minden nagyvárosban szükség van, jó részük azonban a hosszú évtizedek munkája után nyugdíjba vonult, majd elhagyatottá vált, később pedig nyom nélkül eltűnt.
Hatványozottan igaz ez Budapestre, ahol az első hely 1870-es megnyitása után gyorsan szaporodni kezdtek az illemhelyek: a Nagykörút megnyitásakor Párizsból költözött át néhány egység, 1895-ben pedig megindult a néhol még ma is felbukkanó zöld házak építése, így a második világháború kitörésekor a szükséggel küzdők már 82, a nyolcvanas években pedig száznál is több helyen találhattak hirtelen megnyugvást.
A következő huszonöt évben ezek száma hirtelen csökkenésbe kezdett, így tíz évvel ezelőtt a Fővároshoz visszatért illemhelyek közül 38 teljesen használhatatlan volt, 36 pedig üzemképes volt ugyan, de állapota és felszereltsége miatt messze elmaradt az elvárásoktól - írja a Fővárosi Csatornázási Művek.
Ezek száma azóta sem érte el az egykori csúcsértéket, a régi helyiségek egy része mára nyomtalanul eltűnt, rég üres, vagy épp más céllal működik:
egyikükben kocsma, másikukban pedig címfestő működik.
Hasonló folyamat játszódott le a brit fővárosban is, ott azonban a bezárt helyek egyike kávézóként született újjá. A Doulton & Co. jóvoltából 1890-ben, a viktoriánus kor utolsó évtizedének hajnalán a város szívében megszületett illemhely a hatvanas évek hajnalára vált teljesen elhasználttá, a városvezetés pedig felújítás helyett inkább a teljes bezárása mellett döntött.
Az egykor Arthur Rimbaud, George Bernard Shaw és Virginia Woolf járta utcákon azóta megfordult tömegek fejében nyilvánvalóan sokszor megfordulhatott a gondolat, hogy ennél nagyobb ballépést egyszerűen el sem lehetett volna képzelni - így gondolhatta ezt Bosh McKeown és Ryan DeOliviera is, akik előbb megvásárolták, majd kétéves munkával kávézóvá alakították az egykor megkönnyebbült sóhajokkal teli földalatti teret.
A 2013-ban The Attendant, azaz A látogató néven megnyílt helyen mindent igyekeztek megtartani az eredeti belsőből, így az asztallapok a csodás növényi díszekkel elválasztott piszoárok közt feszülnek, de megmaradt a lefelé vezető lépcsőt feldobó fehér csempe, illetve a lépcsősort felülről védő kovácsoltvas építmény is.
A különböző kávétípusok és teát mellett reggelit is adó hely persze nem túl tágas, így az asztaloknál ülve az emberek könyöke gyakran összeér, de ennyit talán mindenképp megbocsáthatunk az egyébként London legélhetőbb kerületének választott Fitzrovia egykori férfivécéjének.
