Két bejárat, két étlap, két konyha, mégis egyszerre élvezhetjük őket.
A Vörösmarty tér új éttermének már a neve is árulkodó: Soy and Olive.
Persze ez így még nem hangzik annyira formabontónak, hiszen elég sok olyan hely van a városban, ahol fúziós konyhát visznek. Ahol vegyítik a nemzetek konyháit, ahol a pizza mellett ott van például a csirkepaprikás is.
De a Soy and Olive ezt a kollaborációt teljesen más szinte űzi.
Ez a hely inkább két külön étteremnek mondható, ami között szabad az átjárás étel- és italválasztékot tekintve is.
A belső design mindkét oldalon igazán hangulatos. Az olasz oldal pasztelles színekkel operál, tágas és világos, egy mediterrán kisváros hangulatát idézi.
És bár a ázsiai oldalon is bőven van hely, a sötétebb tónusok miatt teljesen más érzést kelt az emberben. Inkább esti vacsorázásra és koktélozásra hív. Olyan helynek tűnik, ahol el lehet rejtőzni a kíváncsi tekintetek elől, így mi például ösztönösen ide kívánkoztunk nappal is.
A nyitott konyhák mellett pedig abszolút vonzza a tekintetet az a zseniális falfreskó, ami a két éttermi részt választja el és egyben köti is össze.
Az emberek többsége nappal egyértelműen az olasz oldal felé húz, de mi pont ezért érzetük komfortosnak a kicsit csendesebb ázsiai oldalt, és itt foglaltunk helyet.
Az étlapot böngészve aztán arra is ráéreztünk, hogy mennyire fantasztikus dolog az, hogy a helyfoglalástól függetlenül az ételek szabadon mixelhetőek.
Mondjuk belénk semmilyen desszert nem fért, miután az ázsiai és az olasz előételekbe és főételekbe is belekóstoltunk.
Az ázsiai oldal főszakácsa Tóth Roland.
Ő saját bevallása szerint főként japán alapanyagból, thai temperamentummal készítette el az étlapot, és valóban több helyen fellehető a fúziós hozzáállás.
A vajas, fűszeres kukorica instant nyár, a gyoza tökéletes melegítő fogás. De ha rám hallgattok, és még csak ismerkedtek az ázsiai ízekkel, mindenképpen adtok egy esélyt a Mo - Kyuury névre hallgató wakame algás, uborkás salátának. Az állaga és az íze is tökéletes volt.
Ez után persze a kihagyhatatlan sushi kínálatból is választottunk egyet, és végül a klasszikus pad thai helyett egy bevállalósabb fogásra szavaztunk. A Panaeng Neau egy vörös curry-s, kókusztejes bélszín, ami pak choy és mogyoró mellett olyan váratlanabb zöldséget is tartalmaz, mint az okra.
Az olasz oldalon Tarjányi Szilveszter a konyhafőnök.
Az ő konyhája is a tradicionális elemekre épít, de közben hagy teret a saját kreatív ötleteinek, és figyel arra is, hogy a helyi igényekhez igazodjon.
Olasz fogás, kiváló magyar alapanyaggal. Abszolút nyerő választás!
Aztán a szalámis-sajtos ízelítő is extra élmény volt, mert különböző savanyított és olajban érlelt zöldségek is kerültek a tányérra. A pizzakenyér szeletkékkel egészen kiadós is.
És mivel nem szerettünk volna megúszósan pizzát rendelni, hagytuk, hogy egy egészen különleges, paradicsomos raguval készült tengergyümölcsét szervírozzanak nekünk.
Na ez például igazán olasz életérzés!
A Soy and Olive egy remek koncepció, két erős konyhával. És nem csak a turistákra épít.
Hamarosan napközbeni business menü is elérhető lesz náluk, és tervben vannak különböző rendezvények is.
Mi szurkolunk neki, és minden bizonnyal vissza is térünk!
1051, Vörösmarty tér 4.
Hétfőtől vasárnapig: 11:00 - 0:00
