Nemcsak könyvek lefóliázásában és képek elkordonozásában érhető tetten a gyermekvédelmi törvény hatása. Mára szinte esélytelenné vált, hogy bírósági procedúra nélkül azonos nemű párok örökbefogadhassanak egy állami gondozott gyereket.
Azonos nemű párok Magyarországon nem köthetnek polgári házasságot, így az elmúlt években csak egyetlen útja volt számukra az itthoni örökbefogadásnak: ha az egyikük jelentkezett örökbefogadó szülőnek. Azt nem titkolták, nem is titkolhatták, hogy van élettársuk, ezt ugyanis vizsgálták. 2021-ben szigorítottak, azóta külön miniszteri engedély kell, hogy egyedülálló örökbefogadhasson, és csak olyan gyereket ajánlhatnak fel neki, akit egyetlen házaspár sem fogadott el. Ez jellemzően 3 év feletti, roma származású, valamilyen fejlődési elmaradással rendelkező gyermeket jelent. A miniszteri döntés környezettanulmány és pszichológiai vizsgálat előzi meg. A Telex szerint 2022. novemberéig összesen 89 miniszteri hozzájárulás született, és mindegyik eset pozitív döntéssel zárult.
A Háttér Társaság szerint azonban az utóbbi időben a Főváros Kormányhivatal részeként működő gyámhivatalok „copy-paste módszerrel” készült érveléssel utasítják el az örökbefogadásra váró melegek kérelmeit, arra hivatkozva, hogy alkalmatlanok a feladatra. Ezeket a kérelmeket még 2020 ősze előtt nyújtották be, így ezekben az ügyekben még nem az illetékes miniszter, hanem a gyámhivatalok dönthetnek. Az indoklások szerint a jelentkezők “nemcsak konkrétan, de már az absztrakció szintjén sem” tudnak megfelelni a gyermekvédelmi törvénynek, amely tiltja a homoszexualitás megjelenítését és népszerűsítését gyerekek körében. A Háttér Társaság szerint a gyámhatóság ezzel azt állítja, hogy "az azonos nemű szülők a puszta létezésükkel is jogszabályt sértenek", és "az utcán is csak úgy jelenhetnek meg, ha megfelelő óvintézkedések kizárják, hogy gyermekekkel találkozzanak". Minderről Dudits Lucával, a Háttér Társaság képviselőjével beszélgettünk. Ő azt is elmondta: a tudomásuk szerint eddig egyetlen olyan miniszteri döntés sem született, ami alapján azonos nemű párhoz kerülhetett volna gyerek.
– Hogyan szabályozzák ma a törvények az örökbefogadást és mi változott az utóbbi időben?
– A magyar jogszabályok azt írják elő, hogy akkor lehet örökbe fogadni közösen, amennyiben az ember házasságban él, mindenki más pedig egyedül tud örökbe fogadni. Egy ügyfelünk még 2020 májusában jelentkezett örökbefogadásra, természetesen egyedüli örökbefogadóként, de mindvégig transzparensen kezelte, hogy ő párkapcsolatban él, és bevonták a párját is az örökbefogadási folyamatba. Részt vettek pszichológiai vizsgálaton, környezettanulmányt végeztek náluk. Mindent rendben találtak, így azt kérte a gyámhatóságtól, hogy állapítsák meg az örökbefogadásra való alkalmasságát.
Ezt azután mondták neki, hogy az első pillanattól kezdve felvállalta a párkapcsolatát, és egészen addig mindent rendben találtak náluk. Ez egy 2021-es ügyünk, nagyon sok hasonló van. Sokszor az is megtörténik, ha azonos nemű pár próbálkozik, hogy már az első beszélgetésnél megmondják nekik, hogy
– Mi változott a gyermekvédelmi törvény hatályba lépése óta?
– A legújabb ügyeknél a Budapesti Főváros Kormányhivatalánál azzal az indokkal születnek sorra az elutasítások, hogy az azonos nemű párok, „a józan ész szerint nem csak konkrétan, de már az absztrakció szintjén sem tudnak megfelelni” a 2021-es, gyermekvédelminek csúfolt propagandatörvénynek. Természetesen fellebbezni fogunk a kormányhivatal indoklásával szemben. Illetve a kilencedik alaptörvény-módosítás után, ahol leírták azt, hogy "az anya nő, az apa férfi", arra is hivatkoznak, hogy egy meleg férfi apaként, vagy egy leszbikus nő anyaként hogyan tud megfelelni ennek a rendelkezésnek.
– A heteroszexuális egyedülállóknál is csak anya vagy apa van.
– Az egyszülős családokat is diszkriminálják, elfogadják, hogy lehet ilyen, de teljesen átmeneti állapotként tekintenek az egyszülős létre.
– Mit lehet most tenni?
– Mi mindenkinek azt szoktuk javasolni, hogy indítsák el az örökbefogadási eljárást, ha szeretnének örökbe fogadni, hogyha azt tapasztaljuk, hogy bárkit diszkriminálnak, akkor természetesen vállaljuk az ő képviseletüket. Továbbra is azért fogunk küzdeni, hogy senkit ne lehessen diszkriminatív módon kirekeszteni. És ami legalább ennyire fontos szempont, az a gyerekek joga.
Azt még érdemes megemlíteni az örökbefogadás helyzetével kapcsolatban, hogy 2021 március óta már három különböző intézménynél volt az a jogkör, amelynek a vezetője egy személyben dönt az egyedülállók örökbefogadási ügyeiben. Először Novák Katalinnál volt, akit később kineveztek államfőnek, utána Gulyás Gergelyhez került, és jelenleg Csák János miniszternél van. Azt tudjuk, hogy voltak olyan egyedülálló kérelmek, melyeket engedélyeztek már, azonban
– Vagyis ezekben az ügyekben egyszerűen nem döntöttek? Van a jogszabályban határidő, amennyi időn belül döntést kell hozni?
– A miniszternek erre nincs határideje, és ez arra enged következtetni, hogy lehet, hogy azért halogatják ezeknek a kérelmeknek az elbírálását, mert negatív döntés esetében ez hátrányos megkülönböztetésnek minősülne, ami a bíróságon megtámadható, vagy azért is, hogy például a mi szervezetünk se tudjon ez ellen fellépni. Egyszerűbb nem dönteni, mert akkor nincs ilyen veszély.
– Az utóbbi hónapokban, hetekben először a könyvek lefóliázásától, utána pedig kiállított fotók elkordonozásától volt hangos a sajtó, amiknél ugyancsak a gyermekvédelmi törvényre hivatkoztak. Van mindennek hatása a társadalomra?
– Azért az elmúlt 10-20 évben sokkal több ember lett tisztában azzal, hogy mit jelentenek különböző szexuális irányultságok, nemi identitások. Most már azt látjuk, hogy Magyarországon az emberek több, mint a felének van személyesen LMBTQI ismerőse. Ez még 5-6 évvel ezelőtt is csak olyan 25-30 százalék lehetett. Egyre többen mernek előbújni, és amikor az embernek van személyes érintettsége, ismerőse, családja rokona, akkor sokkal nyitottabbak lesznek a témával, hiszen az hirtelen nem csak egy olyan dolog, amit akkor lát, ha bekapcsolja a tévét, hanem, amikor a közértbe elmegy, vagy éppen az egyetemre jár, vagy a vonaton lát egy azonos nemű párt, tehát ez sokkal inkább a mindennapi élet része lett.
Ezekről a honlapunkon vannak közvélemény-kutatások. Viszont a másik oldalon az elmúlt két-három-négy évnek a kormányzati narratívája azt idézte elő, hogy vannak olyanok, akik úgy érzik,
– Ez a két ellentétes irányba ható erő. Mi ennek az eredője?
– Szerintem nagyon attól függ, hogy az egyes személyek hogy állnak hozzá. Sajnos a közmédiában szinte nem is jelenik meg, akár semleges, akár pozitív módot az LMBTQI emberek élete, az ő identitásuk, hanem inkább csak negatívan. Hogyha valaki csak ilyen információkat kap, akkor gyakrabban fordul elő, hogy magáénak érzi ezeket a sztereotípiákat, hogy elhiszi, hogy ezek igazak lehetnek. Úgyhogy mi azt látjuk, hogy a láthatóság az nagyon segít, és a Háttér Társasággal például azon is dolgozunk, hogy olyan tréningeket, beszélgetéseket tartsunk, ahol kommunikációs eszköztárat próbálunk nyújtani LMBTQI-embereknek, illetve családtagjaiknak, szövetségeseiknek, hogy hogyan beszélgessenek ezekről a témákról.
Én azt gondolom, hogy az előítéleteknek sokszor az információhiány az alapja. Hosszú távon mindenképpen pozitív tendenciát látok, viszont a törvényhozás szintjén a magyar jogi környezet egyre kevésbé kedvező a kisebbségi csoportokra nézve.
