A szüleim olyanok, hogy megkérdik, minek megyek pszichológushoz, méghozzá úgy, hogy előtte többször elmondtam, azért, mert depressziós vagyok. Sajnos az angol módszer az, hogy birkózzunk meg a dologgal egyedül. A terápia valahol saját magunk kényeztetése, nekem például a gyógyszerekkel együtt elképesztő módon tudott segíteni a dolog
- mesélt családi élményei kapcsán a mentális egészség fontosságáról Sophie Turner színésznő az amerikai Porter magazinnak. Az elkeserítő, egyben tanulságos mondatok nem véletlenül hagyták el Turner száját: hosszú évekig depresszióval küzdött, ráadásul olyan mértékben, hogy az öngyilkosság is megfordult a fejében. A mentális egészséget sokszor félvállról vesszük, pedig éppen annyira fontos, mint a fizikai.
Angolos dolog?
A színésznő minderről az amerikai tévés pszichológus, Phil McGraw - ismertebb nevén dr. Phil - rádiós podcastjében beszélt először. A videót azóta több mint 2,5 milliószor lekattintották már, ahol a színésznő eléggé kiborul az emlékek felidézésében. Elmondta, a Trónok harca forgatása alatt számos negatív kritikát kapott a testsúlyát illetően, mondván fogynia kellene, ráadásul pattanásos is. Gondoljunk csak bele: mindezeket egy 14 éves, még színészi pályája legeslegelején járó tinédzser kapta, akinél mi sem természetesebb, mint a változó test, ami a kamaszoknál teljesen normális. A rosszindulatú kommenteket felnőtt fejjel is őrülten nehéz kezelni, hát még akkor, ha az ember épp élete egyik legzavarosabb időszakán megy keresztül. Mindenesetre érdekeseket mesélt Turner.
Annyira elhittem a kritikákat, hogy magamnak is azt kezdtem mondogatni: pattanásos, dagadt és rossz színésznő vagyok. Rettentően elvesztettem az önbizalmam, az öltöztetőket mindig arra kértem, húzzák szorosabbra a ruhám fűzőjét, hogy vékonyabbnak tűnjek. Amikor éppen nem forgattunk, sehová sem akartam kimenni a barátaimmal. Folyton sírtam és sírtam. Amikor öltözéshez készültem, tükörbe néztem, és azt mondtam, nem bírom megtenni, itthon maradok. Nulla motivációm volt, semmit nem akartam csinálni
- mesélte dr. Philnek, később arra is kitért, mióta összejött Joe Jonasszal, már elfogadja magát, ugyanis az énekes nagyot segített neki ebben.
Valahol ennek kapcsán kérdezősködtek nála megint a mentális egészség kérdéséről, amire elmondta, Amerika fényévekkel az Egyesült Királyság előtt jár a probléma kezelésében, elfogadottságában. Szerinte az online trollok felbukkanása volt a kataklizma a mentális gondjainak felszínre törését illetően, ami viszont mindig is ott rejtőzött benne.
Az első lépés mindig az, hogy beszéljünk a dologról, ne legyen tabu, merjünk segítséget kérni, ne legyen szégyellnivaló ez az egész. Az emberek sajnos félnek erről beszélni, de ha egy személyt is bátorítani tudok ezzel, már az is hatalmas dolog lenne.
A Turner által említett "nagyon angolos" felfogás igaz lehet, mert a brit királyi család egyik, ha nem a legfontosabb abszolválni kívánt kérdése a mentális egészség fontossága körül centralizálódik. Királyi teendőik igen nagy részét teszik ki a témában kapcsolatos előadások tartásai, kerekasztal-beszélgetéseken való részvételek, sőt a sorozatgyártás is:
- Katalin hercegné sokszor jár például brit iskolákba, hogy a szülőket felvilágosítsa a mentális egészség fontosságáról és mindarról, ami meghatározza a szellemi jóllétet - ilyen a rendes táplálkozás, normális alvásidő, kellő mértékű okostelefon- és számítógép-használat.
- Vilmos herceg nemrég egy dokumentumfilmet készített híres exfocistákkal, akikkel együtt olyan veszteségekről, traumákról beszélgettek, amik komolyan befolyásolták mentális egészségüket. A herceg természetesen anyja, Diana hercegné tragikus halálát elevenítette fel, illetve fogalmazta meg azt, hogy egy fiatalkori trauma nem megfelelő kezelése elképesztő mód megbosszulhatja magát felnőtt korban.
- Harry herceg pedig Oprah Winfrey-vel készít televíziós műsort a mentális egészség témájában, Sussex hercege úgy fogalmazott, "azt hiszem, hogy a mentális egészség kulcsfontosságú a jó vezetéshez, a közösség fenntartásához és a céltudatos én működéséhez".
A királyi család tehát felismerte, hogy a brit társadalom nem feltétlenül tartja fontosnak saját mentális egészségét, ami nem szerencsés, így komoly lépéseket tesznek annak érdekében, hogy ez változhasson. A Harry-féle dokumentumsorozat már csak azért is bír majd nagy jelentőséggel, mert belecsempészték Oprah-t, aki széles körben ismert tévés arc az angoloknál is - tekintve, hogy az amerikai műsorvezető talkshowja sokáig jelen volt a brit tévécsatornák kínálatában is. Ha pedig a királyi család mellé nemzetközileg is ismert személyek képesek beállni, az mindenképp hasznos.
Hasonló elvet tarthatott szem előtt Vilmos is, aki híres exfocistákkal beszélgetett, ráadásul a mindenhol fogható BBC-n, ami egyrészt jó, hiszen az angol igencsak futballkultúrának számít, másrészt a köztelevízió elérései jelentős számokat mutatnak az Egyesült Királyságban. Azt mindenképp jegyezzük meg, hogy tavalyi kutatások szerint a BBC nézőinek átlagéletkora a 60-hoz közelített, így tényleg fontos lehet ezen nézők világról alkotott képének valamilyen irányba való elmozdítása:
amit Sophie Turner is mondott, szülei nem értik a mentális egészség problémáját, míg ő, aki egy másik generációhoz tartozik, saját kézből tapasztalta és értette meg azt - ezáltal felismeri, hogy mennyire fontos is ez.
Hogy ez pusztán generációs problémákra visszavezethető-e, jó kérdés, de az bizonyos, hogy az influenszer piaccal együtt párhuzamot tudunk húzni a két kérdés között: ahogy a YouTube-sztárság korában élve az idősebb generációk nem teljesen értik, hogyan tekinthető az internetes népszerűség valódinak, mi abban a munka, úgy az olyan - részükről talán divatbetegségnek tekintett - problémák, mint a depresszió és a szorongás is az egyedül leküzdhető gondok kategóriájába esnek. Ebben bőven benne lehet a baby boom generáció szülötteinek felfogása, akik azonnal a háború után kezdték meg életüket, viszontagságokkal kikövezve, a hidegháborút átélve.
Mit mondjunk mi, magyarok?
Egy korábbi interjúnkban már feszegettük a pszichés betegségek okait, ezek gyógyítását, akkor dr. Rigó Péter, pszichiáter, főorvos volt segítségünkre. Úgy fogalmazott, talán a technikai civilizáció térnyerése, az életmód átalakulása áll sok-sok mentális gond mögött.
Átalakulás és felbomlás, ezzel a két szóval tudnám jellemezni azt, amiben most élünk. Már nem az a fő cél, hogy boldog legyél, hanem az, hogy jól teljesíts. Minden átalakul, szétesnek a kisközösségek. Mindenki kütyükkel dolgozik. A technikai civilizáció térhódításának nagy ára van: az emberi kapcsolatok, az értékek látják kárát. Rohanás van, mindent gyorsan és azonnal akarunk. Ezt az irgalmatlan tempót azonban nem bírjuk, legfeljebb a robotok. Érdekes, hogy a nyugtatót az állam ennyire támogatja, a pszichoterápiát viszont nem. Azt csak privát úton lehet elérni, és elég drágán, sokan nem tudják megfizetni. Az is probléma, hogy Magyarországon pszichológushoz, pszichiáterhez az megy, aki már beteg. Nyugaton megelőzésnek is használják
- fogalmazott akkor, majd hozzátette, kezelésre járni nálunk olyannyira nem divat, hogy csak utókezelés a jellemző, akkor is addiktív nyugtatókkal. Szerinte a közfelfogás a fő gond, ugyanis aki pszichológushoz jár, az majdhogynem bolondként él mások szemében.
Kizárólag gyógyszeres kezeléssel pedig nem sok mindent lehet elérni, szükség van beszélgetésre is, pontosan ezt feszegette Sophie Turner, aki pontosan tudja, hogy nagyon sokan tabuként kezelik ezt az egészet, szégyellnek a problémájukról beszélni, holott egy egészséges felfogású társadalomban semmi szégyellnivaló nincs ebben. Egy 2019 júniusában megjelent cikkében ezekkel a mentális gondokkal foglalkoztak a Guardian hasábjain: abból kiderült, Belgiumban és Törökországban jut egyedül tízezer betegre száz ezzel foglalkozó orvos, minden más országban tizenkilencnél is kevesebb. A mentális gondokkal foglalkozó létesítmények számában Japán az első.
A kutatásból az is kiderült, évente 300 ezer angol veszíti el az állását amiatt, mert hosszú idő óta küzd valamilyen mentális zavarral. Harvey Whiteford, a Queenslandi Egyetem mentális egészség kérdésére szakosodott professzora úgy fogalmaz, nincsenek arra utaló jelek, hogy ezek a betegségek rosszabbodnának a jövőre nézve.
A magas jövedelmű országokban nem számottevő a változás, de két nagy történést fontos kiemelni az elmúlt húsz évből: az egyik, hogy az elismerés lényeges pont lett ebben a kérdésben, így az emberek mernek segítséget kérni. A másik, hogy kutatások azt mutatják, egyre több fiatalt érint a dolog. Növekednek a kezelési ráták
- fogalmaz a professzor.
Érdemes hát szem előtt tartani:
- a mentális egészség kulcskérdés az életünkben, így beszélni kell róla, nem kezelhetjük tabutémaként,
- kérjük pszichológus segítségét, járjunk kezelésekre, még akkor is, ha relatíve drágább is ennek igénybevétele, ne sajnáljunk pénzt az egészségünkre,
- el kell felejteni az olyan beidegződéseket, hogy aki pszichológushoz jár = beteg ember, akitől félni kell.
Az egyik legjobb hollywoodi példa erre Chris Evansé, aki hosszú ideje küzd szorongással, ami miatt szakemberek segítségét kérte. Konkrétan a vörös szőnyeges premierektől is rettegett, de megértette, ha nem foglalkozik a problémával, mind a karrierje, mind a további egészsége rámehet az egészre. Szerencsére ő képes volt jó példával elöl járni, ami remek dolog, elvégre a Bosszúállók-franchise a fiatalabb generációk egyik legmeghatározóbb popkulturális élményeként van jelen:
Vasember kocsit vett neki, csak a Twittert ismeri, de szorongóként ért a világ csúcsára Chris Evans
Amerika Kapitányt milliók ismerik, de Chris Evanst is?
Kiemelt kép: Jason Merritt/Getty Images
