Az elemző szerint ezután a tüntetés után még bőven ott maradhatott volna a videó. A felszólalók azt adták, amit ígértek, egy szakmai ügyben álltak ki, még ha a közönségben az is lehetett az elhangzottak értelmezése, hogy minderről az Orbán-rendszer tehet.
Ötvenezres tömeg tüntetett péntek este a gyermekvédelem mellett, a gyermekbántalmazás és a pedofília ellen a Hősök terén. Amellett, hogy ebben a kérdésben teljes a nemzeti egyetértés, mégis érdekes, hogy a tiltakozást nem ismert mozgalmak, nem ellenzéki pártok hirdették meg, hanem kilenc olyan magánember, akiket sokat ismernek. Mindannyian nagy követőtáborral rendelkeznek a YouTube-on, és ezt a tömeget mozgósították az ügy érdekében.
Sikeres volt a tüntetés? Hogyan folytatódhat a történet? Erről is beszélgettünk Somogyi Zoltán szociológussal, a Political Capital társalapítójával, közvetlenül a tüntetés után.
– Ötvenezer ember nagy lehetőség. Kihasználták ezt a rendezvény meghirdetői?
– A rendezők azt adták, amit ígértek. Összeállnak, pártpolitika-mentesen, de nyilván a rendszer kritikusaként, egy szakmai ügyben álltak ki. Először volt ilyen, ez próbája is volt annak, hogy működik-e ez. Ehhez képest a közönség nyilván azért ment el, mert fel van háborodva ezen a helyzeten, ők nyilván az egész rendszerrel szemben radikálisabb fellépést is várhattak volna.
Tehát azt gondolom, hogy a közönség egy fokkal radikálisabb is lett volna, mint a színpadon állók, ami nem jelenti azt, hogy ezt a tüntetést sikertelennek lehetne minősíteni, mert, ahogy mondtam, a szervezők azt adták, amit ígértek.
– Ha a közönség radikálisabb dolgokra is vevő lehetett volna, nem lesznek-e kevesebben legközelebb, ha azt tapasztalják, hogy csak ennyi történik?
– Ha ez egy pártok által szervezett tüntetés lett volna, és így, ilyen hangulatban zajlik, akkor frusztráló lett volna, hogy ezt tudják csak az ellenzéki pártok. Aki erre a tüntetésre kiment, az tudta, hogy itt viszont
A szervezőknek el kell dönteni, és nyilván itt el is dőlt, hogy pártpolitikát csinálnak-e, vagy egy szociális kérdéshez szólnak hozzá. Pártpolitikát csinálni csak pártosan lehet. Ha a civilek megpróbálják elkerülni a pártos politikát, ezzel nincsen semmi baj. Igazából az alapvető probléma csak az, hogy van egy olyan hozzáállás a kérdéshez, hogy a civilek pártoktól független civil tüntetést akarnak tartani, a pártok meg civilektől független párttüntetést, és nincsen olyan, hogy mindenki felmehet a színpadra, civilek és „pártosok”, miközben egyébként azt is tudjuk, hogy a pártok ugyanúgy civil mozgalmak, mint bármilyen másik civil mozgalom. Eredményhez azonban az tud vezetni, ha ez a nagyon erős elhatárolódás a jövőben megszűnik. Ha ezt valaki elő tudja állítani, hogy ismert civilek és ellenzékiek egy adott ügyért közösen kiállnak a színpadra, az fordulatot hozhatna a magyar tiltakozó mozgalmakban.
– Az tény, hogy ötvenezer ember ott volt. Ez az ötvenezer ember nagyon határozott mondatokat hallgatott meg és helyeselt azoknak. Egy ekkora tömeg képes-e új helyzetet előállítani ebben a kérdésben?
– A Fidesz eddig is úgy politizált, hogy látta, hogy sokan vannak. Ahhoz nem kell utcára menni, hogy látszódjon a tömeg. Ez a közvélemény-kutatásokból azonnal látszott. Látszott, hogy itt egy nagyon-nagyon erőteljes, egyébként tényleg össznemzeti tömeg áll szemben magával a problémával. Most nagyon sokan ki is mentek, ami azt is megmutatta, hogy egyelőre
A felszólalók is kerülték ezt, nehogy véletlenül az legyen a látszat, hogy a kormánypártiakra sütik rá a pedofilvédelem bélyegét, amikor több mint 80 százaléka az embereknek ugyanazt gondolja erről a kérdésről. Az már más kérdés, hogy a politikai felelősség hol fog megállni, mennyire kényszeríthető az ki, hogy Balogon, meg a két lemondott politikai szereplőn túl is mutasson valamit ez az egész helyzet.
– A youtuberek, influenszerek megjelentek a közéletben, és politikát csinálnak akkor is, ha nem pártpolitikát. Ez egy új minőség. Vannak emberek, akiknek több százezer, esetleg milliós követőik vannak, és egymaguk képesek nagyon komoly befolyást gyakorolni a közvéleményre.
– Igen, éppen ezért azzal a problémával küzdenek, hogy megszűnik-e ez a nagy követői csapat, ha elkezdenek pártosodni. Óvatosan kell lépkedniük. Nem automatikus, hogy ez a népszerűség átíródik akkor is, ha valamelyik oldalra beállnak.
– Pottyondy Edina viszont kifejezetten politikai beszédet mondott, miközben ő sem terjeszkedett túl a gyermekvédelmi kereteken.
– Igen, de eleve is ezt szoktuk meg tőle. Neki azért is jók a videói, mert egy ellenzéki kritikát nagyon jól fogalmaz meg. Tehát ő sem változtatott semmit, ugyanazt csinálta. Mindenki ugyanazt csinálta, amit eddig csinált, és így álltak össze egy össztársadalmi ügyért. Egyikről sem gondolhatjuk azt, hogy a kormánypártokat annyira kedveli, de nem foglaltak állást a mostani ellenzéki minőség mellett sem, és ezt szerintem nem tették rosszul.
– Az, hogy az influenszerek vették a kezükbe a tiltakozás megszervezését, nem fogták ki az ellenzék vitorlájából a szelet?
– Nem gondolom. Ahogy azt sem gondolom, hogy az ügy itt véget ért. Azt majd a következő napok eldöntik.
Az a paródia, amit itt a köztársasági elnökjelöléssel eljátszottak, hogy mindenki betolja a jelöltjeit, illetve deklarálja, hogy nem vesz részt benne, ez önmagában egy elég vicces helyzetet teremt, mert teljesen elviszi a fókuszt arról, amire figyelnünk kellene. Méghozzá arról, hogy ki a felelős ezért a helyzetért. Az ellenzéki erőknek bőven lenne mit tenniük. Majd meglátjuk, hogy a következő időszakban ez hogyan alakul.
– Fogunk még látni influenszerek által szervezett megmozdulást?
– Jóslásokba nehezen merek bocsátkozni, az nem az én műfajom. De ha összesítik, hogy mennyire sikerült ez jól, akkor azt fogják mondani, hogy de jó, hogy összeálltunk, milyen jól sikerült egy társadalmi problémával kapcsolatban együtt megszólalni. Ez addig tart, amíg rá nem jönnek arra, hogy a politika normális esetben arról szól, hogy különböző társadalmi problémákat különbözőképpen próbálnak pártok megoldani, és maguk is megtapasztalják, milyen az, amikor vita alakul ki közöttük egy adott kérdésről. De ettől még messze vannak.
