Major Tamás látta meg benne a tehetséget, Weöres Sándor volt a legjobb barátja, és csodálja Liv Ullmannt, akinek az életrajzát ő fordította magyarra. Tévéje nincs, de lemezjátszója igen. Interjú.
Csernus Mariann Pesterzsébeten nőtt fel. Kislányként is a művészet érdekelte. 18 éves kora óta színésznő, akkor került a Nemzeti Színházhoz. Megszámlálhatatlan szerepet játszott el: Gogol, Brecht, Márai, Molnár Ferenc és Örkény darabokban egyaránt. És páratlan partnerekkel állhatott a színpadon: Kálmán György, Gábor Miklós, Mensáros László vagy épp Sinkovits Imre mellett.
A Pesti Magyar Színház tagja, nemrég töltötte be a 94. életévét, de még mindig aktív. A fővárosi Bethlen Gábor színházban a Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliájából szerkesztett előadásában láthatjuk. Kossuth, Jászai Mari- és Érdemes művész, aki nem mellesleg Mozart rajongó, és sokat járt Tinnyére, kedvenc nagymamája sírjához.
– Ön tőzsgyökeres pesti, ugye?
– Igen, a soroksári Duna-ágnál nőttem fel, három öcsémmel együtt. Nagyapám háza állt ott személyzettel, és 1,5 holdnyi kerttel. Tőle tanultam meg, milyen bátornak lenni. 6 évesen azt mondta nekem az egyik este: "Most pedig kisunokám, körbemész a kerten. Én fütyülni fogok neked a teraszról, és ha meghallod, akkor tudod, hová kell visszajönnöd." Elindultam - persze volt bennem egy kis félelem - és körbejártam a telket. Nagyon hálás vagyok neki ezért, mert onnantól kezdve soha nem féltem semmitől.
– Később zongoraművésznek készült, mégis színész lett. Miért?
– Valójában én mindig színésznő akartam lenni, viszont volt egy fantasztikus zongoratanárnőm, Erzsike. Nagyon sokat tanultam tőle. Főleg a zene szeretét. Aztán a II. világháborúban egyszercsak eltűnt. Zsidó származású volt, nem tudom mi lett vele, de az emlékezetemben mind a mai napig élénken él.
Az érettségi után két héttel elmentem a Nemzeti Színházba egy meghallgatásra, ahol elmondtam néhány verset. Nekem a költészet olyan volt, mint másnak a mindennapi étel. Nem esett nehezemre kiállni az ítészek elé. Amikor végeztem, Major Tamás annyit mondott, hogy menjek föl a 3. emeletre és írjam alá a szerződésem, mert fel vagyok véve. Először azt hittem, tréfál, de amikor megismételte a mondatát, már elhittem, hogy akkor színész leszek. Jelenleg örökös tagja vagyok a Nemzeti Színháznak.
– És a mai napig színpadon áll...
– Igen, a Pesti Magyar Színházban a Házasságon túl című darabban szerepelek, amit nagyon szeretek. Mellette pedig a Bethlen Gábor téri színpadon Károlyi Gáspár Vizsolyi Bibliáját adom elő, közel két órában. Olykor megterhelő, de előadást még soha az életemben nem mondtam le, pedig már elég régen a pályán vagyok.
Lassan félezer éves, de érthető minden szava. és nagy tanítások, igazságok vannak benne.
– A Nemzeti Színházról már szó esett, utána hogyan alakult a pályafutása?
– Az '50-es években nagyon sokan hagyták el az országot. Számtalan színésztársam, köztük volt Szörényi Éva is, így a Bánk bánban én vettem át tőle Melinda szerepét, amelyet Bessenyei Ferenccel játszottam. Komoly szerepek találtak meg, de nem tudnám őket felsorolni, mert tényleg annyi volt, viszont mindegyiket nagyon szerettem.
– Káprázatos a memóriája! Ez mindig így volt?
– Igen. Ez egy adottság, amelyet az élettől kaptam. Soha nem esett nehezemre szövegeket tanulni és ez szerencsére mind a mai napig így van. Ha most felkérnének egy új szerepre, azt is hamar elsajátítanám.
– És a filmek?
– Azok nem igazán érdekeltek. Egyszer meghívtak egy forgatásra. Reggel jött értem az autó, aztán leültettek egy székre, hogy várjak egy kicsit. Nos, ebből több órás unatkozás lett, úgyhogy közben senki sem szólt hozzám. Akkor döntöttem el, hogy köszönöm szépen ebből nem kérek.
– A magánélete hogyan alakult?
– Az első férjem Joó László színész, dramaturg, rendező volt. Kapcsolatunk egy idő után megroppant és elváltunk, de született egy lányunk, Katalin.
– Akinek tragikus lett a sorsa. Öngyilkos lett.
– Nádasdy Kálmán tanítványa volt. Ő mindenképpen színésznő akart lenni, pedig biztatták, hogy inkább énekeljen, mert fantasztikus hangja volt. Európai színpadokkal is kecsegtették, de ő kötötte az ebet a karóhoz, már pedig ő színésznő lesz. Görcsösen ragaszkodott ahhoz, hogy bebizonyítsa, jobb legyen, mint én. Én soha nem gondoltam arra, hogy rivalizálunk, nem értem, hogy alakult ki ez benne.
– Ezt egy könyvben is megírta.
– Kerestem azokat a pontokat, hogy hol hibáztam. Mi történt? Mi volt az a botlás? Az évek telnek, de még most sem tudok rá válaszolni.
– A második férj Somlyó György volt.
– Igen, egy végtelenül okos, tehetséges ember, aki a fél világirodalmat lefordította. Nagy kapcsolatnak indult, aztán megromlott a viszonyunk és különváltak útjaink.
– Barátok tekintetében kikre számíthatott?
– Kiemelkedik a sorból Weöres Sándor és felesége Károlyi Ami.
Nem véletlen, hogy a könyvespolcom telis-tele van a köteteivel. Nagyon szerettem őt és feleségét, Amy-t is.
– Azt látom, hogy könyvekből nincs hiány, de tatáltam egy Liv Ullmann életrajzi kötetet, amit Csernus Mariann jegyez.
– Valóban így van. Liv Ullmann színésznő életrajzi művét a Választásokat fordítottam magyarra. Hallatlan vonzó egyéniség volt és nagyon megragadott, ezért döntöttem el, hogy ezt a könyvet hazánkban is minél több mindenkinek kellene elolvasnia.
– Mi a titka a szellemi és testi frissességnek még így, 94 évesen is?
– Megfogalmazhatatlan. Uszodába járok és rengeteget sétálok. Ez életem velejárója. Sokszor van úgy, hogy egy-egy esti darab után az éjszakában hazabandukolok. Kocsit már nem vezetek.
– Milyenek a mindennapok, amikor nincs színházi előadás?
– Nagyon nincs társaságom. Van egy-két barátnőm, de leginkább itthon szeretek lenni. Volt öt pulim az életem során, de a napi kutyázást már nem tudom vállalni. Nincs televíziókészülékem, de lemezjátszóm igen. Szeretem Mozartot, Beethovent, Bartókot. A zene számomra életfontosságú. Azt hiszem, ha végeztünk a beszélgetéssel felteszem a Varázsfuvolát, mert az valami utánozhatatlan csoda, akárcsak a színház.
