A miniszterelnök délután négy órakor tartja hagyományos évértékelő beszédét, mely esemény a XXI. Század Intézet "politikatudományi műhelyt" is elemzésre késztette.
Mint az MTI és a közmédia Híradója által is bemutatott dolgozat írja, "Orbán Viktor mára hagyományosnak számító országértékelő beszédével új műfajt honosított meg Magyarországon, ez az esemény nagy szerepet játszott abban, hogy az országban egyedülálló módon olyan politikussá vált, akinek mind kormányon, mind ellenzékben sikerül a napi aktuálpolitikai viták szintje fölött álló, nagyobb távlatokon átívelő gondolatokat megfogalmaznia."
A Schmidt Mária vezette intézet felidézi: a kezdetekkor az ellenzék élesen kritizálta ezt a műfajt, ugyanakkor az évek múlásával szinte minden párt lemásolta, "ők azonban erre a megszólalási lehetőségre sokkal inkább az aktuálpolitikai csatározások színtereként tekintenek". Legutóbb például Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke értékelte az ország helyzetét, "szokásához híven egy budapesti luxushotelben". Kiemelik továbbá: jellemző az ellenzéki politikusokra, hogy "ők nem képesek Orbán Viktorhoz hasonlóan nagy ívű, az aktuálpolitikai csatározásokon felülemelkedő beszédet tartani, hanem sokkal inkább a napi belpolitikai helyzetre reflektálnak, illetve az ellenzéken belüli harcokat kommentálják".
Lássunk néhány példát arra, hogyan emelkedett felül az aktuálpolitikai csatározásokon a kormányfő az elmúlt két év évértékelőiben:
2019:
A magyar ellenzék bevándorláspárti politikusok gyülekezete, akiket Soros György és az európai bürokraták tartanak lélegeztető gépen.
Hölgyeim és uraim, Magyarországon megtörtént, megtörténhetett a szocialisták és a szélsőjobb koalíciója. Az ember első gondolata, hogy ez maga a politikai pornográfia.
És egy ilyen ember még a budapestiek főpolgármestere akar lenni ahelyett, hogy csendben elkullogna a kertek alatt. Erre csak annyit mondhatunk: szégyen.
A helyzetünket könnyíti, hogy a szocialista-náci koalíció politikusai inkább komédiásoknak tűnnek, mint politikai vezetőknek.
Annyit mondhatunk az ellenzéki képviselőtársainkról, hogy talpig úriemberek. Talpig, no de onnan fölfelé…
2018:
Nem csoda hát, ha az országban nem kormányváltó, hanem ellenzékváltó hangulat van.
Elnézve az ellenzék tegnapi kampánynyitóit, egy régi megfigyelésem jutott eszembe: ha kampány van, a valóság befogja a száját.
Az ellenzéki pártok minden mondatából gyűlölet árad.
Az évértékelők sorában egyébként talán 2015-ben nyújtotta eddigi csúcsteljesítményét a miniszterelnök. Gazdag retorikai eszköztárában akadt kertelés nélküli nemzetkarakterológiai megállapítás:
A magyar ember politikailag inkorrekt.
Mértékletességre intés:
Nehogy úgy járjunk, mint Tigris a Micimackóból, aki túlzásba vitte az ugrálást.
Szellemes riposzt:
Ha nem leszünk észnél, még azok fognak bennünket korrupcióval vádolni, akik szétlopták az országot.
Még szellemesebb szóvicc (utalva az ellenzéki Kész Zoltán győzelmére a veszprémi időközin):
A kétharmadunk is elesett, Nyugaton is megnyugodhatnak az elvtársak. Ott ugyanis az a jó demokrata, aki gyenge. És ez nem vicc, hanem Kész vicc.
Kép: Bielik István / 24.hu
