Éire, ahogy Írország déli részét akkoriban hívták, szigorúan semlegesnek nyilvánította magát a második világháború idején. Az ezen a területen földet érő német és szövetséges pilótákat egyaránt internálták, az ország kikötőit egyik hadviselő fél sem használhatta. Ennek ellenére több német bombatámadás is érte a háború első szakaszában, ezek több civilt megöltek és megsebesítettek, illetve épületekben is komoly károkat okoztak.
A legsúlyosabb incidens 1941. május 30-31-én történt, amikor legalább 28 ember vesztette életét Dublin North Strand negyedében, és az ír köztársasági elnök, Douglas Hyde rezidenciáját is találat érte. Éamon de Valera, az ír taoiseach (miniszterelnök) részt vett az áldozatoknak rendezett közös temetési szertartáson, és hivatalosan tiltakozott a német kormánynál.
A történészek többsége azon az állásponton van, hogy a támadások tévedésből történtek,
az északír célpontok ellen az angliai csata idején küldött német gépek navigációs hibák miatt dobtak bombákat a sziget déli részére.
Van egy olyan elmélet is azonban, amely szerint a németek "bosszúból" támadtak írországi célpontokat, miután egy 1941. áprilisi, Belfast elleni támadás után a független Írországból tűzoltók és mentőcsapatok keltek át a határon, hogy segítsenek az oltási és mentési feladatokban. A háború után a nyugatnémet kormány elismerte felelősségét e támadásokért, és 1958-ig 327 ezer fontnyi kártérítést fizetett Írországnak.
