Az a baj a felnőni képtelen fiatalokról szóló filmekkel, hogy főleg férfiakról szólnak. Minél nagyobb arányban férfiak a rendezők, annál inkább így van ez, mert ezeket a nevelődési történeteket sokszor alkotóik személyes élményei ihletik, pláne Magyarországon, ahol a téma a hatvanas évek óta összekapcsolódik a szerzői filmes közelítésmóddal. Már csak ezért is örülhetünk A legjobb dolgokon bőgni kellnek, amelyben egy harmincéves, egyszerre életvidám és szorongó, kapunyitási pánikkal küzdő nő a főhős.
Maja élete látszólag jó irányba tart, éppen most költözik össze a barátjával, hitelt is vettek fel együtt az új lakáshoz. Állása ugyan nincs, bár egy interjún közlik, komolyan számolnak vele. "Kell valaki, aki tudja, melyik kábel melyik hangfalba való" - kecsegteti őt a főnök, bár a grafikusként végzett Maját inkább a munka kreatív része érdekelné.
Életünk "kreatív részeinek" megkereséséről és megéléséről szól Grosan Cristina első nagyjátékfilmje: azokról a helyzetekről, akár csak pillanatokról, amelyekre nem számítunk a nap kezdetén, amik nem szerepelnek semmilyen bevásárlólistán, hitelkérelmen és telefonos emlékeztetőben.
Maja nem érzi jól magát felnőttként, mert túlságosan kapaszkodik ezekbe a spontán, játékos szituációkba. A legjobb dolgokon bőgni kell egyik előképe a néhány évvel ezelőtti, remek német apamelodráma, a Toni Erdmann: Majában ötvöződik a hősnő idegensége és érzékenysége abból a filmből, meg a szőrös majomnak öltöző apafigura bumfordi alkalmatlansága.
Láttuk már néhányszor ezeket az egymás mellett hitelesen elbeszélő szülő-gyerek párosokat, itthon például a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlanban. Maja anyjának szerepében Hernádi Judit csak azért nem hasonlít Takács Katira abból a filmből, mert megvannak neki a saját, összetéveszthetetlenül hernádis manírjai, meg mert Takács Kati is benne van Grosan filmjében - tőle remél munkát kapni a hősnő.
Ám A legjobb dolgokon bőgni kell nem a VAN és számos másik magyar film által kijelölt irányban építkezik: a filmet nyitó, Maja esetlenségét bemutató epizódok után Grosan és forgatókönyvíró-társa, a főhőst is eljátszó Rainer-Micsinyei Nóra szűk térbe zárják Maját, és egyetlen éjszaka történetét mesélik tovább. Maja ugyanis pont aznap este látogatja meg évek óta nem látott, távoli rokonát, amikor az idős nő meghal. Mire a halottszállítók hajnalban megérkeznek, Maja egy jóvágású lakatos felbukkanása miatt kénytelen újraértékelni a párkapcsolatát, és újra közel kerülnek egymáshoz gyerekkori barátnőjével is.
Az aradi születésű, magyar és román nyelven is forgató Grosan kisfilmjei hétköznapi, intim tapasztalatokból indultak ki, történeteit azonban a rendező a hősei belső világát megmutató impressziókkal (Vakáció a tengerparton, Éjszakai festés) vagy abszurd epizódokkal (Átalakítás folyamatban) emelte el a kisrealista stílustól. Ugyanez a stratégia A legjobb dolgokon bőgni kell esetében kisebbfajta meglepetést okoz: Maja tenyeres-talpas karaktere miatt komikus helyzetek sorát várjuk, a játékidő előrehaladtával azonban a hősnő egyre jobban megkomolyodik. Otthonos neki humorral kezelni az új helyzeteket, de belül nem nevet. Csak a film végén jövünk rá, mennyire alapvető problémái vannak a saját életével, és a súlyosabb döntések talán nem következnek elég egyértelműen a sokszor könnyedre hangolt előzményekből.
Ezek azonban kényes, egy-egy néző személyes érzékenységén múló egyensúlyok a történetvezetésben. Máskor viszont Grosan és Rainer-Micsinyei egyértelműen elvétik az életszagú helyzetek és az abszurd túlzások közötti arányokat. E problémák elsősorban Maja régi-új barátnőjéhez, Sárához kapcsolódnak, akit Huzella Júlia egyébiránt bölcs öniróniával és imponáló méltósággal formál meg, ráadásul neki köszönhetjük a film messze legjobb poénját is egy Oscar-díjas rendező közreműködésével. De az amerikai független filmek lakókocsiba szorult, white-trash anyafiguráin kívül nincsen olyan szoptató anya, aki kokaint szippant buli előtt, és még a legkétségbeesettebb apa sem vinné át síró kisgyerekét egy olyan lakásba aludni, ahol órák óta hever egy hulla. Nem kifejezetten jelentős részletek ezek, de éppen azért olyan bosszantóak, mert nélkülük szemernyit sem vagy alig sérült volna a történet szerkezete.
Ám Sára és Maja összetett kapcsolatának alakulása, a Maja barátját alakító Bányai Kelemen Barna kordában tartott agresszivitása, vagy éppen Hernádi Judit megnyugtató jövés-menése éppen elég frappáns szituációt szül ahhoz, hogy A legjobb dolgokon bőgni kell végig izgalomban tartsa a nézőjét. És persze kell ehhez Rainer-Micsinyei Nóra magyar filmben kivételes jelenléte, amit leginkább a büszkén vállalt bénáskodás ellentmondásos kifejezésével lehetne leírni.
Igaz, a színésznő ezúttal túl sokszor érzékelteti Maja neurózisait azzal, hogy leszegett fejjel motyog valami félig komoly, félig ironikus megjegyzést. A legjobb dolgokon bőgni kell hibáit - köztük ezt a túlbonyolított, a történethez sem különösebben passzoló címet - azonban betudhatjuk annak is, hogy elsőfilmes rendező munkája. Grosan távolságtartása a nevelődési történetek jól bevált sémáitól és bátorsága a vígjátéki befejezés elkerüléséhez ennek fényében csak még rokonszenvesebb.
A legjobb dolgokon bőgni kell (2021), 85 perc. 24.hu: 7/10.
