A Blumhouse stúdió két év alatt feldolgozott egy dán-holland thrillert. Rengeteg mindent megváltoztattak, a rendező saját képére formálta a történetet. Az amerikai változat sajnos csak egy felvizezett instant-filmnek hat. Pedig James McAvoy lejátssza a csillagokat is az égről a pszichopata apuka szerepében.
Kevés olyan filmet láttam, mint az eredeti dán-holland Christian Tafdrup film, A látogatás. Ennek a 2022-es kegyetlen, zavarba ejtő és gyomorforgató thrillernek alig két évvel később az amerikai Blumhouse horror stúdió készítette el a remake-jét. Meglepő, de a Szádra ne vedd! ügyes amerikai remake! Azonban csak ennyit tud az új verzió. „Amerikaiasították”, kicsit elvették az élét, átírták, és más fénybe helyezték a történéseket. Annyira meglepő, hogy ilyen gyorsak voltak.
Ez hatalmas elvárásokat épített bennem, imádom a skót színészt, nagyon tehetséges és a gonosz szerepekben felejthetetlen.
Ez az ő filmje. Nem véletlen, hogy a plakátokon James arcát látjuk szuperközeliben. Minden porcikájával játszik, duzzad az erőtől és a dühtől. Kegyetlen pszichopataként láthattuk már a Széttörve című filmben is, nos a Szádra ne vedd! még annál is fizikaibb szerep. Történetünk szerint egy amerikai házaspár Toszkánában nyaral, és az út alatt megismerkednek egy furcsa, de alapvetően szimpatikus doveri házaspárral.
Apukája, Paddy (James McAvoy) megmagyarázza, hogy egy születési rendellenesség, felesége Ciara (Aisling Franciosi) ezt megerősíti, így az amerikaiak, Louise (Mackenzie Davis) és Ben (Scoot McNairy) megnyugodnak. Annyira jóban lesznek, hogy a brit házaspár elhívja őket a nyaralás után Doverbe egy nyugodt hétvégére. Mivel az amerikaiak most költöztek át Londonba, minden új nekik, nem ismernek senkit, így elfogadják a meghívást.
Természetesen a hosszú hétvége alatt a furcsaságból problémák és konfliktusok alakulnak ki. Két eltérő habitusú nemzetiség próbál együtt élni, ez általában ellentétet szül. Gondoljunk csak bele, hogy olykor még a saját családunkkal is nehéz egy hosszúhétvégét eltölteni. Milyen lenne egy teljesen más vérmérsékletű és neveltetésű emberrel kellene eltölteni hosszabb időt? Végül azonban nem lehet csak kulturális különbségekkel magyarázni a történteket, a nagy csavart nem fogom elárulni, de akik látták a stúdió által kiadott két előzetest, azok pontosan tudják mi fog történni. Ne nézze meg senki az előzeteseket!
Apró SPOILER: Akit zavarnak a hihetetlenül tutyimutyi és buta emberek, azok meg fognak őrülni a Szádra ne vedd!-től. Ben és családja olyan balekok, akik szinte még az eredeti film dán párján is túltesznek. Annyi az intő jel, hogy már kiírhatták volna az égre piros betűvel, hogy TŰNÉS INNEN és az amerikai családfő még mindig megmagyarázta volna kedvesen, hogy ez csak egy légköri jelenség. SPOILER VÉGE. Akik látták a skandináv verziót, azok is nyugodtan megnézhetik, mert James Watkins rendező erősen átírta a történtet.
Hollywoodi szájízt adott neki, ha lehet ezt a kifejezést használni. Növelt a játékidőn 20 percet, mindent jobban körüljár, hiszen volt rá ideje, néhány dolgot szinte a néző szájába rág. Az Államokban valószínűleg erre szükség volt.
Már csak azért is, mert a film tempója túl lassú, és a játékidő így a plusz 20 perccel már hosszú lett. Az nem elég, hogy annyira vérfagyasztó, mint az eredeti, bár vér van benne bőséggel, sokszor inkább megmosolyogtat az eltúlzott, robbanásszerű erőszak, mintsem sokkolna. De sajnos a megnövelt játékidőnek a feszültség és a tempó látta kárát. Ez valószínűleg azért zavart ennyire, mert láttam az eredetit, és sokkal kellemetlenebb emlékeim vannak arról a filmről. Bár ez lehet az én beteg elmém, de A látogatás sokkal jobban velem maradt.
Ami itt maradandó, az James McAvoy. Ez a film az ő egyszemélyes játszótere. Ugyan megmenteni nem fogja a középszerűségtől, de az alakítása páratlan. McAvoy egy skót nemzeti kincs! A többi színész is jó, Mackenzie Davis a kemény, racionális, ámde erős bűntudattal küzdő anyuka szerepében brillírozik. Scoot McNairy pedig egy nagyon nehéz szerepet játszik el könnyeden. A tutyimutyi apuka, aki konfliktuskerülésben elsőrangú, még akkor is ő kér bocsánatot, ha más okozta a problémát. Az ő karaktere megy át a legnagyobb személyiségfejlődésen, és ezt McNairy tökéletesen átadja. Még úgy is tudok neki drukkolni, hogy látom milyen béna volt.
Pedig volt benne potenciál. A meglepő az egészben, hogy sokkal jobb lett, mint amire számítottam. Látványvilágban, akcióban és színészek terén veri az eredetit, de mint film, szerintem alatta marad. A látogatás annyira húsbavágó és kegyetlen volt, amit egy forrófürdő is nehezen ver ki az ember fejéből. A lényeg emberek: figyeljünk oda egymásra, és igenis álljunk ki magunkért az igazságtalansággal szemben! Ne kezdjük el magyarázni a bizonyítványt. A Szádra ne vedd! megtekinthető remek magyar szinkronnal a mozikban!
