Sic transit gloria mundi - egyike a leggyakrabban használt szállóigéknek, amelyet minden nyelven laposra koptattak. Rendszerint pont ellenkező jelentéssel, mint amilyenként megszületett.
Csak az Egyháznak éljen
1409-ben hangzott el először - pontosabban, a szertartásban háromszor - V. Sándor pápává koronázásakor. A ceremóniamester tisztét betöltő bíboros egy tálkában meggyújtott egy könnyen égő gyolcsdarabot, s a füstjére mutatva mondta el:
"Pater Sancte, sic transit gloria mundi", figyelmeztetve a pápát arra, hogy ezentúl felejtsen el mindent a világiasságból, és csak az Egyháznak éljen. A rítus egészen 1963-ig, VI. Pál felszenteléséig élt.
Zavaros helyzet
Érdekesség, hogy a hagyomány annak ellenére kitartott több mint öt és félszázadon át, hogy V. Sándor legitimitása a Vatikánban vitatott. Őt a pisai zsinat úgy választotta ellenpápának, hogy akkor két pápa is regnált: Avignonban XIII. Benedek és Rómában XII. Gergely.
A zsinaton mindkét addigi egyházfő bíborosainak többsége részt vett, és együtt döntöttek úgy, hogy az egyházszakadás felszámolásához mindkét pápát meg kell fosztani hatalmától. Azonban a zsinatot egyik pápa sem ismerte el, vagyis a pápák nem mondtak le.
A zavaros kánonjogi helyzet pedig abból adódik, hogy a pápa felett csak Isten ítélkezhet, és ha önmaga nem mond le a trónról, akkor minden ellene választott egyházfő illegitim. Így V. Sándort a Vatikán is az ellenpápák között tartja számon.
