A manierizmus iskolateremtő művésze eleinte a pápa védelmét élvezte, de annyi brutális botrányba keveredett, hogy végül V. Pál halálra ítélte.
Az éles kontrasztjairól és botrányos életéről ismert Caravaggio az olasz művészet ikonja volt, ezt senki nem vitatja. Azonban amilyen kifinomult volt a vásznon, olyan agresszív volt az életben. 1571-ben született – eredetileg Michelangelo Merisi néven –, és festészeti stílusa hamar felismerhetővé vált fény-árnyék játékaival és élethű ábrázolásaival. Alakjai szinte életre keltek a vásznon, miközben a háttérben mély sötétség uralkodott. A különleges technika azonnal bevonzotta a figyelmet és a rajongótábort.
De a művészi siker mögött Caravaggio életében számos botrány és konfliktus állt. Gyakran került összetűzésbe a törvény és a társadalom szigorú normáival: verekedéseiről, vandalizmusáról és pénzügyi simliskedéseiről éppen annyira híres volt, mint alkoholizmusáról és a nők iránti rajongásáról. Nem csupán engedély nélkül hordott magánál kardot, de még pisztoly is volt nála, miközben azzal dicsekedett, hogy egyházi védelem alatt áll, mivel a Vatikántól sorra kapta a megbízásokat. Viselkedése miatt számos alkalommal kellett menekülnie és új városba költöznie, hogy elkerülje a börtönt vagy akár a halálbüntetést.
Élete tragikus fordulatot vett, amikor egy verekedés során, 1606-ban halálos sebet ejtett egy Ranuccio Tommassoni nevű festőn. Ez ugyan nem felindulásból elkövetett emberölés volt, mert a bunyó előre le volt beszélve – egyes források szerint egy szerelmi ügy, a bírói feljegyzés szerint azonban tartozás miatt robbant ki az elfajuló vita. A gyilkosság után a művész az igazságszolgáltatás elől menekülve a római alvilágba merült, de ott sem volt biztonságban. Onnan Nápolyon keresztül Máltára sodorta az élet, ahol elnyerte a johannita rend nagymesterének szimpátiáját, olyannyira, hogy a rend második fokozatának lovagjává léptette elő, de itt is hamar kiütközött a természete, és leütött egy arisztokratát, amiért kiátkozták a rendből „rohadt és féktelen embernek” nevezve, és börtönbe csukták. Onnan valahogyan kiszökött és ezúttal Szicíliában kezdett kalandozni, alkalmi munkákból tengődve.
Caravaggiót végül utolérte a sorsa és fiatalon, mindössze 38 évesen kórházban halt meg egy máig vitatott betegség miatt, miközben délről északra szökött pápai kegyelem reményében, hóna alatt minden vagyonával, azaz a festményeivel. Amelyeken azért volt vékony olajréteg, mert a folyamatos üldözöttségben soha nem volt ideje várni, amíg megszáradnak a képei.
Caravaggio művészete és élete érthető módon megosztotta a korabeli társadalmat. Bár sokak szerint főként botrányos viselkedése tette őt emlékezetessé, lenyűgöző festményei azóta is inspirálják a művészvilágot.
Források:
