Már gyerekként színész akart lenni
Robert Downey Jr. filmes családba született, apja, Robert Downey Sr. az amerikai független film egyik legendás alakja volt, így mondhatni nem is volt választása, hogy a filmszakmában fog kikötni, első szerepét is gyerekként kapta apja filmjében. Ugyanakkor saját döntése volt: saját bevallása szerint egy iskolai színdarab meghallgatásán döntötte el nyolcévesen, hogy az ott megélt pozitív reakciónak köszönhetően színész lesz.
Karrierje apró, elismert színházi alakításai után 1985-ben kezdett el beindulni. Ebben az évben kapta meg a '80-as évek legendás tinikomédiáját jegyző John Hughes filmjének, a Különös kísérletnek egyik fontosabb szerepét, továbbá bekerült a Saturday Night Live-ba. Egyik első nagy kudarca viszont pont utóbbihoz kapcsolódik, ugyanis egy sikertelen év után nem marasztalta a műsor tovább. Amikor a Rolling Stone pár éve rangsorolta a műsor történetének összes állandó szereplőjét, 145. helyen ő lett az utolsó. Ezt írta róla a magazin:
Robert Downey Jr. egy zseniális komikus. Az, hogy képesek voltak nem viccessé tenni, a Saturday Night Live egyik legkiemelkedőbb teljesítménye, ha bénázásról beszélünk. Hogyan lehet elbaszni egy olyan biztos dolgot, mint Downey Jr.? Ő mindenben vicces.
Ugyanakkor ez nem hagyott mély nyomot a karrierjén, szerepelt a Vissza a suliba című Rodney Dangerfield komédiában, a Nővadász című filmben főszerepet kapott, és tagja volt az úgynevezett BratPacknek, ami a kor tinikomédiáinak sztárjaiból álló baráti közösség volt. Aztán jött a nagy áttörés Bret Easton Ellis kultregényének az adaptációjával, a Fagypont alattal, a kritikai elismerés pedig hozta magával a nagyobb szerepeket is nagyobb költségvetésű filmekben, míg végül meg nem kapta a kilencvenes évek elején a Chaplin címszerepét, amiért begyűjtött egy Oscar-jelölést is - végül Al Pacino vitte el a díjat előle. Generációja egyik legnagyobb tehetségének számított, igazi A-listás sztár volt, úgy tűnt, hogy semmi sem állhat az útjába. Viszont ekkoriban kezdett igazán eldurvulni drogfüggősége és gyűlt meg a baja nemcsak a hatóságokkal, de a produkciókkal is, amiben dolgozott.
Nemcsak a karrierje, az élete is majdnem megfeneklett
Saját bevallása szerint nyolc éves kora óta függő volt, szintén függő apja révén. Ötéves kapcsolatát is az addikciója tette tönkre Sarah Jessica Parkerrel. A Fagypont alattot úgy írja le, mint a szerep, ami túlságosan hasonlított az akkori életére, mivel egy tartozásokkal teli kokainistát alakított. Legendák szólnak olyan találkozóiról, amire egy óra késéssel érkezett részegen és drogok hatása alatt, egy lőfegyverrel a kezében és maga se tudta, mi történt vele. Közben a vele dolgozó produkcióknak is egyre kényelmetlenebb lett a közös munka, hála annak, hogy teljesen kiszámíthatatlan volt és folyamatosan problémákat okozott ezzel. Végül az igazi mélyrepülése 1996-ban kezdődött, amikor három éves próbaidőt kapott, mert részegen, bedrogozva vezetett, az autójában pedig veszélyes lőfegyver is volt, amire nem volt engedélye. Rosszabbá tette az ügyét, amikor szerek hatása alatt bement egy idegen család házába, alsóra vetkőzött, majd aludt egyet az ágyban, amiről kiderült, hogy egy 11 éves gyereké. Beutalták elvonóra, ahonnan megszökött. Végül a próbaidejét megsértve fél év letöltendőt kapott.
Olyan, mintha egy fegyver lenne a számban, az ujjam a ravaszán van, de szeretem a fegyver csövének fémes ízét.
Szabadulása után nem sokkal újabb egy év letöltendőt kapott. Sztárstátusza miatt rabtársai az elejétől fogva kipécézték, rendszeresen tudatták vele, hogy bármelyik napja az utolsó lehet bent. A börtönben többször fordult olyan elő vele, hogy a saját vérében fürödve tért magához.
Szabadulása után megkapta Ally McBeal pasijának visszatérő szerepét a népszerű sorozatban, ami nemcsak közönségsikert hozott a számára, de egy Emmy-jelölést és egy Golden Globe díjat is legjobb mellékszereplő kategóriában. Viszont újra letartóztatták, ami miatt a sorozat producerei szimplán kirakták a szériából, arra hivatkozva, hogy túl rizikós egy olyan színészre alapozni, aki bármikor újra börtönbe kerülhet.
Csak mélyebbre süllyedek a depressziós fázisaimban. Néha szimplán halottnak érzem magam.
Egy ponton senki nem akart vele dolgozni, mert egy biztosítási rémálom volt. Az első felesége elvált tőle. Gyakorlatilag hajléktalan volt, tele tartozásokkal. A Gothika című bukott horrorban úgy lehetett benne, hogy a gázsija 40 százalékát csak akkor kaphatta meg, miután sikerült befejezni vele a filmet, hogy biztosítva legyen a produkció. Barátai segítségével kapott sokszor munkát, ilyen volt az Éneklő detektív című film, ami nem volt túl nagy siker.
Egy hamburgerrel kezdődött a visszakapaszkodás
A sztori szerint 2003 függetlenségi napján egy Burger King közelében az óceánba dobálta az összes kábítószerét, majd vett egy hamburgert. Miközben ült és ette a sajtburgerét, eldöntötte, hogy végzett a drogokkal. Nem sokkal később megismert egy Susan Levin nevű kezdő producert, akivel egy évvel később össze is házasodtak. Levin ahhoz kötötte a lagzit, hogy a színész nem nyúl drogokhoz. Susan Levinből így lett Susan Downey, házasságuk a mai napig tart. Közben a színész elkezdett kisebb szerepeket vállalni, feltűnt a Zodiákusban, a George Clooney rendezésével készült Jó estét, jó szerencsétben, szép lassan elkezdte visszaküzdeni magát a köztudatba, de még mindig távol állt attól, hogy újra sztárként kezeljék. Ezekben az időkben ugyanakkor csinált egy kis, nem túl sikeres filmet, ami talán a karrierje legfontosabb filmje lett, ha azt nézzük, hogy mihez vezetett, ez volt a Durr, durr, és csók.
A film Shane Black rendezői bemutatkozása volt, aki egykoron Hollywood legjobban fizetett forgatókönyvírója volt, de néhány bukásnak és széthulló projektjének hála szinte teljesen eltűnt a kétezres évekre, holott korábban olyan filmeket írt, mint a Halálos fegyver, vagy Az utolsó cserkész. A Durr, durr, és csóknak ugyanaz a Joel Silver volt a producere, akivel a legnagyobb sikerei készültek, és akinek történetesen akkoriban egy bizonyos Susan Levin volt az asszisztense.
Mivel nem igazán találtak nagy nevet a főszerepre, így felmerült ötletként, hogy akár be is hívhatnák meghallgatásra Downey-t, úgyis rendre ott lófrál barátnőjénél a produkciós cég épületében. A film egy piti szerencsétlen tolvajról szól, aki véletlenül betéved egy szereplőmeghallgatásra egy rosszul elsült balhé után, hogy váratlanul Hollywoodban találja magát, és talán nem árulunk el nagy titkot, hogy a film végére hőssé válik. Nagyon a radar alatt ment a film, de látta egy bizonyos Jon Favreau, akire akkora hatással volt Downey alakítása, hogy amikor a Marvel Studios Vasember-filmjének a rendezője lett, ragaszkodott hozzá.
A Marvel nagyon nem akarta őt
A Marvel akkor hozta tető alá saját filmes vállalkozását, amiben nemcsak eladják a filmjeik jogait, hanem maguk is gyártják őket, csak a forgalmazási jogokat eladva a stúdióknak. Az első filmjük pedig a Vasember volt, egy harmadvonalbeli karakter, de az összes nagy nevük jogai más stúdióknál voltak, így azzal főztek, amijük volt. A tét óriási volt, hisz saját pénzükből finanszírozták a látványos blockbustert. A filmnek pedig meg kellett alapoznia a sikerével a további filmjeiket. Éppen ezért számtalan A-listás nevet néztek meg a szerepre, de senki nem volt az igazi. Favreau makacsul tolta Downey-t, a stúdió viszont teljes őrültségnek gondolta, és nem alaptalanul, hála múltjának és azóta elapadó státuszának. Végül tesztfelvételek készültek a potenciális jelöltekkel, Downey pedig kiütött mindenkit.
Az emberek, akik ezt a filmet csinálták, azt mondták, hogy tesztfelvételeket készítenek a jelöltekkel, és úgy voltam vele, hogy pont így csíptem meg a Chaplin főszerepét. Talán újra használ ez. Ha százmilliót költesz egy filmre, miért ne néznéd meg, hogy ki az, aki működik.
Abban a pillanatban, hogy elkezdte mondani a szövegét, teljesen nyilvánvalóvá vált a stúdiónak is, hogy ő passzol a legjobban a karakterhez, Favreau-nak pedig igaza volt.
Senki sem azért ment moziba, mert filmet készítettek egy kalózvasútról Disneylandban. Johnny Depp miatt kezdte el őket érdekelni A Karib-tenger kalózai. Amikor Robertet kiválasztottuk Vasember szerepére, úgy éreztem, egy picit könnyebb dolgom lesz. Ő volt az egyértelmű választás, sokkal jobban féltem, hogy középszerű filmet csinálok. A szuperhősfilmek zsánere eléggé telített volt. De tudtam, hogy Robert alakítása ki fogja emelni a felhozatalból.
Amikor a Vasember 3-hoz új rendezőt kellett találni, Downey nem feledkezett meg a szerepről, aminek köszönhetően Vasember lehetett, meggyőzve a stúdiót, hogy bízza rá a folytatást Blackre, a Durr, durr, és csók alkotójára, akinek korábban nem volt még tapasztalata ekkora költségvetésű filmek rendezésében. A Vasember 3 pedig Black karrierjét is feltámasztotta.
Robert Downey Jr. nemcsak játssza a Vasembert, ő maga Vasember
Érdekes módon Downey legemlékezetesebb alakításainak többsége reflektál Downey magánéletére, a Vasember pedig a tökéletes egymásra találása volt színésznek és karakternek. Azon túl, hogy Tony Stark egy jó útra térő fegyverkereskedő, és a teljes sztorija egy megváltástörténet, miután megjárja a poklot, visszatérve Amerikában egy hamburgert kér Tony a Burger Kingből. Ennek amolyan szimbolikus üzenete volt, utalva a pillanatra, amikor letette a drogokat. Amikor Pepper Potts rajtakapja, hogy titokban szuperhős, azzal viccel a karakter, hogy kapta már rajta sokkal rosszabb dolgon is, ez is finom utalás a múltjára, amit a sajtó elég részletesen dokumentált, és még mindig nagyon élesen élt ekkor az amerikai nézők emlékezetében. Megtalálta a szerepet, ami valóságos metaforája lett magánéletének, a közönség pedig újra rajongani kezdett Downey-ért. Valóságos csoda Hollywoodban a karrierje.
Kiemelt kép: Stewart Cook/Online USA
