Hazánk bükköseinek és gyertyános-tölgyeseinek az egyik legjellemzőbb odúköltője az örvös légykapó. Habár hazai populációja stabilnak mondható, több országban is csökkenő tendenciát mutat az egyedszáma. Emiatt az Európai Unió által is védett faj, illetve úgynevezett Natura 2000-es jelölő faj (a védettséget élvező területen kiemelt figyelmet érdemlő faj).
Hazai gyakorisága ellenére viszonylag ritkábban kerül a természetjárók szeme elé, mivel sűrűn tartózkodik a lombkoronában, emellett félénk madár is. A fürge röptű örvös légykapók hímjei fekete-fehér tollazatukról szinte azonnal felismerhetőek, a barna-fehér mintázatú tojók azonosítása némi gyakorlatot igényel.
A Pilisi Parkerdő Zrt. és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Viselkedésökológiai Csoportja együttműködése keretében a Szentendrei Erdészet területén lévő Málnás-hegyen hosszú idő óta folynak az erdőhöz kötődő madarak, így az örvös légykapók életmódját is célzó kutatások. A vizsgálatokhoz kihelyezett közel nyolcszáz költőodú segítségével minden évben nyomon követhető a madarak költése.
1982 óta a költőtelepeken 43 ezernél is több légykapót (fióka és költő madár) gyűrűztek meg a madarászok. A gyűrűzött légykapók száma alapján a Pilisi Parkerdő e területe Európában szinte egyedülálló.
A vizsgálatok harminchét éve alatt a kutatók csak egyetlen egy fészekben találtak pigmenthiányos, albínó légykapófiókákat,
ami azt feltételezi, hogy az albinizmus rendkívül ritka lehet az örvös légykapók körében. A fészekben nevelkedő öt fiókából kettő volt albínó, a másik három fióka normális, barnás színezetű tollazattal rendelkezett.
Az albínó fiókák bőréből, csőréből, szeméből és tollazatából teljes mértékben hiányoztak a barna-fekete színt okozó melaninpigmentek. Mivel a fehér egyedek általában sokkal feltűnőbbek nemcsak számunkra, hanem az őket tápláléknak tekintő ragadozók számára is, ezért könnyebben válhatnak zsákmánnyá. Emellett a fehér utódokat a szülők hátrányban részesíthetik a táplálék elosztásakor, éppen a megszokottól eltérő megjelenésük miatt.
