Meglepett, hogy a Seveled hősére minden ajánlóban filmkritikusként hivatkoztok. Szerinted van ma olyan ember Magyarországon, akit ha megkérdeznek a foglalkozásáról, azt feleli, hogy filmkritikus?
Lehet, hogy nincs olyan, hogy ma valaki csak filmkritikát ír, de mi leszűkítettük a tevékenységét, mert így konkrétabb a karakter fókusza. A filmrajongása a lényeg.
Szerintem ez az ötlet is a film mesei jellegét és nosztalgikus érzetét erősíti. Ezt a hangnemet kerested?
Nem tudatosan. Meseinek talán azért érezhetted, mert a klasszikus vígjátékok nagyrészt mesék. Mindenesetre a mesei hangütés nem volt tudatos, de ha az lett, egyáltalán nem bánom. Ez egy populáris vígjáték, nem a szocreál irányába indultunk.
Korábban azt lehetett veled kapcsolatban olvasni, ami valamennyire találó is volt, hogy a mintáid régebbi hollywoodi rendezők, mint például Billy Wilder vagy Woody Allen. Nehéz a régebbi korok ízlését összehangolni a mai közönség elvárásaival?
Ezek a hasonlatok szerintem már nem állják meg a helyüket. Nyilván szeretem az ő filmjeiket, de már nem úgy akarok filmet csinálni, hogy most majd olyan leszek, mint ez vagy az. Reményeim szerint keresem a hangomat. Ahogy Buñuel mondta,
én csinálom a dolgomat, és nem biztos, hogy meg kell értenem, miért azt csinálom.
Nem akarom magamat bedobozolni, az csalóka lehet.
Mi az a doboz, amiben nem akarsz benne lenni?
Nehéz ügy ez, de nem szeretem, ha azt mondják rám, csakis egyfajta vígjátékot csinálok - bár értem, hogy ez felmerül, elvégre eddig mégiscsak három romkomot rendeztem. De szerintem ezek is különbözőek.
Valóban érdekel a vígjáték, szenvedélyesen. Nagyon jó műfaj, és nagy szüksége van rá a magyaroknak, de nem csak nekünk.
Ezen belül viszont nem egyfajta vagyok, vagy nem csak olyan rendező, amilyennek az előző két filmem alapján elképzeltek.
Alapvető különbség a két korábbi filmed, a Poligamy és a Coming out, illetve a Seveled között, hogy az előzőekben egy fantasztikus fordulat indította be a sztorit, azáltal került közelebb a főhős a saját érzéseihez. Amikor a Seveled történetén gondolkodtál, volt olyan pont, ahol a fantasztikum is szerepet kapott volna benne?
Az előző két filmem high concept-ötletre épült. Most klasszikus vígjátéki alaphelyzetben gondolkodtunk. Ez is kortárs ötlet, csak nincs benne akkora fordulat, lehetne egy Billy Wilder- vagy egy Richard Curtis-film alaphelyzete is. Nem az ötletben akartunk bízni, hanem a szituációban rejlő emberi potenciálban.
Amikor meseiségről beszéltem, arra is gondoltam, hogy helyenként zavarba ejtően keverednek a Seveledben a valószerű és az irreális helyzetek. A főhős munkája állandóan a megszűnés határán áll, ez sok újságírónak ismerős lehet. Az viszont nem, hogy a hazánkban tartózkodó hollywoodi filmsztár felhívja, szeretne interjút adni.
Oké, ezt elfogadom. A hollywoodi történetmesélés mindenhova beszivárog. Nem mondom azt, hogy amikor az írótársammal, Várady Zsuzsival ez utóbbi fordulatot kitaláltuk, arra gondoltunk, hogy ez hétköznapi, reális helyzet. Ezzel együtt szeretjük a történetet, így akartuk elmesélni, nem hótreálban. De most már értem, miről beszélsz, amikor mesei elemeket említesz.
Azt mondtad, már nem olyan vígjátékokat rendeznél, mint korábban. De azért a Seveledben is vannak olyan momentumok, amelyek a korábbi filmjeidre emlékeztetnek. A főhősöd most is a szórakoztatóipar, a média környékén dolgozik.
Ez nem tudatos. Fontosabb, hogy a saját belső démonaikkal küzdenek, nem a külvilág okozza a problémáikat, hanem a belső bizonytalanságuk. A Seveled hőse az elköteleződéssel küzd, pánikrohamok gyötrik. Azt hiszem, Nora Ephron mondta, hogy a katolikus vígjátékhagyományban mindig külső a probléma, a zsidó vígjátékban belülről jön, lásd Woody Allen filmjeit. Az én filmemben van mindkét típusú akadályból.
Értelmiségi hősökkel dolgozol, akiknek azért mindig jó munkájuk van, megtalálták a helyüket a szakmájukban. Ez a mai magyar filmben szokatlan, valahogy furcsának érezzük, ha egy filmkritikusnak belvárosi lakása van.
Azért ő nem egy gazdag ember. Kétszobás lakása van. Én Debrecenből jöttem, egyáltalán nem gazdag családból, és nagy hitelből tudtunk venni egy nyolcadik kerületi lakást. Itt nem szakadtunk el a realitásoktól. Persze, a hősünk szereti a munkáját, de közben megszűnőben van a munkahelye. Ennél jobban nem foglalkoztunk a szociális hátterével, mert a mi történetünk szempontjából nem releváns. Az releváns, hogy újságíróként veszélyben a munkahelye, erre rá akartunk mutatni, mert ezt látjuk magunk körül.
Mostanában azt látjuk, hogy a romantikus vígjáték éppen nem olyan népszerű Hollywoodban, és itthon is kevesebb készül, mint a kétezres években. Foglalkoztál ezzel?
Azt hiszem, a magam részéről a romantikus komédia témakört letudtam. Látom, hogy átalakulóban van a műfaj pozíciója, sok minden átkerül a tévébe. Egyébként is kevés a tiszta műfaj, minden keveredik. Akár egy szuperhősfilmben is sok műfaj motívumai keverednek. Én a romantikus komédiát egy időre abbahagyom, inkább másfelé fordulok. Szeretem ezt a műfajt, ha jól csinálják, nagy szerelmeim vannak ebből a műfajból, de nem akarok ebbe beleragadni. Kimaxoltam a romantikus vígjátékot.
Az is közös a filmjeidben, hogy férfi hősökről szólnak, férfi nézőpontból. Idegenkedsz a női hősöktől?
Tisztelem és szeretem a nőket, és nagyon örültem, hogy Várady Zsuzsival tudtunk vitatkozni a női és férfi nézőpont különbségeiről. Amúgy szerintem a Tenki Réka és Básti Juli által alakított figurák elég hangsúlyos női hősök. Van egy filmtervem, amiben csupa nő a főszereplő. Tehát nincs bennem idegenkedés a női hősöktől - eddig főleg férfi nézőpontból csináltam filmeket, de ez változhat.
A Coming outot 2013-ban mutatták be. Mit csináltál az eltelt hat évben?
Elég hamar elkezdtük fejleszteni a Seveled tervét a Filmalapnál, de sokáig tartott. A történet nézőpontja is változott, az elején egy hosszú ideje együtt élő pár lett volna a főszereplő, akiknek a kapcsolata már megfáradt. A terhesség hazugság lett volna, ezen is változtattunk. Közben rendeztem sorozatot - a Csak színház és más semmi két évadát -, a Médiatanácsban pedig a dokumentumfilmes bizottság elnöke voltam. Úgyhogy volt bőven munkám.
Szerintem a Seveled címe inkább vonatkozhat a főhős és az anyja kapcsolatára, mint a szerelmi szálra. A fiú képtelen leválni az anyjáról, az anya képtelen elengedni a fiát.
Ez igaz, de közben a cím arra is vonatkozik, hogy a főhős egyetlen nő mellett sem képes elköteleződni.
Ez az anya-fiú kapcsolat pedig generációs jelenség, magamon is azt látom, hogy iszonyatosan erősen ragaszkodom a szüleimhez. Én már nem leválni akarok, inkább egyre közelebb akarok lenni hozzájuk.
Gondolkodtunk azon, hogy a filmben is mamahotelben, vagyis otthon lakjon a főhős az édesanyjával, de aztán úgy éreztük, azt nehéz lenne összeegyeztetni a cselekmény fordulataival.
Mészáros Bélához régi munkakapcsolat fűz, ő volt a Melletted című kisfilmed főszereplője is több mint 10 éve. Szerinted is nagyobb filmsztárnak kellene lennie, mint amekkora most?
Őt egyáltalán nem érdekli a filmsztárság. Ettől még szerintem filmsztár lesz, ha akarja, ha nem. Most kezd nagyon izgalmas lenni a filmesek számára, a legjobb korban van ahhoz, hogy filmen is kamatoztatni tudja a tehetségét. Én is a rajongója vagyok.
A női főszereplő, Tenki Réka inkább drámai szerepeket játszott korábban, kivéve például a te filmedben, a Poligamyban. Szerinted vannak drámai és komikus alkatú színészek?
Minden fajta van. Vannak vígjátéki alkatok, nagyon erős karakterek, akikről vígjátéki mellékalakok jutnak eszedbe. Rékának mindenhez van érzéke, nem csak a drámához, de ez nem minden színészre igaz. Nem igaz az, hogy csak "a színész" van, és ő minden műfajt tud. Nem biztos, hogy Bruce Willis jó vígjátéki szerepekben. A férfi főhős figuráját Bélára írtam, Rékát hosszabb folyamat végén választottuk ki. Csodálatos volt a castingon, aztán mégis bevillant, hogy ismeretlen arcot kell keresnem a női főszerepre.
Haladtam tovább a castinggal, és egy éjjel, pánikszerűen, egy hónappal a forgatás kezdete előtt felriadtam az álmomból. "Rékát akarom!" - mondtam a feleségemnek. Nem értette félre. Utána hívtam vissza Rékát.
Visszautalnék még egy pillanatra a főhős foglalkozására. Te magad is filmkritikus voltál, mielőtt filmkészítő lettél. Szerinted máshogy csinálsz filmet emiatt?
Szerintem nem, mert abban a szakmában eleve kívülállónak éreztem magam. Nagyon jó emberekkel, kollégákkal találkoztam, de mivel mindig is filmrendező akartam lenni, tudtam, hogy nem ez a végcél. Miben csinálnék másként filmet emiatt? A kritikusoknak akarnék megfelelni? Nem hiszem. Ráadásul sokszor nagyon más volt a véleményem filmekről, mint az akkori kollégáknak.
Inkább filmkritikusként érezted magad kívülállónak, mint most filmkészítőként? Most a helyeden vagy?
Úgy érzem, hogy igen.
