Az egész azzal kezdődött, hogy 2015-ben Norman Reedus kapott egy hívást Joel Stillermantől, az AMC amerikai kábelcsatorna vezető producerétől, hogy amennyiben van kedve, ugorjon fel egy motorra, és csináljon egy műsort, ők pedig megadnak mindenfajta támogatást. Az ötlet nem légből kapott volt, ugyanis Stillermanék gyaníthatóan szerették volna meglovagolni Reedus akkor már egekben lévő népszerűségét. Mivel a Walking Deadet is az AMC vetíti, Reedus road movie-szerű sorozatával sok kockázatot nem vállaltak. Emiatt elkezdték felépíteni Reedust a következő évekre, hogy a csatorna vezető arcává válhasson kábel- és közösségi médiás fronton.
"Szereted a motorokat, csinálj már egy műsort!"
Stillerman ezzel a mondattal hívta fel Reedust, amire a színész annyit válaszolt, "Jaja, okés, máris", szóval sokat azért nem kellett győzködni. Motorok iránti érdeklődése fiatalkorában kezdődött, mikor látta az Easy Rider (Szelíd motorosok) című filmet, ami alapjában határozta meg generációk gondolkodását a motorozásról. Példaképe Peter Fonda, a film forgatókönyvírója és egyik főszereplője lett, ezért Reedus még Los Angeles-i éveiben beszerzett egy motort, amivel megpróbálta újraalkotni azt az érzést, amit a film kiváltott belőle. Többféle típusú kétkerekűje volt az évek során, és még azt is elintézte, hogy a Walking Deadbe is belepakolják a szenvedélyét.
Először azt találták ki a sorozat készítői, hogy lóháton közlekedjek, de egyszerűen be voltam szarva a lovaktól. A nagy szemük miatt, és hogy érzik, ha valaki fél körülöttük. Láttam a forgatás helyszínén, hogy ott parkol egy motor, megkérdeztem kié, majd elmondták, hogy a sorozatbéli bátyámnak szánták. Megmondtam, hogy én is kérek, ha már ő is motorozik.
Reedus védjegyévé vált a kétkerekű mind a sorozatban, mind pedig a közösségi médiában, utóbbiban egyébként elképesztően aktív. Az idétlen posztjairól és fordulatos élettörténetéről már írtunk korábban, elég most annyi, hogy a színészt többet látni motoron, mint egyéb pózokban és környezetben.
A kalandozós műsor első évada epizódonként 6-700 ezer nézőt vonzott az amerikai tévék képernyői elé, ami nem mondható rossz számnak úgy, hogy erősen rétegműsorról beszélünk. Egyfelől a kábelcsatornák nézettségeihez képest jó a félmilliós nézőszám is, ha azt vesszük alapul, hogy az egész világon ismert Walking Dead kilencedik szezonjánál epizódonként 7,5 millió néző ült a képernyők elé. Reedus tulajdonképpen vezető színészi pozíciója révén érte el horrorsorozat nézettségének egytizedét, emellett természetesen új nézőket is megnyerhetett az AMC.
A Ride with Norman Reedus koncepciója abból építkezik, hogy a műsorvezető motormániás, ebből kifolyólag ebben a kultúrában mozog legotthonosabban. Többnyire minden adásban vele tart egy ismertebb ember: többek között Marilyn Manson, Jeffrey Dean Morgan, de például az említett Peter Fonda is. A műsor felépítése magával hozza a road movie-k jellegét, azaz többnyire ismeretlen helyszínekre utaznak, felfedezik a hely érdekességeit vagy épp új ismerősökre tesznek szert.
Míg az Easy Rider inkább dokumentarista jellegű, addig Reedus sokkal inkább szeretné megértetni a laikusokkal is, hogy mitől jó motorozni akár a kopár sivatagon keresztül is.
Csak teszik mindezt úgy, hogy olyan témákhoz nyúlnak, ami a nézőknek túl mély, emiatt összecsapottnak tűnnek az adások.
És mi történik azután, hogy felülsz egy Harley-ra?
Erről szól a sorozat. Felülnek egy motorra, nekivágnak az államoknak, találkoznak helyi motoros arcokkal, nevezetes helyeket néznek meg, kultikus kajáldákba, kocsmákba térnek be. Semmivel nem több ez, mint bármelyik amerikai gasztronómiai műsor forgatókönyve, azzal a kivétellel, hogy itt végig a motoros életvitel marad a középpontban. Abból látszik, hogy mennyire szabad kezet kapott Reedus, hogy az összes vendéget ő válogathatja meg, egy-két kivétellel, mikor a Walking Dead stábjából kellett valakit összeszedni, némileg becsalogatva annak nézőit.
Hogy nagyjából milyen a műsor felépítése, könnyen kikövetkeztethető, ha ránézünk az alábbi epizódra, amiben az NBC híres tévését, Chelsea Handlert hívta meg utazópartnernek. Utóbbi egyébként a Netflixen is vezetett talkshow-t Chelsea címmel, de Amerikán kívül azért kevésbé ismerik a nevét. Szerencsére Reedus műsora nem mesterkélt módon vicces, inkább csak simán engedik, hogy a szereplők egymás mondataira reflektáljanak. Például Reedus alább elmeséli, hogy Tom Cruise dublőre tanított neki valami marha jót, mire Handler megkérdezi:
Azt, hogy hogyan legyél szcientológus?
Egyébként csak azt tanulta meg, hogyan kell lazán motorozni.
Reedus szinte egyszemélyes műsorában túlságosan ő van a középpontban, még a vendégek és az utazásból adódó színesség ellenére is. Hiába van ott egy vendég, a színész elég sokszor fürdőzik a népszerűségben, elfelejtve, hogy amúgy utazik valakivel. Elég megnézni a lentebbi videót, ami egy dél-karolinai útjukon készült. Mivel a sorozat a készítését illetően is inkább spontánabb jellegű, így a legtöbb utat nem is tervezik meg.
Reedus el is mesélte már, hogy imádja, mikor városról városra járnak, és a rajongók megállítják őt és fotót kérnek. Az egyik epizódban például elindulnak a Halál-völgy Nemzeti Parkba, és melléjük szegődik egy motoros lánybanda, akikkel közösen megállapítják az epizód végére, hogy a sivatagban motorozás megnyugtató dolog, hiába szereti valaki a város zaját. Ennél nagyobb okosságok nem hangzanak el, ahhoz túlságosan poénos, nemtörődöm fickó Reedus.
De felhozható-e mindez valódi negatívumként, ha már a címből tudjuk, mire számítsunk?
A nemre szavaznék, bár egy motoros dokumentumsorozatban talán jobb lenne, ha a műsorvezető személye kissé háttérbe szorulna a járművek javára. Zavaró az is, hogy a motorokról konkrétan alig derülnek ki dolgok, azt leszámítva, hogy milyen típusúak vagy hogy mióta gyártják őket, és egyéb, általános információk, amelyek mélyebb taglalása például az Autókereskedők című műsort társai felé emelte.
Ehelyett viszont őrülten sok a popkulturális utalás, ami a motoros közeget egészen biztosan kielégíti, a "laikus" néző pedig maximum elnyom egy kis hümmögést, látva a különösebbnél különösebb szubkultúrákat.
Az amerikaiak közül nincs mindenkinek komoly ismerete a motoros kultúráról, Reedus pedig nem is segít abban, hogy ezt megismerjük. Elhülyéskednek a bandatagokkal, végignéznek műhelyeket, kocsmákat, miközben az ember úgy érzi magát, ez a műsor két dolog miatt készülhetett el:
- Hogy megpróbáljanak a Walking Dead mellé még egy kis nézettséget bezsákolni.
- Hogy kifejezzék tiszteletüket az Szelíd motorosok csapatának, vele együtt az életérzésnek.
Egyébként itthon is vetítik, méghozzá szinkronnal, talán nálunk is reménykedtek abban, hogy Reedus személye elviszi majd a hátán az egészet. A negyedik évadot már berendelték, holott az adásonkénti nézettség beesett négyszázezer alá.
A Ride with Norman Reedus tipikusan az a műsor, ami a YouTube-on kiváló lenne, akár fizetős tartalomként is, hogy tényleg célzottabb módon találják meg a nézőket.
Csak így pont az a baja, hogy túl sokat akar, azt viszont kevés sikerrel.
Kiemelt kép: Instagram.com/bigbaldhead
