Egy friss tanulmány alapján megaszárazság, azaz évtizedeken át tartó aszály kezdődött az Egyesült Államok nyugati részén - írja az MTI. A szakértők szerint a 2000 óta tartó jelenség természetes, de a klímaváltozás jelentősen súlyosbítja.
A szakemberek faévgyűrűket tanulmányozva rekonstruálták a térség talajnedvességének változásait az elmúlt 1200 évben. A vizsgálatuk során figyelembe vettek olyan kísérő bizonyítékokat is, mint például bizonyos települések elnéptelenedése.
Az adatok alapján 800 és 2018 között nagyjából 40 aszályos időszak volt Észak-Amerika nyugati területein. Ezek közül mindössze négy felelt meg a megaszárazság kritériumainak: egy a 800-as évek végén, egy az 1100-as évek közepén, egy az 1200-as években, egy pedig az 1500-as évek végén.
Az információk alapján a korábbi megaszárazságok közül a negyedik (1575-1603) lehetett a legsúlyosabb, de a mostani aszály majdnem ugyanilyen pusztító.
Park Williams, a New York-i Columbia Egyetemen munkatársa és kollégái szerint a jelenlegi aszály kétségtelenül természetes jelenség, ugyanakkor a klímaváltozás jelentősen súlyosbítja. A csapat úgy véli, hogy a Csendes-óceán trópusi felszíni vizeinek felmelegedéséért és lehűléséért felelős időjárási jelenségek, az El Nino és a La Nina kulcsszerepet játszanak a helyzet alakulásában.
A szárazság hatásaival kapcsolatban a kutatók elmondták, hogy a régió két legfontosabb vízgyűjtőmedencéje, a Powell-tó és a Mead-tó is drasztikusan leapadt, míg a bozóttüzek kiterjedése egyre növekszik a térségben. Néhány szakértő ugyanakkor óvatosságra int, mondván, hogy túlságosan korai lenne még megmondani, hogy a térséget valóban megaszárazság sújtja-e.
