Az éhség mindenkiből kihozza a legrosszabbat, főleg, ha ehhez elviselhetetlen forróság is társul - hatványozottan igaz ez a Föld egyik legforróbb területén, a Halál-völgyben (Death Valley), az abszolút melegrekord (56,7°C, 1913) mérésének helyszínén.
A nyár közepén átlagosan 40 fokos hőséget ontó, a századforduló után rövid ideig aranyásókkal teli völgy és környéke számos kincskereső halálát okozta, minden bizonnyal egyikük sem ért azonban olyan furcsa véget, mint a zsebében talált levélből következtethetően egyszerűen csak Rossként emlegetett csavargó, aki 1908-ban a nevét egy közeli aranylelőhelyről kapott Goldfieldben (=Aranymező) próbálta kedvezőbb mederbe terelni az életét.
A ma alig háromszáz embernek otthont adó településen akkor közel húszezren laktak, a környék legnagyobb településeként pedig a térség központját is jelentette, így minden lehetőség adott lett volna ahhoz, hogy a munkanélküli Ross némi pénzhez jusson.
A férfinak azonban nem volt ilyen szerencséje, éhségét pedig képtelen volt csillapítani, míg a könyvtár előtt felhalmozott szemétben túrva egy jókora tégelynyi pasztára bukkant. A keverék meglepően édesnek tűnt - köszönhetően a liszt és víz mellett a paszta hatvan százalékát adó timsónak -, így el is fogyasztotta a szert, remélve, hogy az nem okoz majd gondot a szervezetében.
Nem volt szerencséje, hiszen a krém könyvragasztó volt: a keveréknek a liszt és víz melletti fontos alkotóeleme a fertőtlenítés mellett bőrcserzésre, vérzéscsillapításra, valamint savanyúságokhoz használt timsó, ami nagy mennyiségben halált okoz.
Ross nem kerülhette el a sorsát, így rövidesen elhunyt. A testére rátaláló helyiek úgy gondolták, saját temetőik egyikében, a Pioneer Cemetery-ben adják meg neki a végtisztességet, sírkövére pedig csak néhány szót írtak:
UNKNOWN
MAN
DIED EATING
LIBRARY PASTE
JULY 14 1908,
azaz
"Ismeretlen
férfi, belehalt a
könyvtári paszta
megevésébe
1908. július 14."
A szomszédaihoz hasonlóan egyszerű fehér sírkő vörös betűi ma is meglepően élénkek, így a legendát megcáfolni kívánó szkeptikusokat a felirat nem győzi meg épp maradéktalanul, noha azt számos alkalommal újrafesthették az elmúlt közel száztizenegy évben.
A történetet mindemellett megerősíteni látszik a Renóban megjelenő Reno Gazette-Journal rövidhíre (1908. július 20.), ami az autógarázs mellett megtalált férfi boncolási eredményét közölte: a vizsgálat szerint az ismeretlen közel állt az éhhalálhoz, keringési- és emésztőrendszere rossz állapotban volt, gyomrában pedig csak a tégelynyi, vagy tubusnyi ragasztó nyomait fedezte fel.
A történet ettől függetlenül persze lehet egy, a goldfieldiek által jól célzott, figyelmet a városra irányító kacsa is, a tanulságon mindez azonban semmit sem változtat:
ragasztót enni egyáltalán nem jó ötlet.
