1933-ban egy mérnök, ifjabb Hantos István furcsa ötlettel állt elő, javasolva, hogy
építsen a főváros függővasutat a Zugligetből a János-hegyre.
Az ötlet megtetszett a városatyáknak, sőt, a tervekre az előzetes engedélyt is megszerezte, de az álom nem vált valósággá.
A téma a következő években többször is napirendre került, és a BKK elődjét jelentő BSZKRT berkeiben felmerült kérdések - képes lesz-e a János-hegyi kilátó elég embert vonzani ahhoz, hogy megérje üzemeltetni a pályát, és lesz-e így egyáltalán szükség az akkor már több mint hat évtizede közlekedő Fogaskerekűre? - ellenére 1940-ben végül úgy tűnt, a városvezetés a tettek mezejére lép, a második világháború azonban mindent elsöpört.
A Libegő ötlete csak negyedszázaddal később, 1967-ben ütötte fel újra a fejét: a XII. kerületi Tanács által felkért UVATERV el is készítette a terveket, azok azonban nem maradtak sokáig a tervasztalon, 1969 márciusában ugyanis megkezdődtek a munkák, 1970. augusztus 20-án pedig osztrák szürkeimportból - az Alpok számos síliftjét és olasz felvonókat életre keltő Bruder Giraktól - szerzett székekkel és kábelekkel megindult a tizenkét perc alatt a hegyre repítő drótkötélpálya, ami
a Jánoshegyi Légpálya nevet kapta.
A névadás egyáltalán nem volt azonban olyan egyszerű folyamat, mint amilyennek tűnik: a kerületi Tanács 1970 első hónapjaiban pályázatot a János-hegyre kúszó, illetve onnan Zugligetbe repítő vonal nevére.
A szocializmus autóiparának csillagai
A 262 méteres emelkedésű Libegő kötelén ma egyszerre százkét látogató élvezheti az utat, akiknek áramszünet esetén sem kell sokáig a levegőben himbálózniuk, hiszen a megnyitás után előbb egy Trabant-, 1990-től pedig egy LADA 1300 motorjának üzembe állításával folytathatják az útjukat a cél felé.
A névadó versenyre rövid idő alatt 3200 levél érkezett, benne tízezernél is több ötlettel.
"Akadt levélíró, aki egymaga százhetven névötlettel ostromolta az eget, illetve a János-hegy tisztes ormát"
- emeli ki a Magyar Hírlap (1970. július 14.) a legtermékenyebb pályázót, de a kor sajtótermékei, illetve beszámolói a legkreatívabb, legszörnyűbb, vagy épp leginkább A szocialista szellem vasútjának tőszomszédságába illő próbálkozásokat is közzétették.
Ezek közül emeltünk most ki néhányat.
- Acélpók
- Aerobox, aerobusz, aerotrén
- Alibaba karosszéke
- Angyalkák sétánya, angyalvasút
- Álomhinta, álomhajó
- Azúrlift
- Billegő
- Boldogság függővasút
- Boszorkányszék, boszorkányseprű
- Budai röpszék
- Drótcsacsi, drótcsuszi
- Elevátor-bele-bátor
- Égi fotel, égi gondola, égi taliga, égszék
- Émelygő
- Feljános, feljancsi, fel-le-jános
- Fenn-leng
- Fityegő
- Fotellift
- Gyönyörszék
- Hegyi-kopter
- Huza-vona
- Jancsille, jancsilift, janócska, janibusz, janikopter
- Janovka
- Kúszószék
- Látóbatár
- Lég-út
- Lógvasút
- MILÉV (Mini-Légi-Vonat)
- Negyalog
- Puszivasút
- Röp-ülőke, rep-ülés, röpülő csészealj, röpjankó, röppentyű
- Szellő-szán
- Tájdrót
- Űrszék, űrdaru
- Villamos-szék
- Zugjánovka, zuglovka, zuglóca, zulikopter
- Zuglibusz
Mindez persze semmi amellett, amit egy lelkes színházrajongó ajánlott: a pálya viselje Honthy Hanna nevét, a felső állomáson építendő vendéglátóhely ajtaja felett pedig álljon ott a felirat:
Lata-bár.
Sílift sípálya nélkül
A világ drótkötélpályái a legtöbb esetben sípályák mellett születnek meg, így nem meglepő, hogy a Libegő mellé, a Normafa és a János-hegy közti lejtőkre is terveztek egy útvonalat a budai hegyekben síelni vágyók kedvéért.
A Télipark néven megálmodott útvonal felső szakasza - tízezer hektárnyi terület bokroktól való megszabadítása után - el is készült, de az első télen történt halálos baleset miatt az alsó szakasz, illetve a kötélpálya közepén nyitandó köztes állomás terve a rajzasztalon maradt, az elkészült részt pedig bezárták.
