Christian Friedrich Samuel Hahnemann, a homeopátia atyja, modern szemmel egy zseniális orvos volt. Az 1700-as évek végén az orvoslás nagyon furcsán zajlott, érdekesebbnél érdekesebb teóriákkal az emberi test működéséről, ami rengeteg félrekezelt beteggel járt. Hahnemann úgy gondolta, hogy az orvosok többet ártanak, mint használnak, és egy több ezer éves, általa újra felfedezett megközelítést javasolt: a hasonló hasonlót gyógyít elméletet, ami az egész modern homeopátiának is az alapja.
Hahnemann, mivel átesett a malárián és kínafakéreggel gyógyították meg, kikövetkeztette, hogy a cinchona fa kérge maláriaellenes tulajdonságokkal rendelkezik. Úgy gondolta (mi baj lehet?), hogy saját magán fogja tesztelni, és fogyasztott egy kicsit az egyébként tényleg maláriaölő kinintartalmú kéregből, amitől viszont éppen, hogy a malária tüneteit kezdte produkálni. Mit tehet ilyenkor egy logikus gondolkodású, józan életű, tanult orvos? Elkezdte magát kisebb mennyiséggel kezelni, és ezt minden más, mérgező növényre is alkalmazta - nemcsak magán, hanem az ismerősein, sőt, a tizenegy gyerekén is.
A hatóanyag visszhangja is elég a gyógyuláshoz
Az ilyen módon kezelt emberek azonban egyre betegebbek és betegebbek lettek. Ezért Hahnemann még tovább csökkentette az adagot, és elkezdte azt az eljárást, ami ma a homeopátia alapja: 1 csepp növényes oldatot 99 csepp vízzel hígított, majd ezt is ugyanilyen arányban tovább hígította, és így tovább. Úgy gondolta, hogy a hatóanyag "visszhangja", "lábnyoma" is elegendő ahhoz, hogy valakit kigyógyítson a betegségéből.
Hahnemann korának valóban zseniális orvosa volt, a homeopátia viszont leragadt az 1810-ban papírra vetett tanításainál. A homeopátiás szereket még ma is így készítik, a 19. században praktizált orvos alapelvei alapján, persze kicsit továbbgondolva és modernizálva az eljárásokat.
- A hasonlóság elve: ha valami okoz egy bizonyos fajta tünetet, ugyanazzal a szerrel ez a tünet megszüntethető. Ez azt jelenti például, hogy a koffein egy adott koncentrációjával az álmatlanság gyógyítható.
- A potenciálás: így nevezzük a homeopátiás szerek készítési módját. Ennek során a kiindulási anyagot szakaszosan hígítják. A hatóanyagos tinktúrát nagyon nagy arányban kell tiszta vízzel hígítani. 1 C (centesimal) jelöli az 1:99-es arányt, azaz egy csepp hatóanyaghoz 99 csepp vizet kevernek. A hígítási lépések között dinamizálják a szert, azaz ütik és rázzák, a hivatalos álláspontjuk szerint kinetikus energiát közölnek vele.
- Gyógyszervizsgálatok egészséges személyeken: a gyógyszervizsgálatokat egészséges személyeken végzik a gyógyszer hatásainak feltérképezésére. Azt vizsgálják, hogy milyen tüneteket okoz a homeopátiás gyógyszer, mert ezeknek a tüneteknek a gyógyítására fogják felhasználni majd. Tehát a hasonlót hasonlóval gyógyítják.
Tudományos szemmel mindez nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek: a tudomány mai állása szerint a víz nem emlékszik semmire, ráadásul a hígításnál akkor, ha átlépjük a 12 C-s egységet, az oldat már egy darab molekulát sem tartalmaz a kiindulási anyagból.
Tehát nincs hatóanyag, csak egy végletekig hígított, rezegtetett víz, amit aztán cukorgolyócskákra csepegtetnek.
A tudomány szerint nem működik
A homeopátia hatékonyságát több alkalommal cáfolta meg a tudomány, legutóbb éppen 2002-ben, 2010-ben, de érkezett rá kemény kritika 2015-ben az Ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanácstól és 2017-ben az EASAC, azaz az Európai Tudományos Akadémiák Tanácsadó Testülete is kifejtette, nincs bizonyíték a homeopátia működésére. Ennek ellenére a szereket még mindig százmillió ember használja csak az EU-ban. A Homeopátiás Kutatóintézet szerint egyébként világszerte rendszeresen 200 millióan élnek ezzel az alternatív orvoslási módszerrel, itthon az Index 2017-es felmérése alapján az emberek majdnem fele, több mint 40% hisz a hatékonyságában. Ez növekvő tendenciát mutat, 2016-ban ugyanis az arány még csak 35% volt. Érdekes egyébként, hogy bár
a homeopátiában úgy általában többen hisznek, magukban az alapelveiben viszont már jóval kevesebben.
Sőt, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kiadott egy alternatív és kiegészítő orvoslásra vonatkozó tervet, ami 2023-ig felvázolja a lehetséges irányokat, ahogyan többek között a homeopátiát is be lehetne építeni ellenőrzött keretek között az országok egészségügyi rendszerébe. Igaz, itt meg kell említeni, hogy a homeopátiát olyan kétes eredményű eljárásokkal említik egy lapon, mint az antropozófiai gyógyászat, a kiropraktika és az oszteopátia, kiemelve, hogy a használat teszi szükségessé, hogy az egészségügyi rendszerek komolyabban foglalkozzanak velük.
Többek között ezért éreztem úgy, hogy érdemes lenne adni egy esélyt a homeopátiás szakembereknek a véleményük kifejtésére, hogy megmutathassák, miért bánik velük mostohán a tudományos szféra nemcsak Európában, hanem világszerte. A Boiron gyárnál pedig keresve sem találtam volna jobb helyet erre, hiszen 2018-ban 604,22 millió eurós bevételt termeltek világszinten, és ezzel a homeopátiás gyógyszerpiac vezető vállalatává váltak.
A magyarok 44 százaléka hisz a homeopátiában
41 százalék szerint viszont nem szabad hinni benne.
Zúzott méhecskével az egészségért
A Boiron gyógyszercéget 1932-ben alapította Jean és Henri Boiron Párizsban és Lyonban. Jelenleg közel ötven országban vannak jelen 21 leányvállalattal, 1993 óta itthon is. Több mint 3700 alkalmazottal dolgoznak, és közel negyvenféle terméket értékesítenek világszerte. A sajtótúrán a cég messimy-i üzemébe látogattunk el, ahol több előadást is meghallgattunk, többek között Jean-Christophe Bayssattól, aki a vezérigazgató-helyettes és főgyógyszerész, vagy beszélgethettünk Michéle Boironnal, aki az alapító család leszármazottja.
Az előadók kifejtették: első számú céljuk, hogy a homeopátia terápiás helyét megtalálják a hagyományos, általuk allopátiás gyógyszereknek nevezett szerek mellett - tehát alapvetően kiegészítő kezelésnek szánják, valamint olyan esetekre, amikor a hagyományos gyógyszerezés nem indokolt. Egy orvosnak magának kell eldöntenie, hogy a betegnek szüksége van-e az allopátiás orvoslásra, vagy elég számára a homeopátiás megoldás, aminek nagy előnye, hogy mellékhatás nélküli, és a szervezet természetes öngyógyító funkcióit indítja be.
A Boiron kizárólag természetes alapanyagokkal dolgozik: növényi, ásványi és állati eredetű anyagokat használ a törzsoldatok kifejlesztéséhez, amikből jelenleg 2500 különböző fajta létezik. Ezeket a törzsoldatokat hígítják és rázogatják, vagyis potenciálják tovább a gyárakban. Mint a túrán megtudtuk, készülnek törzsoldatok olyan gyógynövényekből, mint például az igazi szupersztár árnika (zúzódásra, sebekre, fejfájásra, de még szerelmi bánatra is jó). De zúzott méheket is felhasználnak a gyártás során - szerencsére nem a Boiron miatt fognak kihalni az egyébként is nagyon megfogyatkozott rovarok, mivel
egy zúzott méhecske akár egy egész országnyi embert is elláthat homeopátiás gyógyszerrel, hála a vég nélküli hígításnak.
A Boironban minden szer gyógyszertörzskönyvvel rendelkezik, a cégcsoport ötven százalékban monokomponensű készítményeket gyárt (ez egy hatóanyagot jelent), ötven százalékban pedig saját, komplex termékeket, amelyek több összetevőt tartalmaznak, és gyakori betegségekre írják fel őket, mint például a megfázás vagy az allergia.
A megszólalók kiemelték, hogy a homeopátiás szerek azért jók, mert csecsemőkortól egészen halálunk napjáig használhatjuk őket, és annyi betegséget lefednek, hogy gyakorlatilag minden életkorban hasznosak lehetnek. Itt kezdtem el először gondolkodni azon, vajon egy homeopátiás orvos milyen felelősséggel tartozik, tegyük fel, egy csecsemőért, amikor a hagyományos gyógyszer helyett homeopátiás szert ír fel az édesanyának, akinek esetleg nincs meg a saját háttértudása ahhoz, hogy felelős döntést hozzon, ehelyett teljesen rábízza magát a doktorra. És azon is, hogy milyen módon biztosítják azt a homeopátiás szereket gyártók, hogy az orvosoknak megfelelő információkat juttassanak el erről a felelősségről - a kérdést fel is tettem, de választ nem kaptam rá a másfél nap során.
A homeopátiás szerek egyik fő célja az antibiotikum-használat visszaszorítása, ami valóban óriási probléma, főleg azért, mert az orvosok felelőtlenül írják fel az ilyen szereket, a betegek pedig ugyanilyen felelőtlenül szedik őket minden betegségre. A jövő egyik nagy orvosi kihívása lehet az olyan szuperbaktériumok születése, amelyeket már nem tudunk legyűrni antibiotikumokkal - ha ezt segít megakadályozni a homeopátia, már rengeteget használt az emberiségnek. Az antibiotikum-rezisztencia ugyanis az Európai Unióban évente 25 ezer, világszinten 700 ezer ember haláláért felelős.
Ha így folytatjuk, az egyszerű fertőzésekbe is belehalunk
Évi 700 ezer ember életét követelik az antibiotikumnak ellenálló baktériumok, pedig könnyen tehetnénk ellenük.
A Boiron gyárában naponta több millió golyócskát gyártanak, és itt fejlesztették ki a háromszoros impregnálást is, ami annyit jelent, hogy a hígított oldat háromszor kerül rá a szacharóz golyócskákra. Túladagolás nem lehetséges, mivel a szerekben már nincs konkrét hatóanyag, jellemzően az 5 bogyó a legmegfelelőbb a különböző betegségekre, de ezt mindig orvos dönti el személyes igények alapján.
Az egészről az a benyomásom, hogy a homeopátiát nem konkrét kezelésként, csak tünetek enyhítésére és megelőzésként szeretnék használni. Egyfajta furcsa fájdalomcsillapítóként: nincs hatóanyag, mégis vannak jó páran, akiknek hatékony egy ilyen kezelés. Franciaországban például az orvosi konzultációkon megjelenő leggyakoribb betegségek ötven százalékát fedi le a homeopátiás gyógyszeripar: a felső légúti betegségeket, az izomfájdalmat, valamint a szorongásos és alvásproblémákat.
A homeopátia hatásmechanizmusa egyelőre nem ismert, és gyakran érvelnek azzal, hogy a hagyományos gyógyszereknél sem feltétlenül kell ismerni a hatásmechanizmust ahhoz, hogy forgalomba kerülhessenek. Csakhogy ezeknél általában az engedélyeztetéshez hosszú, állatokon és embereken végzett kísérletsorozaton keresztül vezet az út, amit a homeopátiás szerek nem tudnak felmutatni. Hiába nem ismerjük például a Xanax teljes hatásmechanizmusát, az összetevőkét igen, és a klinikai kutatások is bizonyították, hogy a szer működik - a homeopátiás szereknél azonban nincs ilyen kikötés, sokuknál egyszerűsített eljárással lehet engedélyeztetni a forgalomba hozatalt.
Csodálatos gyógyulás van, kutatás az nincs
Rengeteg esettanulmányt hallottam a hatékony homeopátiás kezelésekről, a legtöbbet talán dr. Christelle Charvet-tól, aki egy homeopata nőgyógyász, és ő zárta az első napi gyárlátogatásunkat az előadásával. Elmondta, hogy több betegét gyógyította már meg, vagy enyhítette a tüneteiket homeopátiás orvoslás segítségével, hallottunk reménytelennek tűnő teherbe esésről, menstruációs fájdalmak kezeléséről és hüvelygomba gyógyításáról is. Viszont tudományos kutatást ő sem tudott nekem idézni, hiába tettük fel többen a kérdést, hogy van-e ilyesmi az általa említett esetekre. De egy nagyon fontos problémáját megnevezte a homeopátiának, amiben igazából a veszélyes is rejlik: amikor homeopátiás gyógyszereket ír fel a pácienseinek, azok nem kérdőjelezik meg, hogyan működik, és etikus-e, amit kapnak.
Egyszerűen beszedik, amit az orvosuk ajánl számukra.
Charvet azt is elmondta, hogy szerinte az európai akadémiák azért ellenzik a homeopátiát, mert nem gyakorló orvosok, és nem tudják, hogy mi történik jelenleg a gyakorlatban. Azok a gyakorló orvosok pedig, akik nem hisznek a homeopátiában, egyelőre csak nem próbálták ki. Ezután elmondott egy történetet egy előadásról egy orvosi egyetemen, ahol egy szkeptikus orvospalánta még az előadás előtt odament hozzá, és előrevetítette, hogy nagyon meg fogja nehezíteni ezt az egy órát a kérdéseivel - de végül annyira összezavarta, amit hallott, hogy mégsem kérdezett semmit. Velem Charvet nem járt ekkora sikerrel, maradtak volna még kérdéseim, de mivel egyébként is elcsúsztunk, megbeszéltük, hogy később kapok tudományos kutatásokat ezekre a témákra is.
A PubMed-en, a legnagyobb tudományos kutatásokat összegyűjtő portálon valóban van rengeteg homeopátiával kapcsolatos kutatás, és a Carstens-Stiftung weboldalán is akad bőven, utóbbi ugyan egy komplementer és alternatív medicina kutatásra létrehozott alapítvány, de az adatbázisuk tökéletesen kereshető. A sajtótúrán 5700 kutatásról beszéltek, itt viszont homeopátia kulcsszóra csak 1321-et talál, közülük csak 523 peer-reviewed, azaz egy független tudományos kutatócsoport által is elfogadott. Bár nem néztem át mind az 523-at, 100 körül megálltam, a tendencia azt mutatta, hogy
- vagy nem volt a homeopátiára pozitív eredménye a kutatásnak,
- vagy ugyan eredményes volt, sokszor látványos is, de nagyon alacsony alanyszámmal dolgozott (a 100-at is nagyon ritkán érte el a kísérletben résztvevők száma, tudományos szempontból pedig ez nagyon kevés),
- vagy az alanyok tudták, hogy homeopátiás gyógyszert szednek, így pedig nem lehet kizárni a placebohatást, ami a tudomány jelenlegi állása szerint az egész homeopátiás működésért felelős.
Hasonló problémája volt a homeopátiás kutatásokkal egyébként a cikkem elején említett Ausztrál Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatási Tanácsnak is, amelynek a most nyilvánosságra hozott jelentése volt a második ilyen, mivel az elsőt megfelelő körültekintés és a kutatási módszerek hiányosságaira hivatkozva nem engedték ki a kezeik közül. A második tanulmány viszont megszületett, és komoly ellenkezést váltott ki a homeopátiásokból, ami nem is csoda. Az ausztrál ombudsmanhoz három helyi, országos homeopátiás szervezet is nyújtott be vizsgálati kérelmet, több hibára és homeopata szakértő hiányára hivatkozva, bár arról nem találtam információt, hogy végül ez a vizsgálat el is indult-e, vagy csak a kérelemig jutott a dolog.
Nincs bizonyíték, hogy nem működik, de arra sem, hogy igen
Fontos megjegyezni, hogy sem az ausztrálok, sem az EASAC nem állította, hogy van bizonyítéka a homeopátia hatástalanságára - csupán azt, hogy a jelenlegi kutatások kevesek, tudományos szempontból elhanyagolhatók, és ahhoz, hogy hatékonynak lehessen nevezni a gyógyászati módszert, édeskevés, amit fel tud mutatni. A 40-50 fős kutatásokból az egész emberiségre levezetni következtetéseket nem lehet, azoknál az eseteknél pedig, amikor az alanyok tudják, hogy homeopátiás szert szednek, fennáll a placebo lehetősége, ami olyan erős lehet, hogy magától beindítja a gyógyító folyamatokat a testben. Arról nem is beszélve, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a homeopátiás hatásmechanizmus nem is működhet - bár vannak kutatások a nanorészecskékre és a víz elektronjaira, mint potenciális hatásmechanizmusra, de egyelőre ezek is gyerekcipőben járnak.
A homeopátia támogatói általában arra hivatkoznak, hogy a homeopátia individualizált módszert használ, így a hagyományos, duplavak, kontrollált vizsgálatokkal nagyon nehéz kutatni.
Amikor kértem információt olyan kutatásokról, amelyek bizonyítják a homeopátia hatásosságát, olyan metaanalíziseket kaptam, amik ugyan hoztak némi eredményt, de a konklúzió minden esetben egyértelműen az, ami egyébként a tudományos szféráé is: a hiányos, rossz metódusokkal és kevés alanyszámmal végzett kutatásokból nem lehet megállapítani, hogy a módszer működik (1., 2., 3., 4., 5). Második körben már érkezett három olyan kutatás, ami a homeopátia hatásosságát, vagy legalábbis nem hatástalanságát bizonyítja, bár mindegyik kiegészítő orvoslással foglalkozó szaklapokban vagy weboldalakon jelent meg, és csak egyről sikerült kideríteni, hogy peer-reviewed, a többiről ilyet nem említenek. Ráadásul az első két kutatásban résztvevő alanyok pontosan tudták, hogy homeopátiás szert kapnak-e, így a placebóhatás továbbra is komoly tényező lehet a javulásuk okaként.
Az első, hozzánk eljuttatott kutatás, a BMC Complementary and Alternative Medicine Journal peer-reviewed cikke azt mutatja, hogy az akut légzési és fülproblémák kezelésében a homeopátiás eredmény nem volt rosszabb, mint a hagyományos gyógyszereknél. Ez a kutatás már nagyobb alanyszámmal dolgozott, de a leírásból arra lehet következtetni, hogy a résztvevők tudták, ha homeopátiás szert kaptak. A másik kettő a depresszió és a vertigo kezelésével kapcsolatban készült, az elsőnél fontos azt is megjegyezni, hogy nem klinikai, hanem saját bevalláson alapuló depressziósokat gyűjtöttek alanyként, és a résztvevők tudták, ha homeopátiás szert kapnak - a kutatás így zárult azzal a konklúzióval, hogy a homeopátia hatásos lehet a depresszió enyhítésében. A vertigóval kapcsolatos kutatás egy négy korábbi tanulmányt elemző metaanalízis, viszont ezek a tanulmányok legalább duplavak kutatásokról számolnak be, azaz olyanokról, amelyekben sem az orvos, sem a páciens nem tudja, hogy milyen gyógyszert kap. Az eredmény az lett, hogy a homeopátiás szer hatékony alternatíva lehet a vertigo kezelésére.
A homeopátiás szakértőtől egyébként megtudtuk, hogy a duplavak, randomizált kutatásokkal az a baj, hogy a homeopata nem tudja felírni és kikísérletezni azt a szeregyüttest, ami végül szerintük segít a betegen. Sokszor van szükség második, harmadik gyógyszeregyüttes felírására is, erre pedig a homeopata orvosnak nincs lehetősége, ha nem tudja, melyik beteget kezeli. Ez persze még mindig nem jelenti azt, hogy ne lehetnének olyan kutatások, amelyekben legalább a beteg nem tudja, milyen gyógyszert kap, az orvos viszont igen, ennek ellenére ilyenből sem találni sokat, és ha mégis, rendszerint azokkal a problémákkal néz szembe, amikkel a többi homeopátiás kutatás is.
A homeopátia nem konkrétan természetgyógyászat
"Nem a hígítással van gond, hiszen a védőoltások is hasonló alapfeltevés szerint működnek" - mondta el a 24.hu-nak Dr. Fábián István, a Debreceni Egyetem tanszékvezetője. "Az első nagy probléma, hogy annyira hígítják a hatóanyagot, hogy az már kimutathatatlan lesz a gyógyszerben, a Föld tömegének többmilliárdszorosát kellene megennünk ahhoz, hogy hatóanyaghoz jussunk.
A másik probléma az, hogy a homeopaták állításával szemben a víz nem emlékszik - ha így lenne, akkor mindenre emlékezne, amivel kapcsolatba kerül, és ezt is bevinnénk a szervezetbe.
A szakértő szerint komoly baj, hogy összekeverjük a homeopátiát a természetgyógyászattal, utóbbiban ugyanis van hatóanyag, előbbiben viszont egyáltalán nincs. Az állatos homeopátiás kutatásokban is látja a hibát, mert Pavlov kutyájához hasonlóan az állatokat betaníthatók, hogy egy bizonyos szerre bizonyos hatást produkáljanak. A homeopátiát ráadásul előszeretettel alkalmazzák gyerekeken, akik könnyebben gyógyulnak a felnőttekhez képest, így látványosabb eredményeket lehet velük elérni.
A tudományos bizonyítás nekem tehát továbbra is hiányzik - az ausztrál tanulmány azért szórta ki a sikeres homeopátiás tanulmányok nagy részét, mert valamilyen fontos kritériumnak nem feleltek meg, legtöbbször például annak, hogy nem volt elég kutatási alany a kísérletben, így azt meg kellene ismételni legalább 150 plusz fővel. Az is fontos, hogy a placebo lehetőségét kizárjuk a kutatásokból, enélkül nagyon
nehéz bizonyítani, hogy a szerek hatnak, és nem az emberi test indítja be magától a gyógyító folyamatait.
A homeopátiának viszont mégis jó helye van a gyógyszertárakban - így legalább egy minimális kontroll alatt van a minősége, és nem lepik el a piacot az olyan szerek, amelyek akár még árthatnak is a betegeknek. Itthon most érkezik egy kis szigorítás az engedélyeztetés területén: a 2004 előtt elfogadott és forgalmazási engedélyt elnyerő szereket is újravizsgálják, hogy megfelelnek-e az Európai Unió jogszabályainak. Ha nem, akkor többet nem lehet majd őket kapni, ha pedig igen, akkor továbbra is egy részük minden klinikai kutatás nélkül kerülhet a gyógyszertárakba.
A felelősség innentől viszont továbbra is az orvosok vállán van: rajtuk múlik, hogy a beteg a megfelelő gyógyszert kapja-e a problémájára. A szabad terápiás választással pedig nincs semmi gond, egészen addig, amíg az orvosok tisztában vannak vele, mikor muszáj tényleg a hagyományos gyógyszereket felírni, és mikor elég, ha csak homeopátiával kezeli a tüneteket.
