Eden Strong amerikai anyuka és blogger, aki tesz róla, hogy emlékezzenek rá a gyerekeivel való kiruccanások kapcsán.
Szerinte ugyanis minden épeszű anyukának pórázon kellene vezetnie a gyerekét.
Meg is magyarázza miért:
“Habár a gyermekeim jól neveltek, koncentrálóképességük megegyezik egy aranyhaléval. Máig emlékszem a velem szemben álló hölgy tekintetére a bejáratnál, amikor először megláttak minket a Disney Worldben: nem engem bámult, hanem a fiamat, aki egy gyerekeknek készített pórázon volt a kezemhez kötve.
A kicsiket mindig ‘apró vándoroknak’ látom. Olyanok, mint a sztereotípiák szerint a butácska szőke nők. Az egyik pillanatban a legnagyobb elszántsággal vágnak neki a világnak, a következőben pedig megállnak, rácsodálkoznak valamire, majd elindulnak az ellenkező irányba. Elfogadtam, hogy a gyerekek ilyenek. De még így sem nevezném neveletlennek a gyerekeimet.
Egyedülálló anyaként nagyon szigorú szabályrendszert szerint nevelem a gyerekeimet, de ez nem változtat a tényen, hogy egy aranyhal koncentrálóképességével rendelkeznek.
Tavaly történt, hogy a repülőtéren álltam három gyerekkel és egy nagy halom bőrönddel, amikor a ropit majszolgató kisebbik, kétéves kisfiam egyik pillanatról a másikra eltűnt. Kevesebb mint 15 másodperc alatt átmászott az ülésen, és már rohant is a végtelenbe. Rögtön felkaptam a nagyobbik testvért és minden csomagomat magam mögött hagyva futottam a másik után. Szerencsére nem tévesztettem szem elől, de azért a kansasi gépre csak sikerült belógnia az őr mögött.
A hölgy először nem hitte el, hogy csak úgy, szinte láthatatlanul berohant a gyerek. Persze én már azon verejtékeztem, hogy a kisebbik lurkó Kansasbe tart. Miután meggyőztem őt arról, hogy valóban hozzám tartozik a kétéves, gyorsan sikerült megoldani a helyzetet.
De ne gondoljátok, hogy ez egyszeri eset volt. Éppen ezért a forgalmas helyeken gyermekpórázon tartom magam mellett őket. Inkább nézzenek ki ostobán, mint hogy ne legyenek biztonságban.
Most biztos azt hiszitek, hogy túlságosan korlátozom a gyerkőcöket, és nem tanítok nekik függetlenséget, fegyelmet, sőt, kutyaként kezelem őket. De tudjátok, miért tartjuk pórázon a kutyákat? Mert elszaladnak. Az én gyerekeim is elszaladnak.
Nem is értem, hogy a legtöbb ember miért nem tartja pórázon a gyerekét. Talán szokatlan a fülüknek az elveszett gyermek bejelentése a szupermarketekben? Szeretnének a reptéren gyermekei után futkosó rémült anyuka helyében lenni?
Egyszer egy földön fetrengő, sokkos állapotban lévő anyukából csak annyit tudtunk kiszedni, hogy látta, ahogyan a gyermekét elvitték egy kisteherautóban. Habár a kicsi meglett végül, teljesen rosszul lettem az esettől.
“Csak egy pillanat kell ahhoz, hogy megtörténjen a baj, és saját tapasztalatból tudom, hogy az én fiaim egy pillanat alatt bármire képesek.”
Ti mit gondoltok a dologról?
